Ugrás a fő tartalomra

A DIY-blogger konyhája

Szerző:
A Miss Mustard Seed néven író, felújító és fotózó Marian blogjához egy bizonyos poralakú festék és a hozzá kapcsolódó technika vezetett el, és - ahogy az lenni szokott - ott ragadtam.

Most már biztos, hogy a csinádmagad-mozgalom világtrend lett, és erre Marian konyhája is jó példa: a tucatbarna bútort és a kiegészítőket nagyrészt az ő ötleteivel és munkájával frissítették fel.

Erről jut eszembe: felhívás! Ha van olyan könnyen szállítható, fából készült, felújítandó régi kisbútorod (a legjobbak: tükör, éjjeliszekrény, kisasztal, virágállvány, kisebb komód, láda, szék stb.) amelytől szívesen megválnál a) ingyen, csak vigye már el valaki; b) egy kisebb összegért, mert útban van, küldd el a képét a countrykomfort@gmail.com címre: engem lehet, hogy érdekel, mert kifejezetten ilyeneket keresek! Köszönöm. (Sokkal szívesebben alkudnék veletek, mint esetleg ismeretlenekkel az aukciós oldalakon.)

Visszatérve Marianra: inspiráló a konyhája, és persze, ránézésre azonnal két-három dolgot is másképp csinálnék :-), de alapvetően nagyon rendben van. Szerinted?















Címkék:

Megjegyzések

  1. Unknown2013. január 19. 11:36

    Érdekelne az az egy-két dolog, amit Te másként csinálnál.
    Egyébként tényleg rendben van ez a konyha, lényeg az, hogy használható legyen a gazdája számára. Ha a gazda maga alakítja (akár Te a sajátodat, vagy Én az enyémet), akkor az úgy van rendben, ahogy van. Aki segítő szándékkal még meg is mutatja másoknak, hogy ötleteljünk belőle, annak csak köszönettel tartozunk!
    De jó, hogy nem vagyunk egyformák, jó, hogy van más véleményünk, amit másokkal megosztva új ötleteket generálhatunk vele.
    Nekem is volt fehér korszakom, de már inkább a színes felé hajlok. Itt jól néz ki az örök fehér és a régi, tradicionális bútorok (asztal, székek, ajtó, néhány edény, porcelánok, üvegtárgyak ...)kombinálása. A fehér egyébként különös tisztaságot igényel, ami a konyhában elengedhetetlen.
    De nehezen tudnám magammal elfogadtatni a lelógó edényeket, serpenyőket, bár ennek is meg van a maga varázsa, csak tőlem ez távol áll. De a gazdájától nem, és ez a lényeg!
    Köszi, hogy megosztottad, és belinkelted Marian blogjának az elérhetőségét, tényleg ott lehet nála ragadni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Country Komfort2013. január 22. 8:10

      Heva, nagyon tetszik, amit írtál! Marian maga mondja, hogy a padlót és a pultot még biztosan le fogja cserélni egyszer, és az szerintem is jó lesz. Persze, nálunk például a pult egyértelműen a legolcsóbb lett, ami még megfelelt az ízlésünknek, úgyhogy mindig van határ. Nekem nagyon tetszenek a fellógatott serpenyők, viszont nem igazán tetszenek a nyitott polcok - látványra jók, de a rendben tartásuk, fú...
      A Mustard Seed blogból nemsokára komoly festőleckéket fogok venni!

      Törlés
    2. Fanni2013. január 22. 10:42

      Mint mindkét fajta polc felhasználója, mindegy, mert MINDKETTŐ baromira porosodik. Tapasztalat :):)

      Törlés
  2. Kánya Andrea2013. január 19. 12:08

    Én örülnék, ha nekem ilyen konyhám lenne :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Country Komfort2013. január 22. 8:12

      Erdna, én is! Bírom ezt a konyhabútort. Ráadásul a helyiség kapásból kétszer akkora, mint az enyém, és annyira jó neki, hogy adódott egy kényelmes beugró az étkezőnek! Nálunk az étkezőasztal elhelyezése a legnagyobb macera, mert PONT túl kicsi hozzá a konyha.

      Törlés
  3. éva 2013. január 20. 13:24

    Én csak egy ilyen asztalt szeretnék :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk