Ugrás a fő tartalomra

Villa, vidék, vadóc: ajándéközön

      Közeledik az 1000. követő Facebook-os táborunk felé - lehet, hogy éppen Te leszel az? 

Ahogy ígértem, erre a jeles alkalomra három ajándékkal készültünk. A játék az 1000. tag megérkezésekor azonnal indul!

Lássuk, mik a nyeremények!

1. Villa: Frances Mayes Mindennapok Toszkánában című regénye a Tericum Kiadó felajánlásával;


egy friss kép F.M. blogjából

2. Vidék: a 25 Beautiful Homes, az Art et Decoration és a Country Homes and Interiors című magazinok egy-egy száma a Hungaropress felajánlásával (Facebook-oldalukat itt találod)



3. Vadóc: egyedi fehérnemű-szett a mallorcai Couturquoise felajánlásával (választható méretek: S, M; Facebook-oldalukat itt találod)


a ruháit is érdemes megnézni ám!

Aktuálisan két dolgot kérek: ha játszani szeretnél,

I. Oszd meg a hírt az ismerőseiddel; és

II. Válaszd ki gondolatban, hogy melyik nyereményért játszol.

Like-olni is szabad... ;-)

Coming soon: Kérdések az ajándékokért. Aztán: villámgyors sorsolás!!!

Szeretettel: Country Komfort






Megjegyzések

  1. Osztottam. És első ránézésre tudtam, melyiket akarom. A kis rucikba nem férnék bele :)

    VálaszTörlés
  2. Ágnes, köszönöm, hogy az ügy mellé álltál - és azt is, hogy ilyen lelkesen! Krealady: az az igazi, amikor azonnal eldől, hogy melyik az igazi!

    VálaszTörlés
  3. osztva és a fehérneműt választanám

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen!
    Nagyon szívesen csinálom, mert tetszik amit látok!
    Ha én nyernék, én a fehérneműt választanám!

    VálaszTörlés
  5. megosztva és a könyvet szeretném :-)

    VálaszTörlés
  6. Osztva és a könyv vagy a magazin.Csatlakozom az egyik előttem szólóhoz,a rucikba én sem férnék bele(sajnos)...

    Csibe45

    VálaszTörlés
  7. megosztva, könyvnek és a magazinnak is örülök.

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm mindenkinek! Úgy látom, egyelőre kiegyenlített a mezőny... mindhárom ajándékunknak megvan a maga tábora.

    VálaszTörlés
  9. megosztva :D a ruha nagyon szép, de inkább a másik kettő :D

    VálaszTörlés
  10. A könyvnek örülnék a legjobban, bár mindegyik ajándék szuper. Jöhet bármelyik.
    A játékot megosztottam.
    Köszönöm szépen a lehetőséget.

    VálaszTörlés
  11. Megosztottam! A fehérneműért játszanék! Nagyon jó kis játék! (A könyvért pluszban nem lehet versenyezni?:)

    VálaszTörlés
  12. Brigi, Gabus: kösz! Gabus, háát, 1 ember = 1 ajándék az alapvető elgondolás.

    VálaszTörlés
  13. megosztottam....drukk indul! :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…