Spórolós január: házi mosószer linkekkel és mosókonyha-képekkel

Kérdeztétek az újévi bejegyzésnél és a Facebookon is, hogy mi ez az s.k. mosószer, amit egész 2012-ben használtam. Előrebocsátom: nem én találtam ki, csak annyit, hogy csökkentenünk kell a mindenféle drogériákban elköltött összeget. Mosni viszont kell, nem is keveset.

Minden úgy kezdődött, hogy két éve nyertem egy vásárlási utalványt, amelyet egy online bioboltban vásárolhattam le. Mivel azelőtt szinte soha nem költhettem el többezer forintot ilyen helyeken, legalább egy hétig fantáziáltam, hogy mit is vegyek. Mint ismeretes, a bioillatszerek és -tisztítószerek nem a legolcsóbbak, így amit végül rendeltem, egy tündéri, picike szatyorban hozta a futár. Úgy emlékszem, ezeket a termékeket vettem tízezer forint értékben:

- dezodor

- sampon

- natúrszappan

- fluormentes fogkrém

- mosogatószer (50 ml :-))

- mosódió

- folyékony mosódió.

Megtetszett ez az elit és tudatos világ, a termékek is jók vagy nagyon jók voltak, így elkezdtem a természetes mosószerek felé kacsintgatni.

Mivel azonban azóta sem fér bele a büdzsébe a márkás biotisztítószer, elkészítettem a saját mosószerem. Az ötlet, ahogy mondtam, nem az enyém: már bejárta a világot. A hazai blogposztok közül ez és ez volt a kiindulópontom.

Elkészíteni a részletes leírás alapján könnyű, és szerintem általában jól is teljesít ez a házi cucc, bár lejjebb megosztom veletek az egyik gyengeségemet*, hogy azért teljes legyen a kép, és nehogy úgy tűnjön, vérbeli ökoháziasszony lettem, mert az nem lenne igaz.

 

A saját változtatásaim és tapasztalataim:

- az enyémben nincs bórax (gyógyszertárban kellene venni? és mi a funkciója? segítsetek, lehet, hogy legközelebb teszek bele);

- kocsonyás cucc lesz a végeredmény, ami a botmixelés hatására egészen jó egyneművé is tud válni. A türelmetlenség a homogenizálódás naaaagy ellensége - igen, most magamra utaltam;

- 1 db mosószappanból és fél zacskó mosószódából biztos, hogy több mint 10 liter mosószer szokott lenni, de azért nem szoktam 36 literig hígítani (hová tenném stb.);

- teszek bele pár csepp illóolajat, de kellene valami spécibb fajta, mert nem érzem az illatát eléggé száradás után;

- mindig ecettel öblítek, és nagyon hiszek benne;

- a mosógépre garanciát nem vállalnak az efféle receptek, azért ez tény, és vannak, akik nagyon ellenzik az s.k. cuccok használatát. A mi mosógépünk alig több mint egy éves, és a fő erénye, hogy 7 kg ruha fér bele (a másik, hogy van rajta kétféle rövid program, és szinte kizárólag azokkal mosunk). Ezért statisztikai vagy egyáltalán, konkrét adataim még nincsenek arról, hogy mit csinál a géppel egy ilyen házi szer.

*Szóval, az emlegetett gyengeségem: imádom a diszkréten illatos ruhákat. Az öblítőseket is, pedig egyetértek azzal a nézettel, hogy az öblítő valószínűleg nem túl bőrbarát bevonatot képez a ruhán. Van is kedvenc kommersz mosószerem, ez pedig a Tide (fúj! fúj! reklám). 

 

Messzire visz, hogy miért szeretem: a lényeg, hogy mindenféle ámerikai emléket ébreszt bennem, sőt a férjem családja itthon is ismerte és használta már régebben is. Finom citrusos illata eléggé levesz a lábamról, de próbálok ellenállni... 

Egyébként, ahogy másokat, engem is éppen a válság nálunk is érezhető hatásai miatt kezdtek el érdekelni a spórolós háztartási módszerek. Ezért sem hiszem, hogy lesz szárítógépünk, bármennyire is tetszik a menő mosókonyha-fíling. Képeket viszont szabad nézegetni, ugye...? Nagyon bejön ez a natúr, néhol ipari stílusú világ. Azt hiszem, a következő lépés az lesz, hogy a házi mosószeremet nem műanyag flakonba, hanem valamilyen szép tartóba töltöm a tölcsérrel.

Várom a véleményeiteket, tapasztalataitokat!