Ugrás a fő tartalomra

Kis takarítás

    Avagy: tavaszi nagytakarítás revisited...
   Be kell látnom, hogy a háztartásban sem vagyok tökéletes. Hiába próbálom, nekem nem megy a  látványos rend fenntartása, de még a létrehozása sem. Ott vannak az egyéb munkáim, miközben beteg a gyerek, sokkal inkább netezéssel blogírással sütéssel-főzéssel töltöm az időt,  stb. Van azonban egy javaslatom: vezessük be Bruno Bettelheim nyomán az "elég jó szülő" mintájára az "elég jó háziasszony" fogalmát, és törekedni fogok arra, hogy megfeleljek ennek az  elvárásnak. Addig is: nézegessünk "elég jó" háztartási helyiségeket.





























Nos, melyik? :-)

(forrás)



Megjegyzések

  1. A kis zsákocskák a fogason, engem az fogott meg mindjárt az elején:))

    VálaszTörlés
  2. Móni, azok tényleg nagyon helyesek! Nekem még, bevallom, a rózsaszín falú mosókonyha az egyik kedvencem! Dekorellánál is láttam hasonló gyűjteményt élénk színekkel, és szerintem is igaz, hogy ha már ott görnyedünk a vasalódeszka fölött, akkor legyen a környezet inspiráló és vidám!

    VálaszTörlés
  3. Ahh, ha nekem lenne egy mosókonyha helységem ablakkal, becsszó egy hétig katonás rend lenne benne! Random választanék ezek közül, mert mindegyik bejövős!

    VálaszTörlés
  4. Ramimami! Hát, igen... még egy kis zenehallgatás -> és semmi nem maradna vasalatlan!

    VálaszTörlés
  5. Ohhh, ezek tényleg "elég jók":))) Én magamról csak egyet nem tudok elképzelni, hogy elvonulva, egy külön helységben vasalgassak. Amúgy is hosszadalmas, és még hogy ki is zárjam magam a történésekből, azt nem bírnám. Viszont minden másra tökéletes, és már gyűjtögetem is az inspiráció mellé a zsákocskákat, vasalódeszka-huzatokat, míves kéztörlőket....:P

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l