Ugrás a fő tartalomra

Mosókonyha harmadszor

    Péntek van, lazuljunk! A blog indulásakor összegyűjtöttem egy csokor háztartási helyiséges képet - természetesen zömmel vidékieseket - és ahogy teltek a hónapok és gyűltek a bejegyzések, jól elkevertem/elfelejtettem őket. Aztán pedig homlokracsapós öröm megtalálni egy ilyen mappát. Mekkora ötlet például egy babaház mint fali tároló (utolsó kép)! Bár a Viával készített interjú kapcsán megfogadtam, hogy az e-mailjeim és a képek között is óriási szortírozást fogok rendezni... úgyhogy, ilyen szerencsés felbukkanás a jövőben is várható. Tényleg: nálatok hol van nagyobb rend(szer): a ruhák vagy az e-mailek/számítógépes mappák között...?















anno: mosókonyha először és másodszor




Megjegyzések

  1. Nagy öröm volt felfedezni a képek között,hogy másoknál is egy helyiség a mosókonyha és a varrószoba, merthogy nálam ez így adódott. Lassan,hosszú évek alatt,mire kirepültek a gyerekek, jobban van időm kialakítani egy számomra kellemes teret mindkét tevékenységnek.
    Képeket majd akkor tudok közölni nálam,ha már merem "kitenni az ablakba".:)

    VálaszTörlés
  2. Várjuk, Mammka! Ablaknál van a varrógéped?

    VálaszTörlés
  3. Én az életben nem vagyok ilyen rendszerető (sajnos), de a laptopomon katonás rendben (mappában) van minden - meg is találom rajta viszonylag hamar, amit akarok. Időnként vannak rendrakási felbuzdulásaim, de nem tartanak sokáig.

    VálaszTörlés
  4. Sajnos nem ablaknál van a gépem, mert ez egy szuterén helyiség.Lejtős a telkünk, a helyiség előtt garázs van,onnan jutok be a mosókonyhába, aminek a fele már a földben van.Így kettő lapos ablakom van, de a délutáni nap szépen besüt.Néhány fotót már raktam fel a napokban.Részletfotók.:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…