Ugrás a fő tartalomra

Modernizált házikó rengeteg ötlettel

Szerző:
A tulajdonos, Anwen láthatóan nem akarta nagyon rusztikusra venni a kunyhó stílusát. Különösen szimpatikus, hogy a költségesebb darabok mellett azért egy-egy jól funkcionáló filléres megoldást is alkalmazott.

Imádom, hogy gyümölcsrekeszekben tartja a cipőket!
Erről jut eszembe, soha ne mondd, hogy soha: tavaly még egyáltalán nem tetszett a mindent elöntő raklap-dizájn, aztán tessék: idén komolyan gondolkodom azon, hogy kéne egy raklapasztalt készíteni.

Amikor egy tetszetős vidéki házat látok, mindig képzeletbeli listát írok arról, ami nekem is kéne egyszer.

Nagyon régóta nagyon tetszik a deszkaajtó.

Zsúrkocsi a fürdőben az illatszereknek!

Stb.

Ti mit vesztek észre, ami felkerülhet a virtuális vagy valós listátokra?

U.i.: Olyan furcsa és egyben fantasztikus lehet 500 éves házban élni! Mondjuk, nálunk ez azt jelentené, hogy kb. a mohácsi vész idején épült...











(forrás)



Címkék:

Megjegyzések

  1. Krisztinca2013. január 22. 7:54

    Nagyon tetszetős! A deszkaajtó meg a lábaskád az én kívánságlistámon (is) rajta van, és sokat már meg is valósítottam: mindig szerettem volna (kovácsoltvas) ágyat (nekünk végül a fejvég lett k-vas, a többi része fa), porcelán mosogatót (sokkal jobb, mint a fém), kosárban magazinokat a fotel mellett...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Country Komfort2013. január 22. 8:05

      Krisztinca, úú, porcelán mosogatót annyira szeretnék... és igazad van, az is hozzájárul a komfortérzethez, ha az újságokat egy szép, rusztikus kosárban tartjuk! Ami még most eszembe jutott a képekről: lábzsámolyt is szeretnék a kanapéhoz/fotelhez, de valahogy azt is úgy, hogy ne kelljen (sok pénzért) venni, inkább feldobni új huzattal egy régi darabot!

      Törlés
  2. Krisztinca2013. január 22. 10:06

    Én csináltam magamnak lábtartót! Az IKEÁban megvettem az Ektorp Bromma lábtartó huzatát (fehérben most 5ezer ft, én Idemo bészt vettem 10e-ért), lemértem minden méretét a lábtartónak, szivacsot vágtam (volt otthon egy régi szivacsmatracom, abból), vettem OSB lapokat (mivel úgyis huzat megy rá), 4 db görgőt, és fúrtam-faragtam. Tényleg, majd írok erről egy posztot a blogomba, fotókkal. Rengeteg cucc belefér, és még kényelmes is. Mondjuk hatalmas, kisebb is elég lenne, de aki ügyesen varr huzatot, az megcsinálhatja azt is s.k. és akkor kisebbre is lehet szabni. Ikeában érdemes úgy nézelődni, hogy szétszeded a bútort :-DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Country Komfort2013. január 22. 21:46

      Most komoly inspirációt kaptam tőled, köszönöm! Rajta vagyok az ügyön... :D

      Törlés
    2. Krisztinca2013. január 23. 8:23

      Hajrá, hajrá! :-))

      Törlés
  3. marta2013. január 22. 10:19

    Hát ez a ház gyönyörü!!!!Minden tetszett..az előszoba,a deszkaajtó..a falbaépitett polc...a raklapos ötlet..no meg a tyuklábmintás füles-fotel..ami nem tetszettés azonnal levenném..az a tapéta ott aza feket-fehérmintás valami...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. marta2013. január 22. 10:22

      ..ja..a másik tapéta sem..az a konyhai..mással..pld falrafestett valamivel szebb lenne..!

      Törlés
    2. Country Komfort2013. január 22. 21:47

      Márta, én is ugyanezeket tenném! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk