Ugrás a fő tartalomra

Jamie, karácsonyi pulyka, country style

1. Töltsd az ünnepeket Jamie-vel!
  
       Az, hogy Jamie Olivernek saját kertje van, amelyet rendszeresen művel is, az egyik legütősebb és legszemtelenebb marketinghúzás, amit valaha hallottam. (Na jó, néha csak művelteti.) Hasonlóképpen érzek, amikor arról szólnak a hírek, hogy szombatonként a piacra jár vásárolni, valamint, ha teheti, vadászik (lásd az erre épülő Jamie természetesen c. könyvet és Jamie Oliver valóban fontos kaja-kampányait). De nagyon jól áll neki, az biztos. Nem meglepő hát, hogy baromfiudvara is lett. Ahelyett, hogy megpróbáljuk fejben összeegyeztetni a tyúkok etetését azzal az időbeosztással, amely a világ egyik legfoglalkoztatottabb médiaszakácsának juthat, nézzük inkább a képet.

előtte

      Professzionális styling és fotó; még a szomszédfiúsra vett Jamie mellénye és a pulyka vagány nyaklebernyege is egyformán meggypiros. Teljesen autentikus az angol vidéki fatároló sufni, amelybe a baromfiak szabadon bejárkálhatnak. Ez a boldog pulyka egyébként a család kedvence (volt), így úszhatta meg a Hálaadást.
2. Töltsd a pulykát Jamie-vel!

        Miközben Jamie előkészíti a madarat, körülnézhetünk: nyitott polcokon és akasztókon sorakoznak az edények. A berendezés ügyesen egyensúlyoz a tévékonyha és a saját konyha hangulata között. A hatalmas falióra és a falat függőlegesen osztó fagerendák az angol cottage jellemzői. Eléggé rendben vannak. Gusztusosak a rusztikus, kissé kicsorbult sütőedények. Karácsonyi dekoráció gyanánt elegendő a pár darab piros-zöld dísznövény.
közben
Ezen a videón is megfigyelhető a konyha és a tavalyi, kissé harsányabbra sikerült karácsonyi dekoráció, de szerencsére az is látszik, amit Jamie a fönti képen kitakar: középen igazi téglából épített lábakon áll az öblös fehér mosogató. Nagyon szép az óriási íves fa munkapult.

utána
3. Ünnepelj a családoddal!

      Bizonyítékul arra, hogy nem csak pirosban lehet elképzelni a karácsonyt: Jamie és hófehér hajú nagymamája. A gazdagnak tűnő dekoráció szinte filléres ötletekből áll össze: fehér papírból kivágott hópelyhek alkotják a régimódi korcsolyával, fehér dísztárgyakkal megrakott polcok fölött és körül. Giccs, de az érzelmes-kellemes fajtából.

      Kis jóindulattal mintha tényleg hóesésben állnának - van valami keresetlen és kedves az elkapott pillanatban. A modellek mellett a dekoratőr és a fényképész is csillagos ötösre vizsgázott.

(a képek forrása)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má