2011. július 29., péntek

Miniatűr enteriőr

- Légyszi, csak babákat ne. Világéletemben fiús lány voltam. Fára másztam, bandáztam, legóztam. Ne kelljen giccseket néznem! Elüldögélek itt kint, a padon.

Hiába nyomtam le a monológot, a családi program szentségének jegyében be kellett mennem Filotásék híres Babamúzeumába Tihanyban.
 
Utólag már világos: hatalmas hiba lett volna kihagyni.

Azt nem állítom, hogy a babáktól elolvadtam; nem is igazán emlékszem rájuk. (Imprinting. Lásd fent.)

én itt is a kanapét/sezlonyt nézem
A berendezett szobák előtt viszont órákig tudtam volna ácsorogni.

A végén még rám kellett várni.

 
 De mit tehettem? Itt volt az összes kedvencem.

A komoran polgári.




A frivol-budoáros.


A szerény, gondos, olykor cifra paraszti.








A morbid.





Történelmi pillanatok, más méretben nem konzerválható életterek, balatoni shabby chic.

 

(korábban: miniatűr konyhák a franciáktól itt)

4 megjegyzés:

  1. Gigike! Örülök, hogy neked is tetszenek!

    VálaszTörlés
  2. Ó, őket én is láttam, fotóztam. Szerintem szépek, hangulatosak, én mindig ilyen babákra vágytam. Nézz el a fehérvári babamúzeumba is! Nekem a kaucsuk és műanyagbabák idegenek, bár a mi gyermekkorunkban ezekkel játszottunk. Viszont, ha babát kerestem ezeket soha nem tudtam megvenni, valahogy nem, sehogy sem. Inkább a porcelánokat, csak azokat meg kicsit "eltömegáruzták": ragasztottak varrás helyett, tépőzárak stb. Ez kiábrándító, bár lehet kínai tömegáruk, amik igényesek nagyon drágák.

    VálaszTörlés
  3. Holdgyöngy! Köszönöm a tippet! Igen, nekünk is volt szép porcelán babánk - amíg el nem tört a lába... (ráadásul én voltam: én, hülye azt játszottam vele a kétéves lányom kedvéért, hogy táncol, és... összeüti a bokáját)

    VálaszTörlés