Ugrás a fő tartalomra

Magazinmánia III.: Country Homes and Interiors először

Tudom, ennek a blognak az a mottója, hogy "cukormáz nélkül".

De akkor is:

Oh!

és:

Love, love, love.

     Azt hiszem, tagadhatatlan, hogy a Country Homes and Interiors magazinnal szemben elfogult vagyok... Júliusi, tengerparti számát a Boróka Otthonbolttól kaptam meg - ezúton is köszönöm! -, és bár a címlap nem a kedvencem,



állítom, hogy a lap minden egyes pennyt forintot megér. Két hónap alatt képletesen ronggyá olvastam, és láthatóan még mindig a hatása alatt vagyok. A szenzációs szeptemberi számot már láttam (cikk jön), az augusztusit tegnap rendeltem meg, és epedve várom.

      A címlapnak üzenete van: a megunhatatlan fehér-türkiz-homokszín trió jelzi, hogy milyen jellegű otthonokra számíthatunk. (Persze, később virágos-romantikus csavarral is.)


       A britek tengerpartja ugyebár nem a Cote d'Azur. Nekik mégis a non plus ultra: vad, csipkézett, sziklás szakaszok, lélegzetelállító látvány.

Üvöltő szelek. (Bocs, ezt nem lehetett kihagyni.)

      A klimatikus viszonyokra a házak kipárnázott, megerősített ablakokkal, kandallóval és sok fahasábbal, kopott kerti padokkal készülnek fel.


A nyár az uszadékfa-dekorok és a csíkos-virágos textilek jegyében telik.


      Még egy truváj: a receptrovat nem egyszerűen tematikus, hanem mindig történetet mond el. A júliusi számban speciel éppen azt a két banális sztorit, hogy retro fagyizós-sütizős bulit, illetve tengerparti pikniket rendezünk... mégis, ég és föld a különbség egy szimpla összeállítás és ezek között a jamieoliveres hangulatok között. Arról nem is beszélve, hogy a köténykéket is rettentően jól lehet eladni ezzel a módszerrel...







Megjegyzések

  1. Hmmm és ezt én is megkaptam!! :) Már vagy 100x átlapoztam és nem untam meg :D Olyan szép!

    VálaszTörlés
  2. Bizony, ez volt az egyik nyeremény: http://videkistilus.blogspot.com/2011/07/boroka-otthonbolt-es-country-komfort.html

    Örülök, hogy tetszik!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l