Kommersz helyett egyedi - rajzasztal a lányszobába

Azért hívom rajzolóasztalnak, mert az eredeti értelemben vett íróasztalnak azért általában még a gyerekváltozata is szögletesebb és praktikusabb: van rajta például néhány fiók. Ezen viszont nincs.

Nem az a mindenáron praktikus fajta. Mégis úgy gondoltam, hogy kezdeni kellene vele valamit.

Olyan szépecske asztal volt mindig is, de sok haszna az évi egy karácsonyi ital-rápakoláson kívül nem nagyon volt. (Egyébként egyberakhatós asztalok legnagyobbika, de akkor sem használtuk ki.)

Úgyhogy, mivel egy konkrétan 75 cm nagyságú résbe, a hajdani cselédszoba - most kislányszoba - ablakmélyedésébe kerestem asztalt, és új bútort venni megint csak nem akaródzott, a sötétbarna szervírozóasztal egy nap alatt átlényegült világosszürkévé. Végre elég magas, ami azért fontos, mert a lányom lába most már mindig beszorul a tipikus, jobb híján odatett IKEA LACK asztal lába alá.

Megmutatom, honnan indultunk:

sötétbarna asztal, egyelőre a konyhában, rajta a téli Stahl magazinból tanult "kuglóf befőttesüvegben" nevű finomság, amit házi ribizli- (köszönjük, R.!) vagy narancslekvárral (ezer kösz, Á.!) nagyon ajánlok.

Csiszolás után:

Khmm, az eredeti, kissé kupis állapot a félszobánál is kisebb kuckóban:

A Farrow and Ball Estate Eggshell típusú festékének Elephant's Breath árnyaltára festett asztal a végleges helyén:

Az egész karcsú lábú asztal-szürke szín tematika a a szoba romantikusabbá tételéhez kapcsolódik. Ahogy korábban írtam, a narancsos és napsárga falak a hét-nyolc évvel ezelőtti gyerekszoba-képemet tükrözik (egy olyan lakásban, amelynek stílusa miatt más szobában totálisan kizárt a színes fal, úgyhogy, mondhatni, itt éltem ki magam).

a felcsavarozott mágneses csíkot a spejztakarításkor találtam

Tervezek még szép rolót (annyira vicces, a cselédszobához nem járt redőny...), szép széket, szép falszínt és egy kis részen (mondjuk a tükör mögött) valamennyi romantikus tapétát. Meglátjuk, hogy az asztal mennyire válik be; ha kell, hamarosan keresek egy felújítandó, funkcionálisabb íróasztalt a helyére. Most azonban átment a teszten; H. hazaért az oviból, leült mellé és elkezdett rajzolni. :-)

U.i.: Bizony, ez még mindig ugyanaz a 0,75 literes festék, amit eddig minden elefántszínű bútornál használtam.

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban