Ugrás a fő tartalomra

Doktor House szentélye

Avagy: az én házam, az: én.

       Milyen dr. House lakóhelye? Az öltözködéséből és általában a megjelenéséből - gyűrött ing, farmer, zakó plusz Nike cipő, póló és bőrdzseki, borosta, kócos haj - kiindulva: laza és szabályszegő. Pontosabban: nem olyan, amilyet (el)várnánk egy orvostól. House ugyanis nem olyan orvos, amilyet (el)várnánk: érzéketlen, hiányzik belőle az orvosi empátia, mindig a dolgok (kínos, kispolgári színjátékok mögötti) közepébe kérdez bele. Ő az örök renitens, aki kopogtatás nélkül megy be a főnöke, Cuddy irodájába, aki nem írja meg a kórlapokat, aki számtalanszor hagyja figyelmen kívül az ortodox orvoslás kőbe vésett szabályait, aki nem  köt nyakkendőt. Közvetlen munkatársai szerint is: bunkó (jerk). Magányos. És munkamániás. Ebből következik, hogy keveset van otthon. Barátai amúgy nincsenek. Ebből következik, hogy (relatíve) sokat van otthon.
        Lakóhelye már kívülről  is egyértelműen utal a House karakterét ihlető irodalmi alakra, Sherlock Holmesra, hiszen ő a Baker Street 221b szám alatt lakik Conan Doyle regényében.

micsoda véletlen

kerüljünk beljebb
     Ahogy belépünk, beigazolódik a sejtelem: különleges ember él itt. Aki lehet, hogy a felszínen bunkó és közönyös, de a mélyben a szó szoros, igazi és régi értelmében vett humanista. Aki "szíve szerint inkább tudós, mint orvos". Nézzük. (A zöld feliratos képek egy elkötelezett House-rajongó többezer (!) filmkockát felvonultató, már-már agybajosan alapos minuciózus elemzéséből valók.)


Szerintem gyönyörű.

Férfias és intellektuális.

      A megvilágítás - vagy inkább homályosítás -, a színösszeállítás, a bútorok anyaga: nemes fa és bőr, a dekoratív emléktárgyak, a kandalló, a lámpák, a régi orvosi könyvek, a hangszerek, a jazzplakát együttesen adják azt a sajátos atmoszférát, ami sokrétű emberre, tudósra, majdhogynem nyomozóra vall. Itt készül, kérem szépen, az eseteire a Princeton Plainsboro kórház sánta sztárorvosa. Sőt, esetenként (ez erős eufémizmus volt) "haza is hozza a munkát".


Van benne valami okkult, miközben szépségesen mély és régimódi.

    Olyan ember lakik itt, aki az emberi testet kívül-belül ismeri és megszállottan tanulmányozza. Ez a magánműhelye. Persze, műhelyt tud csinálni a katedrából is - csak tábla és közönség, no meg eset kell hozzá.

ecce homo

       House háza azért Hugh Laurie háza is. No, épp csak annyira, amennyire Hugh Laurie a) motorimádata b) zeneimádata és c) könyvimádata korrelál House karakterével. Nem tudni már, melyik volt előbb: azért éppen ezek House kedvtelései, mert az őt játszó színész ezekben utazik (és mert Sherlock Holmes is híresen nagy zenerajongó volt), vagy azért látni Laurie-t vagy motoron, vagy a zongoránál, vagy könyvvel a kezében, mert egybenőtt a szereppel... nyilván az előbbi. Eléggé jó párosítás: egy zseniális orvos, aki fogékony a művészetekre, és úgy játszik bluest, hogy na.




További közelik a nappaliból, korábbi évadokból:

Cuddy frizurája azóta előnyére változott


    
       House sokat látott, olvasott ember, aki - az egzotikus relikviák alapján ítélve - rengeteget utazott is. Láthatóan lelkesedik az antikvár könyvekért; mindenekfelett a régi orvosi témájú kötetek érdeklik. A régi német zongorát lecserélték az évek során egy vadiúj Yamahára, és másképp is pozicionálták: most a nappali szoba közepén látható. 
Dr. House sittin' on an ottoman :-)
Ez az a hely, ahová House bezárkózhat a fájdalmával.
pillanatképek House-szal, Vicodinnal
Lássuk a többi helyiséget. Konyha.



Hálószoba. Nagyon cool.

 
Fürdő.
"metró"-csempe, régimódi fajanszok a fürdőben
Ja, hogy ez egy vidéki otthonokkal foglalkozó blog?
Ööö, a hetedik évadban jobban látszik a konyha, és benne a rusztikus konyhasziget. Nézzétek azokat a lábakat (a faragottakat)!



gourmet konyha: eléggé ott van

Több rálátásunk van a nappalira is. Nem is elemzek többet; beszédes képek jönnek.



rendezői utasításra várva. lemezjátszó, überhightech hi-fi ÉS réztárgyak a szép fapolcon



   Vége az obszesszív objektív House-bemutatónak. Újra jönnek a könnyed, kopottan elegáns, merészen szakadt, otthonos és hívogató vidéki enteriőrök. Jó volt azért.


(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Nemcsak hogy jó volt, egyenesen szuper!!!!
    Csak a fekete padlóval nem vagyok kibékülve...
    Köszi az összeállítást!

    VálaszTörlés
  2. Réka: nekem még az is... Köszi, hogy olvastad!

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. örülök, hogy tetszett! Ha valaha találok még egy ennyire zseniális sorozatot, írok róla lakberendezési szemszögből.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…