Ugrás a fő tartalomra

Miből kell több? - ilyen volt 2012 és ilyen lesz 2013


Sok helyen olvasom, hogy 2012 olyan "béna év" volt. Nagyon sok fantasztikus dolgot én sem tudok kiemelni belőle, azt viszont tudom, hogy 2013-ban mi lesz máshogy. Nem nyomatom, mert banális, hogy az élet adta "citromokból limonádét kell csinálni", és nem vagyok én a haza bölcse, de az biztos, hogy nehéz időkben felértékelődnek a világ legjobb dolgai. Mondhatni, ez lesz a mottóm (oké, a naplementéket elfelejthetjük/kicserélhetjük "jó filmek"-re...).


Jaj, bocs, még valamit kifelejtettek a listáról: még több házi süteményt és más finomságot szeretnék ebben az évben. És fogadalmak nélkül, amikor jónak érzem, még több vegetáriánus ételt enni.


Nagymamám egykori kamrájában rendet rakva számtalan befőttes üveget találtam, és idén, végre először szeretném az emlékét úgy is ápolni, hogy éppen ezekbe az üvegekbe teszem el gyerekkorom kedvenceit: a paradicsomlevet, lecsót, cseresznyebefőttet. Ki fogom egészíteni a nagyon látványos zöldfűszeres ecettel és olívaolajjal, ami idén karácsonykor kimaradt a gasztroajándékok közül. Egy finomságokkal megrakott kamránál kevés vidékiesebb dolgot tudok elképzelni.


Visszatérve az idei "tartalmakra": nagyon szerettem saját házriportokat hozni a blogra, hiszen anno éppen azért indítottam el a saját netnaplómat, mert a lakberendezési magazinokban is mindig a vidéki házriportokon akadt meg a szemem.

Átvett külföldi házriport idén relatíve kis számban került fel - pedig a mindennapokban én is külföldi házriportokat nézegetek, csak éppen offline magazinokban. Imádom a magazinjaimat, és soha nem archiválom őket igazán. "Szent" mappáim mindenhol ott vannak a lakásban, és mára tök sok barátom tudja, hogy milyen ajándékkal tudja a legnagyobb örömet szerezni nekem. :-)


Elkezdtem bútort felújítani, méghozzá nagyon személyes darabokkal. Lett egy olívazöld kredencünk és elefántlehellet-színű éjjeliszekrényünk, fellépőnk. Kinéztem a következő munkadarabot is - és a saját lakásunk egyik böhöm, de szép darabokból álló garnitúrája is arra vár, hogy vegyek egy nagy levegőt, és nekikezdjek, miután megtaláltam a tökéletes és az eredeti eleganciáját, "fényét" visszaadó Farrow and Ball-színt (még a színskálával mászkálás fázisában vagyok).




Jó sok játékunk is volt; egyrészt azért, mert szeretitek őket, másrészt aért, mert az amatőr újságíró, a.k.a én így éli ki magát. :-) Klassz érzés bemutatni azokat az alkotókat, akiket jórészt én is az internetről és a blogszférából ismerek, és mivel úgy érzem, komoly vidékies tárgykultúra van kibontakozóban itthon, büszke vagyok arra, hogy több készítő itt szerepelt először.












Bár ez nem öko-blog, annyit lejegyzek, hogy idén tavaly szinte kizárólag magam főzte mosószerrel mostam (most is készül egy adag éppen), és eddig nagyon rendben van a dolog, valamint tényleg töredékébe kerül a bolti szereknek. Mindenkinek ajánlom, aki spórolni szeretne.


Tervezem, hogy új ruhát külsőt kap a blog, mégpedig természetesen Helló Moli személyes és zseniális alkotásával, ezzel:



Ti mit szerettetek 2012-ben a bejegyzések közül, és minek örülnétek idén?

Legyen sikeres és boldog évetek!





Megjegyzések

  1. Én is a házriportokat szerettem a legjobban. A fényképekbõl is a házak képei, kívülrõl és belülrõl voltak a kedvenceim. Mint tudod, a játékok többnyire nem vonzanak túlságosan, bár 2012-ben egy-kettõbe én is beszálltam. A bútor felújításokat szeretném megint követni – alkotni mindig jó és szemmel követni ahogy mások alkotnak még jobb. Csak így tovább és minél gyakrabban!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, azt pedig különösen, hogy az egyik házriport éppen rólatok szól!

      Törlés
  2. Legjobban Téged birlak a bejegyzéseid mögött, a stílusodat, a kritikusságodat, hogy nem kell minden, ami általában tetszik. Kellenek az egyéniségek a blogvilágba is, úgyhogy várok mindent, amit meg szeretnél osztani.
    és a mosószer receptjét is leirhatnád. Ha egy even keresztül bejött, akkor érdekelne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon bírom, ha ért valaki - igen, ez a vidékies blog erőteljesen szűri a dolgokat! Mosószer: írom bejegyzésben, többen kérdeztétek. Boldog új évet!

      Törlés
  3. Házak:):) Szeretem az egész blogot, de megszállott házfelújító és átalakító vagyok, sosem jó nekem teljesen semmi és mindig újabb ötletek után kutatok. Úgy hogy házak:):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó - így új lendületet kaptam, hogy keressek még bemutatható otthonokat. :-)

      Törlés
  4. De jó volt! :)
    A Helló Molis bunting nagyon tuti!
    A házi mosószer? Wow, nem is tudtam, pedig....Mindenesetre oszd meg feltétlen! Szerintem itt a helye! Nekem most fog elfogyni, de más fajtát szeretnék csinálni, úgyhogy még jól is jönne.

    Az elefántlehellet színt nem védeted le? Cuki:)

    És azért egy-két naplementét szeretnék!

    A házi fűszerolaj nekem is kimaradt a karácsonyi gasztróból (majd mesélek, ha találkozunk végre), de most vettem hozzá olajat, üveget, úgyhogy amint kitaláltam, hogy milyen lesz, megcsinálom magamnak legalább..
    Ja, és épp tegnap vettem egy spájz/rakodó szekrényt ;)

    Még valami: szent mappáim nekem is mindenhol vannak, nem gondoltam, hogy van még ilyen őrült rajtam kívül.... (A családnak nincs elegük belőle, hogy mindenhol "ne nyúlj hozzááá!" -mappa van? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló,

      buék és igen, kávézzunk majd hamarosan! :-) Addig is: az elefántlehelletet már kitalálta a Farrow and Ball, de nekem is nagyon bejön a neve.

      Igen, visszagondolva a horvátországi útban is az egyik legjobb a naplemente volt, ami a parti úton ért minket...

      Én rozmaringos olajra gondoltam és chilisre.

      Spejzszekrény: felteszed a blogodra majd, ha berendezted?

      Mappák: de, a család mélyen igazságtalannak tartja, hogy "bezzeg" az én magazinjaim közül sosem szabad szelektálni. :D

      Törlés
    2. Nálam eszükbe sem jut, hogy szelektáljanak :) Tudják, hogy úgysem lehet... csak néha mondják, hogy mindenhol ezek vannak.

      A "szekrényke" már áll, de még üres, mert nem csak úgy rápakolnám a cuccaimat, hanem közben egy sor selejtezés is jönne...Egyelőre még lehet, h nem spájzszekrényként fog funkcionálni, de megmutatom majd. Amúgy a kedvenc svéd áruházunkban vettem anyagárban.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p