Ugrás a fő tartalomra

Modernizált házikó rengeteg ötlettel

A tulajdonos, Anwen láthatóan nem akarta nagyon rusztikusra venni a kunyhó stílusát. Különösen szimpatikus, hogy a költségesebb darabok mellett azért egy-egy jól funkcionáló filléres megoldást is alkalmazott.

Imádom, hogy gyümölcsrekeszekben tartja a cipőket!
Erről jut eszembe, soha ne mondd, hogy soha: tavaly még egyáltalán nem tetszett a mindent elöntő raklap-dizájn, aztán tessék: idén komolyan gondolkodom azon, hogy kéne egy raklapasztalt készíteni.

Amikor egy tetszetős vidéki házat látok, mindig képzeletbeli listát írok arról, ami nekem is kéne egyszer.

Nagyon régóta nagyon tetszik a deszkaajtó.

Zsúrkocsi a fürdőben az illatszereknek!

Stb.

Ti mit vesztek észre, ami felkerülhet a virtuális vagy valós listátokra?

U.i.: Olyan furcsa és egyben fantasztikus lehet 500 éves házban élni! Mondjuk, nálunk ez azt jelentené, hogy kb. a mohácsi vész idején épült...











(forrás)



Megjegyzések

  1. Nagyon tetszetős! A deszkaajtó meg a lábaskád az én kívánságlistámon (is) rajta van, és sokat már meg is valósítottam: mindig szerettem volna (kovácsoltvas) ágyat (nekünk végül a fejvég lett k-vas, a többi része fa), porcelán mosogatót (sokkal jobb, mint a fém), kosárban magazinokat a fotel mellett...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Krisztinca, úú, porcelán mosogatót annyira szeretnék... és igazad van, az is hozzájárul a komfortérzethez, ha az újságokat egy szép, rusztikus kosárban tartjuk! Ami még most eszembe jutott a képekről: lábzsámolyt is szeretnék a kanapéhoz/fotelhez, de valahogy azt is úgy, hogy ne kelljen (sok pénzért) venni, inkább feldobni új huzattal egy régi darabot!

      Törlés
  2. Én csináltam magamnak lábtartót! Az IKEÁban megvettem az Ektorp Bromma lábtartó huzatát (fehérben most 5ezer ft, én Idemo bészt vettem 10e-ért), lemértem minden méretét a lábtartónak, szivacsot vágtam (volt otthon egy régi szivacsmatracom, abból), vettem OSB lapokat (mivel úgyis huzat megy rá), 4 db görgőt, és fúrtam-faragtam. Tényleg, majd írok erről egy posztot a blogomba, fotókkal. Rengeteg cucc belefér, és még kényelmes is. Mondjuk hatalmas, kisebb is elég lenne, de aki ügyesen varr huzatot, az megcsinálhatja azt is s.k. és akkor kisebbre is lehet szabni. Ikeában érdemes úgy nézelődni, hogy szétszeded a bútort :-DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most komoly inspirációt kaptam tőled, köszönöm! Rajta vagyok az ügyön... :D

      Törlés
  3. Hát ez a ház gyönyörü!!!!Minden tetszett..az előszoba,a deszkaajtó..a falbaépitett polc...a raklapos ötlet..no meg a tyuklábmintás füles-fotel..ami nem tetszettés azonnal levenném..az a tapéta ott aza feket-fehérmintás valami...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ..ja..a másik tapéta sem..az a konyhai..mással..pld falrafestett valamivel szebb lenne..!

      Törlés
    2. Márta, én is ugyanezeket tenném! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...