Ugrás a fő tartalomra

A DIY-blogger konyhája

A Miss Mustard Seed néven író, felújító és fotózó Marian blogjához egy bizonyos poralakú festék és a hozzá kapcsolódó technika vezetett el, és - ahogy az lenni szokott - ott ragadtam.

Most már biztos, hogy a csinádmagad-mozgalom világtrend lett, és erre Marian konyhája is jó példa: a tucatbarna bútort és a kiegészítőket nagyrészt az ő ötleteivel és munkájával frissítették fel.

Erről jut eszembe: felhívás! Ha van olyan könnyen szállítható, fából készült, felújítandó régi kisbútorod (a legjobbak: tükör, éjjeliszekrény, kisasztal, virágállvány, kisebb komód, láda, szék stb.) amelytől szívesen megválnál a) ingyen, csak vigye már el valaki; b) egy kisebb összegért, mert útban van, küldd el a képét a countrykomfort@gmail.com címre: engem lehet, hogy érdekel, mert kifejezetten ilyeneket keresek! Köszönöm. (Sokkal szívesebben alkudnék veletek, mint esetleg ismeretlenekkel az aukciós oldalakon.)

Visszatérve Marianra: inspiráló a konyhája, és persze, ránézésre azonnal két-három dolgot is másképp csinálnék :-), de alapvetően nagyon rendben van. Szerinted?















Megjegyzések

  1. Érdekelne az az egy-két dolog, amit Te másként csinálnál.
    Egyébként tényleg rendben van ez a konyha, lényeg az, hogy használható legyen a gazdája számára. Ha a gazda maga alakítja (akár Te a sajátodat, vagy Én az enyémet), akkor az úgy van rendben, ahogy van. Aki segítő szándékkal még meg is mutatja másoknak, hogy ötleteljünk belőle, annak csak köszönettel tartozunk!
    De jó, hogy nem vagyunk egyformák, jó, hogy van más véleményünk, amit másokkal megosztva új ötleteket generálhatunk vele.
    Nekem is volt fehér korszakom, de már inkább a színes felé hajlok. Itt jól néz ki az örök fehér és a régi, tradicionális bútorok (asztal, székek, ajtó, néhány edény, porcelánok, üvegtárgyak ...)kombinálása. A fehér egyébként különös tisztaságot igényel, ami a konyhában elengedhetetlen.
    De nehezen tudnám magammal elfogadtatni a lelógó edényeket, serpenyőket, bár ennek is meg van a maga varázsa, csak tőlem ez távol áll. De a gazdájától nem, és ez a lényeg!
    Köszi, hogy megosztottad, és belinkelted Marian blogjának az elérhetőségét, tényleg ott lehet nála ragadni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heva, nagyon tetszik, amit írtál! Marian maga mondja, hogy a padlót és a pultot még biztosan le fogja cserélni egyszer, és az szerintem is jó lesz. Persze, nálunk például a pult egyértelműen a legolcsóbb lett, ami még megfelelt az ízlésünknek, úgyhogy mindig van határ. Nekem nagyon tetszenek a fellógatott serpenyők, viszont nem igazán tetszenek a nyitott polcok - látványra jók, de a rendben tartásuk, fú...
      A Mustard Seed blogból nemsokára komoly festőleckéket fogok venni!

      Törlés
    2. Mint mindkét fajta polc felhasználója, mindegy, mert MINDKETTŐ baromira porosodik. Tapasztalat :):)

      Törlés
  2. Én örülnék, ha nekem ilyen konyhám lenne :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erdna, én is! Bírom ezt a konyhabútort. Ráadásul a helyiség kapásból kétszer akkora, mint az enyém, és annyira jó neki, hogy adódott egy kényelmes beugró az étkezőnek! Nálunk az étkezőasztal elhelyezése a legnagyobb macera, mert PONT túl kicsi hozzá a konyha.

      Törlés
  3. Én csak egy ilyen asztalt szeretnék :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...