Ugrás a fő tartalomra

Északi fehérség "érdekes" színfoltokkal

Újra átvett képriport, amit a blog indulása óta csak úgy tudok elképzelni, hogy értelmes, minket is érintő témát vagy kérdést kapcsolunk hozzá.

A mai kérdéseim éppen ezért: szerinted hogyan mutat bármilyen barna bútordarab egy hangsúlyosan fehér enteriőrben általában és konkrétan ebben a lakótérben? Nálad van-e ilyen színpárosítás - ha igen, hol, ha nem, miért nincs?

Tudom, hogy a címmel ki is fejeztem előítéleteimet, úgyhogy nyílt lapokkal játszom: fehérrel vegyítve a méhviaszolt felületet inkább el tudom képzelni, a politúrozottat kevésbé, és miközben természetesen nagyon-nagyon örülnék, ha ilyen házam lenne, mint a képriportban (el is lestem néhány dolgot a szuper konyhából), felfedeztem néhány stílusbakit. Hogy a barna bútor stílusbaki-e vagy sem, döntsétek el! Nekem nem igazán jön be itt, mert nem értem, hogy miért lenne jobb választás a barna felület, mint a fehér/pasztell. A fehér túl steril, kórházszerű lenne, ahogy mondani szokták?


 







 Még egy utolsó kérdés: szerinted mi az, ami abszolút pozitívum, esetleg telitalálat a fenti lakásban?

(forrás)



Megjegyzések

  1. Nekem a 3. képen látható lámpa sokkal inkább bántja a szemem. Van amikor egy szép bútort kár lefesteni. Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, szerintem is így van! Csak a párosítással szoktam gondban lenni. Nekem festett asztalhoz festett szék dukál. Hogy kiszúrtad a lámpát..! :)

      Törlés
  2. Ezek a "barna" bútorok értékes, antik darabok, amelyeket nagy vétek lenne lefesteni! Persze ha nagyon roggyantak, menthetetlenek lennének, netán stílusmentesek,a javítással-festéssel jótékonyan belesimulhatnak a megálmodott fehér enteriőrbe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Susula, igen, az látszik rajtuk, hogy politúrozott, értékes darabok!

      Törlés
  3. nálam pont így van, adottak voltak a barna bútorok amikor beleszerettem a fehérbe, jól megfér szerintem, picit karakteresebb. az első kép a kedvenc, az a lakás legjobb része.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jól mutathat, Pimpa! Az én tervem az, hogy egy-egy szoba marad barnás, a többi pedig lehet világosabb. De lehet, hogy kipróbálom a keverést is. :)

      Törlés
  4. Szerintem nagyon ütős így együtt. Csupa fehérben egy szép, de unalmas otthon lenne.
    Az én szememet a piros csillár is szúrja a hálószobai képen, de hát ez teljesen ízlés dolga.

    VálaszTörlés
  5. A két kanapé és a textilék nekem jöhetne!

    VálaszTörlés
  6. Szerintem különlegesen szép bútorok kaptak így "extra" hangsúlyt, nekem nagyon tetszik. Nem tudom eldönteni, hogy a már említett lámpa, vagy a csodás karosszék kárpitjának a fáradt, sápadt színe zavar jobban. Összességében nekem jöhetne így, egyben az egész :)

    VálaszTörlés
  7. Én elfogadnám az egészet és eléldegélnék itt kisebb változtatásokkal :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...