Ugrás a fő tartalomra

Advent 2018 (#sordino)

Idén nagyon tudatosan figyelek arra, hogy az adventi időszak ne túlingerelt kapkodással teljen, a tárgyak szaporítása helyett inkább használjuk és élvezzük, amink van, és arra is, hogy a mennyiség helyett a minőség győzzön. Valamint arra, hogy a felsoroltak ne üres frázisok legyenek. :)

Hello, Bonanza-szék! Szép vagy átfestve

A fotón látható édességnél persze, jóval többet kaptak a gyerekek, de ők és én is elégedettek vagyunk, az ablakokban büszkén kiállított zsákok jól néznek ki, és minden nagyon finom a Mikulás-csomagokban: kell ennél több?


Adventi naptár: nos, jövőre reform lesz, mert kicsit belefásultam. Annál hedonistább és materialistább vagyok én magam is, hogy csak élménykupon és/vagy mese/vers kerüljön a 24 ablakocskába, a jelenlegi rendszer viszont elszívja az agyamat eléggé fárasztó: kb. kétnaponta édességről, minden páratlan napon pedig valami más apróságról kell gondoskodni: volt már kiskézkrém, kistükör, kislegó, lesz kishajkefe, kishajgumi, gyümölcspüré, gyerekvitamin, rágógumi. Eközben egy kicsit túlságosan spórolós is vagyok ehhez, és a reggeli - noch dazu, hajnali! - csokievés, pláne cukorevés azért az elveimmel is ütközik.

Allie Casazza, a túlterhelt anyák megmentője azt javasolja, hogy az ünnepi hagyományok közül csak azt alkalmazzuk, ami hozzánk passzol, ami nekünk jelent valamit. És határozottan húzzuk meg az én-határainkat. Okés. (Egyébként eléggé szeretem, ahogy a bőség szót használja: az anyagiak helyett érzelmi és szellemi értelemben. Szerintem jó, hogy az amerikai fogyasztói társadalom kitermelte ezt a minimalista ellentrendet.)

Ha lecsupaszítom, hogy nekem mi ad karácsonyi hangulatot, akkor a következő dolgok szerepelnek a listán:
  • mézeskalács-sütés
  • tiszta illóolajoktól jóillatú lakás
  • égősorok mindenhol
  • sok saját készítésű cucc
  • karácsonyi magazinok nézegetése :)
  • egy jó lemez
  • egy jó koncert (mit tegyek; engem tényleg ezek érdekelnek)

Tudom, hogy a Buble-é mellett az ő karácsonyi cédéjét mindenki agyonhallgatja ilyenkor - ha máshol nem, a boltokban -, de ismeritek ezt a Diana Krall-féle Jingle Bellst is? És ajánlom még az álomházról szóló duettjét is.

(a kanadai Stahl Judit ;))


Ha rajtam múlna, én biztosan nem vennék vágott fenyőfát. Hozzám minden közelebb áll ennél: az alternatív, a mű-, a gyökeres, a falra festett, a textil-, bármi. A család többi tagja viszont odavan érte, úgyhogy itt nem várható reform. Egyelőre.

az aktuális Country Living magazin egyik észbontó stylingja

E. számára az adventet szimbolizálja a fényfestés a Bazilikánál, továbbá a városban fellelhető betlehemek végiglátogatása és rettentő alapos tanulmányozása (a fotókat tavaly készítettem, amikor az egyiknek a kipakolását is végignéztük. Mondom, hogy nem viccel...)



ez pedig Dunakeszin volt

H-t az dobja fel, ha belefér néhány korcsolyázás, s.k. ajándékkészítés, és lehet, hogy idén karácsonyi recepteket is nézünk majd együtt.

Mindketten szeretnek lakást csinosítani, ez végül is szuper.
ilyen lett a virágtartó polcokból készített adventi díszünk

Amiben sziklaszilárd vagyok, az az, hogy nem költünk butaságokra, nagyon jók lesznek a(z):
  • tavalyi pulóverek (ha kicsit rövid az ujja: ugyan, mit számít?) 
  • tavalyi ünneplős gyerekruhák (ua.) 
  • abszolút és kizárólag a tavalyi (meg tavalyelőtti, meg a sokéves) díszek
  • aranyra fújt diók a Háztól.

Még így is túl sok ruhánk és... khmm... díszpárnahuzatunk van a hajdani túlvásárlások következtében, de nagyszerű érzés fellélegezni: nem shoppingolni sem online, sem offline.

Pár évvel ezelőtt hajlamos voltam túltolni az adakozást is, és szó szerint húsz darab cipősdobozt leadni, a barátoknak pedig sokféle, eléggé alapanyag-igényes finomságot készíteni, de mostanra lehiggadtam.  

A legnagyobb ajándék az lesz, amikor már lesz rendes, modern fűtés a Házban, és ott tudunk lenni akárhány napot egy évben. Ott nem kell sok az igazi karácsonyhoz. 

Mondjuk, egy séta csípős időben a természetben, és utána a ropogó tűznél átmelegedni.


Our cheeks are nice and rosy
And comfy cozy are we

We're snuggled up together like two

Birds of a feather would be


(ezt is a Diana Krall-változatban hallom) 



Ennyi. 🌲☃️☕️🥧🛷🎼🌠🎁🗝🚪🎄





Megjegyzések

  1. Nagyszerű minimalista ötletek. Csak így tovább. Mi már régen leminimalizáltunk mindent amit lehetett, bár tudjuk, hogy ahol gyerekek vannak ez lehetetlen. De nekünk karácsony kb. ennyiből áll: nagyban kikerülni a hajcihőt, néha elmenni egy vendéglőbe ünnepelni, de akkor sem túl flancosba, ha otthon vagyunk akkor jön a nagy ritkán élvezett méreg drága kaja, mint bélszín (páromnak) és királyrák vagy lazac (nekem). Saját készítésű trüffel, marcipános bonbon és effélék meg az ünnepek előtti heteket teszik élvezhetővé. Ajándékot soha nem veszünk egymásnak és a család többi tagjának is csak akkor ha nem kell sok kerozint égetni érte. Mindenki tudja, hogy szeretjük őket és majd legközelebb ha találkozunk, akkor bepótoljuk. Ateisták lévén vallás sincs sehol a progamban, így nem veszünk se fát, se nem dekorálunk, és advent sincs nálunk. Bár régen amikor még Angliában voltunk, sokszor élveztük a karácsonyi énekeket. De azokat is csak addig amíg nem lettek annyira giccses baromságok belőlük, mint az elmúlt pár évtizedben. Tudom ez totál depisnek tűnik, de mind a ketten nagyon jól megvagyunk ezzel, semminek nem érezzük hiányát és igazabb ünneplésnek érezzük, mint a szokásos nagy flancot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, a bonbonokat most eszembe juttattad, de jó is lesz; a zserbógolyó a kedvencem. Hú, hát, igen, engem is egy finom vacsorával lehet meggyőzni leginkább. Kicsit mindjárt tervezgetem a menüt. Vega, nem halas kedvenc ünnepi kajád van? Ha igen, belinkelhetnéd... Vicces: most a legnagyobb stresszt az ajándékválasztás és -vásárlás okozza, egyébként a többi dologgal viszonylag lazán meglennénk. Ha vegytisztán az történne, amit én helyesnek tartok, akkor a karácsony egy ilyen nagy gyerek-ünnep lenne, és az ő ajándékaik fele is koncert vagy színház vagy utazás (pl. vonattal, tökre élveznék, ott H. sincs rosszul, E. pedig odavan az egész feelingért) lenne. Majd dolgozom rajta. Ezért is szeretek blogot írni; reflektáltat. ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p