Ugrás a fő tartalomra

A DIY-blogger konyhája

A Miss Mustard Seed néven író, felújító és fotózó Marian blogjához egy bizonyos poralakú festék és a hozzá kapcsolódó technika vezetett el, és - ahogy az lenni szokott - ott ragadtam.

Most már biztos, hogy a csinádmagad-mozgalom világtrend lett, és erre Marian konyhája is jó példa: a tucatbarna bútort és a kiegészítőket nagyrészt az ő ötleteivel és munkájával frissítették fel.

Erről jut eszembe: felhívás! Ha van olyan könnyen szállítható, fából készült, felújítandó régi kisbútorod (a legjobbak: tükör, éjjeliszekrény, kisasztal, virágállvány, kisebb komód, láda, szék stb.) amelytől szívesen megválnál a) ingyen, csak vigye már el valaki; b) egy kisebb összegért, mert útban van, küldd el a képét a countrykomfort@gmail.com címre: engem lehet, hogy érdekel, mert kifejezetten ilyeneket keresek! Köszönöm. (Sokkal szívesebben alkudnék veletek, mint esetleg ismeretlenekkel az aukciós oldalakon.)

Visszatérve Marianra: inspiráló a konyhája, és persze, ránézésre azonnal két-három dolgot is másképp csinálnék :-), de alapvetően nagyon rendben van. Szerinted?















Megjegyzések

  1. Érdekelne az az egy-két dolog, amit Te másként csinálnál.
    Egyébként tényleg rendben van ez a konyha, lényeg az, hogy használható legyen a gazdája számára. Ha a gazda maga alakítja (akár Te a sajátodat, vagy Én az enyémet), akkor az úgy van rendben, ahogy van. Aki segítő szándékkal még meg is mutatja másoknak, hogy ötleteljünk belőle, annak csak köszönettel tartozunk!
    De jó, hogy nem vagyunk egyformák, jó, hogy van más véleményünk, amit másokkal megosztva új ötleteket generálhatunk vele.
    Nekem is volt fehér korszakom, de már inkább a színes felé hajlok. Itt jól néz ki az örök fehér és a régi, tradicionális bútorok (asztal, székek, ajtó, néhány edény, porcelánok, üvegtárgyak ...)kombinálása. A fehér egyébként különös tisztaságot igényel, ami a konyhában elengedhetetlen.
    De nehezen tudnám magammal elfogadtatni a lelógó edényeket, serpenyőket, bár ennek is meg van a maga varázsa, csak tőlem ez távol áll. De a gazdájától nem, és ez a lényeg!
    Köszi, hogy megosztottad, és belinkelted Marian blogjának az elérhetőségét, tényleg ott lehet nála ragadni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heva, nagyon tetszik, amit írtál! Marian maga mondja, hogy a padlót és a pultot még biztosan le fogja cserélni egyszer, és az szerintem is jó lesz. Persze, nálunk például a pult egyértelműen a legolcsóbb lett, ami még megfelelt az ízlésünknek, úgyhogy mindig van határ. Nekem nagyon tetszenek a fellógatott serpenyők, viszont nem igazán tetszenek a nyitott polcok - látványra jók, de a rendben tartásuk, fú...
      A Mustard Seed blogból nemsokára komoly festőleckéket fogok venni!

      Törlés
    2. Mint mindkét fajta polc felhasználója, mindegy, mert MINDKETTŐ baromira porosodik. Tapasztalat :):)

      Törlés
  2. Én örülnék, ha nekem ilyen konyhám lenne :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erdna, én is! Bírom ezt a konyhabútort. Ráadásul a helyiség kapásból kétszer akkora, mint az enyém, és annyira jó neki, hogy adódott egy kényelmes beugró az étkezőnek! Nálunk az étkezőasztal elhelyezése a legnagyobb macera, mert PONT túl kicsi hozzá a konyha.

      Törlés
  3. Én csak egy ilyen asztalt szeretnék :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…