Ugrás a fő tartalomra

Doktor House szentélye

Avagy: az én házam, az: én.

       Milyen dr. House lakóhelye? Az öltözködéséből és általában a megjelenéséből - gyűrött ing, farmer, zakó plusz Nike cipő, póló és bőrdzseki, borosta, kócos haj - kiindulva: laza és szabályszegő. Pontosabban: nem olyan, amilyet (el)várnánk egy orvostól. House ugyanis nem olyan orvos, amilyet (el)várnánk: érzéketlen, hiányzik belőle az orvosi empátia, mindig a dolgok (kínos, kispolgári színjátékok mögötti) közepébe kérdez bele. Ő az örök renitens, aki kopogtatás nélkül megy be a főnöke, Cuddy irodájába, aki nem írja meg a kórlapokat, aki számtalanszor hagyja figyelmen kívül az ortodox orvoslás kőbe vésett szabályait, aki nem  köt nyakkendőt. Közvetlen munkatársai szerint is: bunkó (jerk). Magányos. És munkamániás. Ebből következik, hogy keveset van otthon. Barátai amúgy nincsenek. Ebből következik, hogy (relatíve) sokat van otthon.
        Lakóhelye már kívülről  is egyértelműen utal a House karakterét ihlető irodalmi alakra, Sherlock Holmesra, hiszen ő a Baker Street 221b szám alatt lakik Conan Doyle regényében.

micsoda véletlen

kerüljünk beljebb
     Ahogy belépünk, beigazolódik a sejtelem: különleges ember él itt. Aki lehet, hogy a felszínen bunkó és közönyös, de a mélyben a szó szoros, igazi és régi értelmében vett humanista. Aki "szíve szerint inkább tudós, mint orvos". Nézzük. (A zöld feliratos képek egy elkötelezett House-rajongó többezer (!) filmkockát felvonultató, már-már agybajosan alapos minuciózus elemzéséből valók.)


Szerintem gyönyörű.

Férfias és intellektuális.

      A megvilágítás - vagy inkább homályosítás -, a színösszeállítás, a bútorok anyaga: nemes fa és bőr, a dekoratív emléktárgyak, a kandalló, a lámpák, a régi orvosi könyvek, a hangszerek, a jazzplakát együttesen adják azt a sajátos atmoszférát, ami sokrétű emberre, tudósra, majdhogynem nyomozóra vall. Itt készül, kérem szépen, az eseteire a Princeton Plainsboro kórház sánta sztárorvosa. Sőt, esetenként (ez erős eufémizmus volt) "haza is hozza a munkát".


Van benne valami okkult, miközben szépségesen mély és régimódi.

    Olyan ember lakik itt, aki az emberi testet kívül-belül ismeri és megszállottan tanulmányozza. Ez a magánműhelye. Persze, műhelyt tud csinálni a katedrából is - csak tábla és közönség, no meg eset kell hozzá.

ecce homo

       House háza azért Hugh Laurie háza is. No, épp csak annyira, amennyire Hugh Laurie a) motorimádata b) zeneimádata és c) könyvimádata korrelál House karakterével. Nem tudni már, melyik volt előbb: azért éppen ezek House kedvtelései, mert az őt játszó színész ezekben utazik (és mert Sherlock Holmes is híresen nagy zenerajongó volt), vagy azért látni Laurie-t vagy motoron, vagy a zongoránál, vagy könyvvel a kezében, mert egybenőtt a szereppel... nyilván az előbbi. Eléggé jó párosítás: egy zseniális orvos, aki fogékony a művészetekre, és úgy játszik bluest, hogy na.




További közelik a nappaliból, korábbi évadokból:

Cuddy frizurája azóta előnyére változott


    
       House sokat látott, olvasott ember, aki - az egzotikus relikviák alapján ítélve - rengeteget utazott is. Láthatóan lelkesedik az antikvár könyvekért; mindenekfelett a régi orvosi témájú kötetek érdeklik. A régi német zongorát lecserélték az évek során egy vadiúj Yamahára, és másképp is pozicionálták: most a nappali szoba közepén látható. 
Dr. House sittin' on an ottoman :-)
Ez az a hely, ahová House bezárkózhat a fájdalmával.
pillanatképek House-szal, Vicodinnal
Lássuk a többi helyiséget. Konyha.



Hálószoba. Nagyon cool.

 
Fürdő.
"metró"-csempe, régimódi fajanszok a fürdőben
Ja, hogy ez egy vidéki otthonokkal foglalkozó blog?
Ööö, a hetedik évadban jobban látszik a konyha, és benne a rusztikus konyhasziget. Nézzétek azokat a lábakat (a faragottakat)!



gourmet konyha: eléggé ott van

Több rálátásunk van a nappalira is. Nem is elemzek többet; beszédes képek jönnek.



rendezői utasításra várva. lemezjátszó, überhightech hi-fi ÉS réztárgyak a szép fapolcon



   Vége az obszesszív objektív House-bemutatónak. Újra jönnek a könnyed, kopottan elegáns, merészen szakadt, otthonos és hívogató vidéki enteriőrök. Jó volt azért.


(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Nemcsak hogy jó volt, egyenesen szuper!!!!
    Csak a fekete padlóval nem vagyok kibékülve...
    Köszi az összeállítást!

    VálaszTörlés
  2. Réka: nekem még az is... Köszi, hogy olvastad!

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. örülök, hogy tetszett! Ha valaha találok még egy ennyire zseniális sorozatot, írok róla lakberendezési szemszögből.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l