Ugrás a fő tartalomra

A DIY-blogger konyhája

A Miss Mustard Seed néven író, felújító és fotózó Marian blogjához egy bizonyos poralakú festék és a hozzá kapcsolódó technika vezetett el, és - ahogy az lenni szokott - ott ragadtam.

Most már biztos, hogy a csinádmagad-mozgalom világtrend lett, és erre Marian konyhája is jó példa: a tucatbarna bútort és a kiegészítőket nagyrészt az ő ötleteivel és munkájával frissítették fel.

Erről jut eszembe: felhívás! Ha van olyan könnyen szállítható, fából készült, felújítandó régi kisbútorod (a legjobbak: tükör, éjjeliszekrény, kisasztal, virágállvány, kisebb komód, láda, szék stb.) amelytől szívesen megválnál a) ingyen, csak vigye már el valaki; b) egy kisebb összegért, mert útban van, küldd el a képét a countrykomfort@gmail.com címre: engem lehet, hogy érdekel, mert kifejezetten ilyeneket keresek! Köszönöm. (Sokkal szívesebben alkudnék veletek, mint esetleg ismeretlenekkel az aukciós oldalakon.)

Visszatérve Marianra: inspiráló a konyhája, és persze, ránézésre azonnal két-három dolgot is másképp csinálnék :-), de alapvetően nagyon rendben van. Szerinted?















Megjegyzések

  1. Érdekelne az az egy-két dolog, amit Te másként csinálnál.
    Egyébként tényleg rendben van ez a konyha, lényeg az, hogy használható legyen a gazdája számára. Ha a gazda maga alakítja (akár Te a sajátodat, vagy Én az enyémet), akkor az úgy van rendben, ahogy van. Aki segítő szándékkal még meg is mutatja másoknak, hogy ötleteljünk belőle, annak csak köszönettel tartozunk!
    De jó, hogy nem vagyunk egyformák, jó, hogy van más véleményünk, amit másokkal megosztva új ötleteket generálhatunk vele.
    Nekem is volt fehér korszakom, de már inkább a színes felé hajlok. Itt jól néz ki az örök fehér és a régi, tradicionális bútorok (asztal, székek, ajtó, néhány edény, porcelánok, üvegtárgyak ...)kombinálása. A fehér egyébként különös tisztaságot igényel, ami a konyhában elengedhetetlen.
    De nehezen tudnám magammal elfogadtatni a lelógó edényeket, serpenyőket, bár ennek is meg van a maga varázsa, csak tőlem ez távol áll. De a gazdájától nem, és ez a lényeg!
    Köszi, hogy megosztottad, és belinkelted Marian blogjának az elérhetőségét, tényleg ott lehet nála ragadni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heva, nagyon tetszik, amit írtál! Marian maga mondja, hogy a padlót és a pultot még biztosan le fogja cserélni egyszer, és az szerintem is jó lesz. Persze, nálunk például a pult egyértelműen a legolcsóbb lett, ami még megfelelt az ízlésünknek, úgyhogy mindig van határ. Nekem nagyon tetszenek a fellógatott serpenyők, viszont nem igazán tetszenek a nyitott polcok - látványra jók, de a rendben tartásuk, fú...
      A Mustard Seed blogból nemsokára komoly festőleckéket fogok venni!

      Törlés
    2. Mint mindkét fajta polc felhasználója, mindegy, mert MINDKETTŐ baromira porosodik. Tapasztalat :):)

      Törlés
  2. Én örülnék, ha nekem ilyen konyhám lenne :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erdna, én is! Bírom ezt a konyhabútort. Ráadásul a helyiség kapásból kétszer akkora, mint az enyém, és annyira jó neki, hogy adódott egy kényelmes beugró az étkezőnek! Nálunk az étkezőasztal elhelyezése a legnagyobb macera, mert PONT túl kicsi hozzá a konyha.

      Törlés
  3. Én csak egy ilyen asztalt szeretnék :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…