Ugrás a fő tartalomra

Mosás, öblítés, szárítás - visszatérés a mosókonyhába

Szerző:
Egyszer már jártunk itt, nagy sikerrel. A mostani eresztés kissé talán halványabb, de nagyon tanulságos: mit tegyünk és mit ne tegyünk (bele), ha saját háztartási helyiséggel áldott meg minket a jó sors!

Kissé pontatlanul: ahány ház, annyi mosókonyha (a férjemmel gondolatban úgyis újrakezdtük az ún. "hímzett falvédő-szövegek" = orbitális közhelyek gyártását...). Azaz, ennek a helyiségnek is számtalan változata van.

- a bájos, amely fodros függönyeivel próbálja azt az illúziót kelteni, hogy a vasalás nem robot és nyűg;
- a minimál-ipari jellegű, sok fémfelülettel, drótkosárral;
- az elrugaszkodott, ahol óra, keretezett kép, ventillátor és csecsebecse-kiállítás is van;
- a vintage, amely teljesen úgy fest, mint egy ötvenes évekbeli mosoda;
- az ideális, amely természetes fényözönnel, szobanövénnyel, natúr textilekkel csábít.












Ha tetszett a cikk, csatlakozz hozzánk a Facebookon! 

Ígérem, nem fogom minden cikkem végére-elejére-közepére odaírni ezt a nem túl ízléses kampányszöveget, de helyzet van. Más szóval, gyere játszani most, különben divattervező-szponzorunk visszautazik külföldi munkahelyére, és magával viszi a szuper ajándékot, amit személyesen választhatnál ki... a finom fenyegetésért én kérek elnézést :D

forrás



Címkék:

Megjegyzések

  1. Ramimami2011. augusztus 18. 8:39

    ahhh mosókonyha!! Vágyálom. Én egy 1,5x1m-es lukba dugtam el a mosógépem. Szárítani, vasalni max terasz és nappali jöhet szóba.

    VálaszTörlés
  2. orsolya vanessza kiss2011. augusztus 18. 8:49

    vágyálom, vágyálom, vágyálom! :)

    VálaszTörlés
  3. country komfort2011. augusztus 18. 11:36

    Ramimami, Orsolya! Aranyosak vagytok - és én is csatlakoznék a kórushoz: vááágyom ráááá! :))

    VálaszTörlés
  4. Névtelen2011. augusztus 18. 14:35

    Én imádom az enyémet. A fala szürke, a csempe fehér, a lámpa olyan "gyár" feeling, a bútor fehér, a járólap krém. Minden sötétbarna fonott kosarakban (portörlő stb), és csatos üvegekben (mosószer, öblítő) van (majdnem minden, de a cél a minden).
    Most ez is tetszene, bár nem szeretem ha a mosókonyha a legkarakteresebb egy házban, ezt pedig nehéz überelni :)
    Fiatalos, lendületes, friss.http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/categories/departments/laundry/tools/laundry_rooms_ideas#/20111_hors14a_01

    Üdv
    Zsuzsi

    VálaszTörlés
  5. country komfort2011. augusztus 18. 15:22

    Zsuzsi,
    de jó lehet a tiéd! Nincs esetleg egy fotód róla, amit megosztanál?
    Az ikeás nekem is tetszik, persze a tapéta jöhet, a padló meg nem :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk