Ugrás a fő tartalomra

Az Otthon augusztusi száma

     Régen volt már magazinkritika a Country Komforton. Ennek három oka volt, könnyen kitalálhatjátok, hogy mik.

1) Nem volt elég jó a felhozatal.
2) Nagyon jó volt a felhozatal, de csak a külföldi magazinokból.
3) Csak a Lakáskultúra Vizitkártya rovatát tudtam volna igazán dicsérni (és azt a csodás parasztházat a nyári összevont számból).

     Most azonban van miről írni, mert úgy gondolom, az aktuális Otthon magazin megközelíti az elvárható színvonalat.


    Ha nagyon pozitívan nézem, azt mondhatom: egy limonádé áráért kapunk eltehető, újra fellapozható, a vidéki lakberendezés rajongói számára is kedvező ötlettárat, két frankó lakásriporttal (természetesen több lakásriport van benne, de kettő jó is).

    Ha korrekt akarok lenni, akkor azért le kell szögeznem: a fagyiszínek meg a flamingók annyira nem jönnek be. 


      Eleve értetlenül szoktam szemlélni a magazinok "válogatás" című egységeit, köztük a Lakáskultúra Hónap hangulata nevű trendi szekcióját, amelyet a lap kinyitása után azzal a lendülettel lapozok át... később pedig megállapítom, hogy ismét egy másfélmilliós inox hűtőszekrény van a háttérben.


No, de vissza a lap erősségeihez.

Az első lakásriport egy szentendrei házról szól, amelynek a stílusa a nemzetközi modern country szavakkal írható le leginkább. Nagyon érdekes, és jó lenne megvitatni, hogy kinek mi tetszik belőle.

A második házriport sokunk álmáról, egy balaton-felvidéki nyaralóról készült, amelyhez itt szeretnék gratulálni. Nem is feltétlenül az alábbi képen látható étkezőhöz, mert - miközben gyönyörű - kissé ódonnak érzem. Inkább az összhatáshoz, a verandához, a  bejegyzés elején szereplő terített kinti asztal költőiségéhez, és ahhoz, hogy a mások számára értéktelen, lerobbant bútorokban meglátták a gondos felújítással újra  felragyogó szépséget.


A ház hangulata annak is köszönhető, hogy a tulajdonosok kiváló érzékkel vegyítették a parasztit a polgárival, és nem féltek a moderntől sem - meggyőződésem, hogy a mozaikos-dizájnos fürdő így jó, ahogy van. Túl sok lett volna, ha dézsával és mosdótállal rendezik be.

A franciás báj is megjelenik (bár azt hiszem, ezt a fénykép nem 100%-osan adja vissza; furcsák a fények-tükröződések).


     A "száz évre tervezett" konyha kedves kontrasztjaival (épített, filléres pult vs. hiperdrága rusztikus tűzhely) is mutatja, hogy a háziasszony nagyon érti a country stílus lényegét. Annyira jó, hogy legalább még egy fényképért kiált.


Apropó: a fotók mintha nem minden esetben a legjobb szögből készültek volna (kivéve a dühöngőről - az telitalálat).

Persze, én nagyon okos vagyok, és mindent jobban tudok... de mi a ti véleményetek?

(Az Otthonról korábban: negatív és pozitív hangvételben. A fotók forrása a magazin honlapja.)



Megjegyzések

  1. Kedves Country Comfort én téged nem is ismertelek, de ezennel belájkollak! Gratulálok az igényes bloghoz, van egy jó adag közös halmazunk.Ja és ez a konyha az utolsó képen szerintem pazar.A háló is szép, de az ebédlő nekem is avittas lett egy kicsit.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kinga, köszönöm a dicséretet - szinte a blog írja önmagát... Ha már a pazar konyháknál tartunk - a nemrég írt, angol konyhákról szóló cikked szövege és képanyaga nagyon ott van!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…