Jamie, karácsonyi pulyka, country style

1. Töltsd az ünnepeket Jamie-vel!

Az, hogy Jamie Olivernek saját kertje van, amelyet rendszeresen művel is, az egyik legütősebb és legszemtelenebb marketinghúzás, amit valaha hallottam. (Na jó, néha csak művelteti.) Hasonlóképpen érzek, amikor arról szólnak a hírek, hogy szombatonként a piacra jár vásárolni, valamint, ha teheti, vadászik (lásd az erre épülő Jamie természetesen c. könyvet és Jamie Oliver valóban fontos kaja-kampányait). De nagyon jól áll neki, az biztos. Nem meglepő hát, hogy baromfiudvara is lett. Ahelyett, hogy megpróbáljuk fejben összeegyeztetni a tyúkok etetését azzal az időbeosztással, amely a világ egyik legfoglalkoztatottabb médiaszakácsának juthat, nézzük inkább a képet.

előtte

Professzionális styling és fotó; még a szomszédfiúsra vett Jamie mellénye és a pulyka vagány nyaklebernyege is egyformán meggypiros. Teljesen autentikus az angol vidéki fatároló sufni, amelybe a baromfiak szabadon bejárkálhatnak. Ez a boldog pulyka egyébként a család kedvence (volt), így úszhatta meg a Hálaadást.

2. Töltsd a pulykát Jamie-vel!

Miközben Jamie előkészíti a madarat, körülnézhetünk: nyitott polcokon és akasztókon sorakoznak az edények. A berendezés ügyesen egyensúlyoz a tévékonyha és a saját konyha hangulata között. A hatalmas falióra és a falat függőlegesen osztó fagerendák az angol cottage jellemzői. Eléggé rendben vannak. Gusztusosak a rusztikus, kissé kicsorbult sütőedények. Karácsonyi dekoráció gyanánt elegendő a pár darab piros-zöld dísznövény.


közben

Ezen a videón is megfigyelhető a konyha és a tavalyi, kissé harsányabbra sikerült karácsonyi dekoráció, de szerencsére az is látszik, amit Jamie a fönti képen kitakar: középen igazi téglából épített lábakon áll az öblös fehér mosogató. Nagyon szép az óriási íves fa munkapult.

utána

3. Ünnepelj a családoddal!

Bizonyítékul arra, hogy nem csak pirosban lehet elképzelni a karácsonyt: Jamie és hófehér hajú nagymamája. A gazdagnak tűnő dekoráció szinte filléres ötletekből áll össze: fehér papírból kivágott hópelyhek alkotják a régimódi korcsolyával, fehér dísztárgyakkal megrakott polcok fölött és körül. Giccs, de az érzelmes-kellemes fajtából.

Kis jóindulattal mintha tényleg hóesésben állnának - van valami keresetlen és kedves az elkapott pillanatban. A modellek mellett a dekoratőr és a fényképész is csillagos ötösre vizsgázott.

(a képek forrása)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg. Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

További információk

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal. A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban