Ugrás a fő tartalomra

Dohányzóasztalra való szerelmem

"This book is a cut above the average homes book - the photos are charming but it is the quality of the text and the choice of homes that make it so valuable and enjoyable, as a source book as well as a coffee-table book."

"This is probably the best 'home style' book I own. It covers quite a variety of styles, from cheerful and kitsch to elegant and classical, via unique and characterful."

(M. Alison Heal megjegyzései az amazon.co.uk oldalon)

"A lovely book but a little too rustic for me,
shabby chic can go too far and I felt it did in this book."

(Rose Briers kritikája az amazon.co.uk oldalon)

     Az utolsó kommentár írójának, Rose Briersnek igaza van. Kissé túl bájosan szakadt, szakadtan bájos ez a stílus. És mégis, a hibáival együtt is: imádnivaló.

     A könyv egyik nagy erénye, hogy az írónő, Ros Byam Shaw ügyesen egyensúlyozott és válogatott a bemutatott otthonok között. Az öt nagy fejezettel - Romantika, Egyszerűség, Elegancia, Szünidő/Nyaralás és Karakter - kijelölt szerkezet lehetővé teszi, hogy ne unjunk rá egy-egy nagyon jellegzetes stílusra. Érdekes módon a könyv legtöbb méltatója a "Giccs" címkével ellátott romantikus otthonokat találja a legelleneállhatatlanabbnak, és én is - néhány kötött teáskanna-melegítőtől és nagyonvintidzs rojt-bojtttól eltekintve persze.
      Erős anyagból dolgozott tehát Ros Byam Shaw, és gyönyörűen fényképezte a kötetet Jan Baldwin. Hiába mutatok be itt néhány kedvenc fotót, a kötet képanyaga annyira gazdag, a kuriózumokkal takított történetek annyira egyediek, hogy még így sem árultam el túl sokat. A könyv feléhez érve egyébként úgy érezzük, hogy szinte parodisztikusan sok az olyan bútordarab, amelynek "története van". Gerry talált némi cserfát a szilázsgödörben - ööö, bármit is jelentsen ez -, és széket csinált belőle;  Charlotte és Donald ágyát Donald édesapjának "hatalmas, indiai teakfa szekrényéből" készítette a helyi asztalos, Andrew Shelton; Caroline és Jonathan kádjában pedig a következő emberek fürödtek néhány évtizede: Virginia és Leonard Woolf, valamint az ott vendégeskedő T.S. Eliot, aki meg is jegyezte, hogy nem vízszintes a padló, és ezért a kád egyik oldalán magasabb a víz. Kis túlzással: még a vécédeszka is objet trouvé, naná.
***  
     Az alábbi képen az egyik kedvenc házam nappalija látható, a férj hobbija a lakberendezés. A svéd pszichológus feleséget állítólag hidegen hagyja a dolog (!). Ugye, hogy nem tipikus cottage?
     A férj helyi vásárokon, vagy éppen franciaországi ócskapiacokon szerezte a ház nyaraló-hangulatát megteremtő tárgyakat:
       Részlet egy másik, belül egységesen rózsaszínre festett kis házból. Akár ma elcserélem a beépített konyhabútoromat erre:
      Többen írják, hogy ez a könyv megváltoztatta a bútorrestauráláshoz való viszonyukat, és ma már nem érzik úgy, hogy minden pénzükkel arra kellene törekedniük, hogy eltüntessék a patinát a régi darabokról. Nehéz ügy ez. Akinek van kopott bútora, illetve pontosítok: akinek szinte csak kopott bútora van, nyilvánvalóan érzi, hogy olykor lehúzza ez a szakadtság. Nem mindig olyan bájos és meseszerű az, sajnos.
      Számomra megszokhatatlan jelenség a minimál az angol kunyhóban. Pedig értem, hogy őrülten érdekes kísérlet, a cottage újrafelfedezése, felfrissítése, blablabla. Még az is igaz, hogy egy-egy bútordarab szépsége jobban érvényesül így, mint amikor három romos fotel lóg be a képbe. Mégis, egy keleties sámli, mellette vastag talpú echte ázsiai papuccsal a kunyhó lépcsőfordulójában: hidegrázás. Ennek a kandallónak azért megbocsátjuk, hogy minimál-elemekkel vették körül, főképp Karen Miller uszadékfából készített szenzációs szobra miatt:

      A könyv informatív és lendületes stílusban íródott. Azt mondják, az írőnő már a Perfect English című könyvében is elérte azt a csúcsot, amit szakíróként el lehet, de itt állítólag még jobb. Hasznosak az összegző tippek az egyes fejezetek végén (milyen trükkökkel érjünk el kopott/romantikus/giccses/nyaralós stb. hatást). Megtudjuk, hogy a kicsi, osztott ablakok, a harsogó, burjánzó kert, a kőfalak, a kandalló, a takaróval letakart kanapé és fotel, valamint a sikkes falrepedések (lásd a borítót!) mellett az angol cottage legeredetibb jellemzője az alapterülete. 3,6 méteres szélessége nehéz feladat és nagyszerű játéktér egyben. A majdnem mindenütt felbukkanó fehér deszkából készült falburkolat optikailag kiválóan tágítja ezt a szűk teret, és ezerféle arca van. Természetesen több példát látunk kibővített és egyesített kunyhókra is, ilyen például a Bamford család "nevetségesen bájos" cornwall-i otthona.
      A bejegyzés elején idézett negatív kritikát megfogalmazó Rose Briersnek azért is van igaza, mert a kisház-tulajdonosok fele kifejezetten jómódú üzletember/értelmiségi, akinek hobbija az autentikus cottage berendezése, a kincsvadászat. Egy ilyen pici ház pedig jó drága; ez az ingatlantípus felfutott az utóbbi időben, sasszem, kapcsolatok és tőke nélkül szinte lehetetlen kunyhót szerezni. Tehát, amikor úgy tűnik, hogy ezekben a házakban csak tiszta forrásból dolgoztak, egyszerű kisemberek a saját egyszerű lakberendező ötleteikkel, hát, éljünk a gyanúperrel. Olykor a pózmentesség a legnagyobb póz.
*** 
      Látjuk a hibáidat, és mégsem élet az élet nélküled, shabby chic. Ez van.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…