Ugrás a fő tartalomra

Kis takarítás

    Avagy: tavaszi nagytakarítás revisited...
   Be kell látnom, hogy a háztartásban sem vagyok tökéletes. Hiába próbálom, nekem nem megy a  látványos rend fenntartása, de még a létrehozása sem. Ott vannak az egyéb munkáim, miközben beteg a gyerek, sokkal inkább netezéssel blogírással sütéssel-főzéssel töltöm az időt,  stb. Van azonban egy javaslatom: vezessük be Bruno Bettelheim nyomán az "elég jó szülő" mintájára az "elég jó háziasszony" fogalmát, és törekedni fogok arra, hogy megfeleljek ennek az  elvárásnak. Addig is: nézegessünk "elég jó" háztartási helyiségeket.





























Nos, melyik? :-)

(forrás)



Megjegyzések

  1. A kis zsákocskák a fogason, engem az fogott meg mindjárt az elején:))

    VálaszTörlés
  2. Móni, azok tényleg nagyon helyesek! Nekem még, bevallom, a rózsaszín falú mosókonyha az egyik kedvencem! Dekorellánál is láttam hasonló gyűjteményt élénk színekkel, és szerintem is igaz, hogy ha már ott görnyedünk a vasalódeszka fölött, akkor legyen a környezet inspiráló és vidám!

    VálaszTörlés
  3. Ahh, ha nekem lenne egy mosókonyha helységem ablakkal, becsszó egy hétig katonás rend lenne benne! Random választanék ezek közül, mert mindegyik bejövős!

    VálaszTörlés
  4. Ramimami! Hát, igen... még egy kis zenehallgatás -> és semmi nem maradna vasalatlan!

    VálaszTörlés
  5. Ohhh, ezek tényleg "elég jók":))) Én magamról csak egyet nem tudok elképzelni, hogy elvonulva, egy külön helységben vasalgassak. Amúgy is hosszadalmas, és még hogy ki is zárjam magam a történésekből, azt nem bírnám. Viszont minden másra tökéletes, és már gyűjtögetem is az inspiráció mellé a zsákocskákat, vasalódeszka-huzatokat, míves kéztörlőket....:P

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…