Ugrás a fő tartalomra

Modernizált házikó rengeteg ötlettel

A tulajdonos, Anwen láthatóan nem akarta nagyon rusztikusra venni a kunyhó stílusát. Különösen szimpatikus, hogy a költségesebb darabok mellett azért egy-egy jól funkcionáló filléres megoldást is alkalmazott.

Imádom, hogy gyümölcsrekeszekben tartja a cipőket!
Erről jut eszembe, soha ne mondd, hogy soha: tavaly még egyáltalán nem tetszett a mindent elöntő raklap-dizájn, aztán tessék: idén komolyan gondolkodom azon, hogy kéne egy raklapasztalt készíteni.

Amikor egy tetszetős vidéki házat látok, mindig képzeletbeli listát írok arról, ami nekem is kéne egyszer.

Nagyon régóta nagyon tetszik a deszkaajtó.

Zsúrkocsi a fürdőben az illatszereknek!

Stb.

Ti mit vesztek észre, ami felkerülhet a virtuális vagy valós listátokra?

U.i.: Olyan furcsa és egyben fantasztikus lehet 500 éves házban élni! Mondjuk, nálunk ez azt jelentené, hogy kb. a mohácsi vész idején épült...











(forrás)

Megjegyzések

  1. Nagyon tetszetős! A deszkaajtó meg a lábaskád az én kívánságlistámon (is) rajta van, és sokat már meg is valósítottam: mindig szerettem volna (kovácsoltvas) ágyat (nekünk végül a fejvég lett k-vas, a többi része fa), porcelán mosogatót (sokkal jobb, mint a fém), kosárban magazinokat a fotel mellett...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Krisztinca, úú, porcelán mosogatót annyira szeretnék... és igazad van, az is hozzájárul a komfortérzethez, ha az újságokat egy szép, rusztikus kosárban tartjuk! Ami még most eszembe jutott a képekről: lábzsámolyt is szeretnék a kanapéhoz/fotelhez, de valahogy azt is úgy, hogy ne kelljen (sok pénzért) venni, inkább feldobni új huzattal egy régi darabot!

      Törlés
  2. Én csináltam magamnak lábtartót! Az IKEÁban megvettem az Ektorp Bromma lábtartó huzatát (fehérben most 5ezer ft, én Idemo bészt vettem 10e-ért), lemértem minden méretét a lábtartónak, szivacsot vágtam (volt otthon egy régi szivacsmatracom, abból), vettem OSB lapokat (mivel úgyis huzat megy rá), 4 db görgőt, és fúrtam-faragtam. Tényleg, majd írok erről egy posztot a blogomba, fotókkal. Rengeteg cucc belefér, és még kényelmes is. Mondjuk hatalmas, kisebb is elég lenne, de aki ügyesen varr huzatot, az megcsinálhatja azt is s.k. és akkor kisebbre is lehet szabni. Ikeában érdemes úgy nézelődni, hogy szétszeded a bútort :-DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most komoly inspirációt kaptam tőled, köszönöm! Rajta vagyok az ügyön... :D

      Törlés
  3. Hát ez a ház gyönyörü!!!!Minden tetszett..az előszoba,a deszkaajtó..a falbaépitett polc...a raklapos ötlet..no meg a tyuklábmintás füles-fotel..ami nem tetszettés azonnal levenném..az a tapéta ott aza feket-fehérmintás valami...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ..ja..a másik tapéta sem..az a konyhai..mással..pld falrafestett valamivel szebb lenne..!

      Törlés
    2. Márta, én is ugyanezeket tenném! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…