Ugrás a fő tartalomra

Az Otthon augusztusi száma

     Régen volt már magazinkritika a Country Komforton. Ennek három oka volt, könnyen kitalálhatjátok, hogy mik.

1) Nem volt elég jó a felhozatal.
2) Nagyon jó volt a felhozatal, de csak a külföldi magazinokból.
3) Csak a Lakáskultúra Vizitkártya rovatát tudtam volna igazán dicsérni (és azt a csodás parasztházat a nyári összevont számból).

     Most azonban van miről írni, mert úgy gondolom, az aktuális Otthon magazin megközelíti az elvárható színvonalat.


    Ha nagyon pozitívan nézem, azt mondhatom: egy limonádé áráért kapunk eltehető, újra fellapozható, a vidéki lakberendezés rajongói számára is kedvező ötlettárat, két frankó lakásriporttal (természetesen több lakásriport van benne, de kettő jó is).

    Ha korrekt akarok lenni, akkor azért le kell szögeznem: a fagyiszínek meg a flamingók annyira nem jönnek be. 


      Eleve értetlenül szoktam szemlélni a magazinok "válogatás" című egységeit, köztük a Lakáskultúra Hónap hangulata nevű trendi szekcióját, amelyet a lap kinyitása után azzal a lendülettel lapozok át... később pedig megállapítom, hogy ismét egy másfélmilliós inox hűtőszekrény van a háttérben.


No, de vissza a lap erősségeihez.

Az első lakásriport egy szentendrei házról szól, amelynek a stílusa a nemzetközi modern country szavakkal írható le leginkább. Nagyon érdekes, és jó lenne megvitatni, hogy kinek mi tetszik belőle.

A második házriport sokunk álmáról, egy balaton-felvidéki nyaralóról készült, amelyhez itt szeretnék gratulálni. Nem is feltétlenül az alábbi képen látható étkezőhöz, mert - miközben gyönyörű - kissé ódonnak érzem. Inkább az összhatáshoz, a verandához, a  bejegyzés elején szereplő terített kinti asztal költőiségéhez, és ahhoz, hogy a mások számára értéktelen, lerobbant bútorokban meglátták a gondos felújítással újra  felragyogó szépséget.


A ház hangulata annak is köszönhető, hogy a tulajdonosok kiváló érzékkel vegyítették a parasztit a polgárival, és nem féltek a moderntől sem - meggyőződésem, hogy a mozaikos-dizájnos fürdő így jó, ahogy van. Túl sok lett volna, ha dézsával és mosdótállal rendezik be.

A franciás báj is megjelenik (bár azt hiszem, ezt a fénykép nem 100%-osan adja vissza; furcsák a fények-tükröződések).


     A "száz évre tervezett" konyha kedves kontrasztjaival (épített, filléres pult vs. hiperdrága rusztikus tűzhely) is mutatja, hogy a háziasszony nagyon érti a country stílus lényegét. Annyira jó, hogy legalább még egy fényképért kiált.


Apropó: a fotók mintha nem minden esetben a legjobb szögből készültek volna (kivéve a dühöngőről - az telitalálat).

Persze, én nagyon okos vagyok, és mindent jobban tudok... de mi a ti véleményetek?

(Az Otthonról korábban: negatív és pozitív hangvételben. A fotók forrása a magazin honlapja.)



Megjegyzések

  1. Kedves Country Comfort én téged nem is ismertelek, de ezennel belájkollak! Gratulálok az igényes bloghoz, van egy jó adag közös halmazunk.Ja és ez a konyha az utolsó képen szerintem pazar.A háló is szép, de az ebédlő nekem is avittas lett egy kicsit.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kinga, köszönöm a dicséretet - szinte a blog írja önmagát... Ha már a pazar konyháknál tartunk - a nemrég írt, angol konyhákról szóló cikked szövege és képanyaga nagyon ott van!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l