Ugrás a fő tartalomra

Doktor House szentélye

Avagy: az én házam, az: én.

       Milyen dr. House lakóhelye? Az öltözködéséből és általában a megjelenéséből - gyűrött ing, farmer, zakó plusz Nike cipő, póló és bőrdzseki, borosta, kócos haj - kiindulva: laza és szabályszegő. Pontosabban: nem olyan, amilyet (el)várnánk egy orvostól. House ugyanis nem olyan orvos, amilyet (el)várnánk: érzéketlen, hiányzik belőle az orvosi empátia, mindig a dolgok (kínos, kispolgári színjátékok mögötti) közepébe kérdez bele. Ő az örök renitens, aki kopogtatás nélkül megy be a főnöke, Cuddy irodájába, aki nem írja meg a kórlapokat, aki számtalanszor hagyja figyelmen kívül az ortodox orvoslás kőbe vésett szabályait, aki nem  köt nyakkendőt. Közvetlen munkatársai szerint is: bunkó (jerk). Magányos. És munkamániás. Ebből következik, hogy keveset van otthon. Barátai amúgy nincsenek. Ebből következik, hogy (relatíve) sokat van otthon.
        Lakóhelye már kívülről  is egyértelműen utal a House karakterét ihlető irodalmi alakra, Sherlock Holmesra, hiszen ő a Baker Street 221b szám alatt lakik Conan Doyle regényében.

micsoda véletlen

kerüljünk beljebb
     Ahogy belépünk, beigazolódik a sejtelem: különleges ember él itt. Aki lehet, hogy a felszínen bunkó és közönyös, de a mélyben a szó szoros, igazi és régi értelmében vett humanista. Aki "szíve szerint inkább tudós, mint orvos". Nézzük. (A zöld feliratos képek egy elkötelezett House-rajongó többezer (!) filmkockát felvonultató, már-már agybajosan alapos minuciózus elemzéséből valók.)


Szerintem gyönyörű.

Férfias és intellektuális.

      A megvilágítás - vagy inkább homályosítás -, a színösszeállítás, a bútorok anyaga: nemes fa és bőr, a dekoratív emléktárgyak, a kandalló, a lámpák, a régi orvosi könyvek, a hangszerek, a jazzplakát együttesen adják azt a sajátos atmoszférát, ami sokrétű emberre, tudósra, majdhogynem nyomozóra vall. Itt készül, kérem szépen, az eseteire a Princeton Plainsboro kórház sánta sztárorvosa. Sőt, esetenként (ez erős eufémizmus volt) "haza is hozza a munkát".


Van benne valami okkult, miközben szépségesen mély és régimódi.

    Olyan ember lakik itt, aki az emberi testet kívül-belül ismeri és megszállottan tanulmányozza. Ez a magánműhelye. Persze, műhelyt tud csinálni a katedrából is - csak tábla és közönség, no meg eset kell hozzá.

ecce homo

       House háza azért Hugh Laurie háza is. No, épp csak annyira, amennyire Hugh Laurie a) motorimádata b) zeneimádata és c) könyvimádata korrelál House karakterével. Nem tudni már, melyik volt előbb: azért éppen ezek House kedvtelései, mert az őt játszó színész ezekben utazik (és mert Sherlock Holmes is híresen nagy zenerajongó volt), vagy azért látni Laurie-t vagy motoron, vagy a zongoránál, vagy könyvvel a kezében, mert egybenőtt a szereppel... nyilván az előbbi. Eléggé jó párosítás: egy zseniális orvos, aki fogékony a művészetekre, és úgy játszik bluest, hogy na.




További közelik a nappaliból, korábbi évadokból:

Cuddy frizurája azóta előnyére változott


    
       House sokat látott, olvasott ember, aki - az egzotikus relikviák alapján ítélve - rengeteget utazott is. Láthatóan lelkesedik az antikvár könyvekért; mindenekfelett a régi orvosi témájú kötetek érdeklik. A régi német zongorát lecserélték az évek során egy vadiúj Yamahára, és másképp is pozicionálták: most a nappali szoba közepén látható. 
Dr. House sittin' on an ottoman :-)
Ez az a hely, ahová House bezárkózhat a fájdalmával.
pillanatképek House-szal, Vicodinnal
Lássuk a többi helyiséget. Konyha.



Hálószoba. Nagyon cool.

 
Fürdő.
"metró"-csempe, régimódi fajanszok a fürdőben
Ja, hogy ez egy vidéki otthonokkal foglalkozó blog?
Ööö, a hetedik évadban jobban látszik a konyha, és benne a rusztikus konyhasziget. Nézzétek azokat a lábakat (a faragottakat)!



gourmet konyha: eléggé ott van

Több rálátásunk van a nappalira is. Nem is elemzek többet; beszédes képek jönnek.



rendezői utasításra várva. lemezjátszó, überhightech hi-fi ÉS réztárgyak a szép fapolcon



   Vége az obszesszív objektív House-bemutatónak. Újra jönnek a könnyed, kopottan elegáns, merészen szakadt, otthonos és hívogató vidéki enteriőrök. Jó volt azért.


(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Nemcsak hogy jó volt, egyenesen szuper!!!!
    Csak a fekete padlóval nem vagyok kibékülve...
    Köszi az összeállítást!

    VálaszTörlés
  2. Réka: nekem még az is... Köszi, hogy olvastad!

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. örülök, hogy tetszett! Ha valaha találok még egy ennyire zseniális sorozatot, írok róla lakberendezési szemszögből.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…