Ugrás a fő tartalomra

Magazinmánia III.: Country Homes and Interiors először

Tudom, ennek a blognak az a mottója, hogy "cukormáz nélkül".

De akkor is:

Oh!

és:

Love, love, love.

     Azt hiszem, tagadhatatlan, hogy a Country Homes and Interiors magazinnal szemben elfogult vagyok... Júliusi, tengerparti számát a Boróka Otthonbolttól kaptam meg - ezúton is köszönöm! -, és bár a címlap nem a kedvencem,



állítom, hogy a lap minden egyes pennyt forintot megér. Két hónap alatt képletesen ronggyá olvastam, és láthatóan még mindig a hatása alatt vagyok. A szenzációs szeptemberi számot már láttam (cikk jön), az augusztusit tegnap rendeltem meg, és epedve várom.

      A címlapnak üzenete van: a megunhatatlan fehér-türkiz-homokszín trió jelzi, hogy milyen jellegű otthonokra számíthatunk. (Persze, később virágos-romantikus csavarral is.)


       A britek tengerpartja ugyebár nem a Cote d'Azur. Nekik mégis a non plus ultra: vad, csipkézett, sziklás szakaszok, lélegzetelállító látvány.

Üvöltő szelek. (Bocs, ezt nem lehetett kihagyni.)

      A klimatikus viszonyokra a házak kipárnázott, megerősített ablakokkal, kandallóval és sok fahasábbal, kopott kerti padokkal készülnek fel.


A nyár az uszadékfa-dekorok és a csíkos-virágos textilek jegyében telik.


      Még egy truváj: a receptrovat nem egyszerűen tematikus, hanem mindig történetet mond el. A júliusi számban speciel éppen azt a két banális sztorit, hogy retro fagyizós-sütizős bulit, illetve tengerparti pikniket rendezünk... mégis, ég és föld a különbség egy szimpla összeállítás és ezek között a jamieoliveres hangulatok között. Arról nem is beszélve, hogy a köténykéket is rettentően jól lehet eladni ezzel a módszerrel...







Megjegyzések

  1. Hmmm és ezt én is megkaptam!! :) Már vagy 100x átlapoztam és nem untam meg :D Olyan szép!

    VálaszTörlés
  2. Bizony, ez volt az egyik nyeremény: http://videkistilus.blogspot.com/2011/07/boroka-otthonbolt-es-country-komfort.html

    Örülök, hogy tetszik!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…