Ugrás a fő tartalomra

Nulla forintos dekoráció exkluzív tapétából

Gratu a Falusi Libáknak; szinte biztos, hogy tudat alatt ez a poszt adta a löketet :-)

Még nyáron, amikor a dekooderes cikkem után megtudtam, hogy van itthoni forgalmazója a Farrow and Ball-festékeknek és -tapétáknak, éltem a lehetőséggel és rendeltem 5 db A4-es méretű tapétadarabot, ingyen.

Vannak, akik sportot űznek a dologból, és így patchwork-tapétázzák ki a műhelyüket:

forrás
Szóval, fél éve rakosgattam a szépségeket, a szűkös és hideg január pedig nálam nagyon kedvez a rendrakós-újrahasznosítós projekteknek, úgyhogy tegnap végül 15 perc alatt készítettem egy képet belőlük.

A történet "nulla forintosságához" hozzátartozik, hogy kb. két éve a szomszédunk nagytakarítást tartott, és mi pont elkaptuk a lomok kipakolását a lépcsőházba, mielőtt eljutottak volna a kukáig. A teljesség igénye nélkül felsorolom, mi mindent találtunk és kaptunk meg: játékmackó, baba, hatvanas évekbeli társasok, mágneses kirakó, réz olvasólámpa, régi képkeretek... az utóbbiak közül való egy ikeás hármas keret, amelynek hiányzik a hátlapja. Először családi fotókat szántam bele, végül azonban a tapétákat vágtam méretre, és létrejött az a dekoráció, amit még én is képes vagyok elkészíteni:

1. 


2.
 

3.






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...