Ugrás a fő tartalomra

Villa, vidék, vadóc: indul a JÁTÉK!

Szuper ez a délután: több mint ezren lettünk a Facebook-on, jöhetnek a kérdések!

A három ajándékról részletesen itt olvashatsz. Elég jók. :-)


1. VILLA. Ha Frances Mayes Mindennapok Toszkánában című könyvét szeretnéd, ezt tedd:

Látogass el a Tericum Kiadó honlapjára, és válaszolj a következő két kérdésre:

- A könyvismertető szerint hány éve lépte át Frances Mayes, a regény írója a Bramasole villa küszöbét?
- Milyen könyvújdonságai vannak a kiadónak? (3 címet kérünk.)

Válaszod a countrykomfort@gmail.com címre küldd!
 
2.  VIDÉK. Ha a három vidékies lakberendezési témájú magazint szeretnéd, a következőket tedd:


a) csatlakozz a Hungaropresshez a Facebook-on (itt); és
b) Látogass el a Hungaropress honlapjára, majd sorolj fel kínálatukból három különböző nyelvű lakberendezési magazint (a játékban résztvevő magazinok - 25 Beautiful Homes, Country Homes and Interiors, Art et Decoration - kivételével)!

Válaszod a countrykomfort@gmail.com címre küldd!

3. VADÓC. Ha az egyedi fehérneműszettet szeretnéd, a következőket tedd:


a) csatlakozz a Couturquoise-hoz a blogon vagy a Facebookon (itt); és
b) a Facebookon a Country Komfort fényképe alá, egészen pontosan ide írd meg komment formájában, hogy melyik a kedvenc fehérnemű-színed!

Ha játszani szeretnél, legyél a Country Komfort rendszeres olvasója és/vagy csapatunk tagja a Facebookon. Ennyi. :-)

Beküldési határidő: 2011. augusztus 22. hétfő éjfél. Hajrá!

Még valami: köszönöm mindenkinek, hogy csatlakozott, segített, buzdított, részt vett, osztott, szorzott, hatványozott :-)) - nagyon örülök, hogy egymásra találtunk!

Country Komfort




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…