Ugrás a fő tartalomra

Az Otthon augusztusi száma

     Régen volt már magazinkritika a Country Komforton. Ennek három oka volt, könnyen kitalálhatjátok, hogy mik.

1) Nem volt elég jó a felhozatal.
2) Nagyon jó volt a felhozatal, de csak a külföldi magazinokból.
3) Csak a Lakáskultúra Vizitkártya rovatát tudtam volna igazán dicsérni (és azt a csodás parasztházat a nyári összevont számból).

     Most azonban van miről írni, mert úgy gondolom, az aktuális Otthon magazin megközelíti az elvárható színvonalat.


    Ha nagyon pozitívan nézem, azt mondhatom: egy limonádé áráért kapunk eltehető, újra fellapozható, a vidéki lakberendezés rajongói számára is kedvező ötlettárat, két frankó lakásriporttal (természetesen több lakásriport van benne, de kettő jó is).

    Ha korrekt akarok lenni, akkor azért le kell szögeznem: a fagyiszínek meg a flamingók annyira nem jönnek be. 


      Eleve értetlenül szoktam szemlélni a magazinok "válogatás" című egységeit, köztük a Lakáskultúra Hónap hangulata nevű trendi szekcióját, amelyet a lap kinyitása után azzal a lendülettel lapozok át... később pedig megállapítom, hogy ismét egy másfélmilliós inox hűtőszekrény van a háttérben.


No, de vissza a lap erősségeihez.

Az első lakásriport egy szentendrei házról szól, amelynek a stílusa a nemzetközi modern country szavakkal írható le leginkább. Nagyon érdekes, és jó lenne megvitatni, hogy kinek mi tetszik belőle.

A második házriport sokunk álmáról, egy balaton-felvidéki nyaralóról készült, amelyhez itt szeretnék gratulálni. Nem is feltétlenül az alábbi képen látható étkezőhöz, mert - miközben gyönyörű - kissé ódonnak érzem. Inkább az összhatáshoz, a verandához, a  bejegyzés elején szereplő terített kinti asztal költőiségéhez, és ahhoz, hogy a mások számára értéktelen, lerobbant bútorokban meglátták a gondos felújítással újra  felragyogó szépséget.


A ház hangulata annak is köszönhető, hogy a tulajdonosok kiváló érzékkel vegyítették a parasztit a polgárival, és nem féltek a moderntől sem - meggyőződésem, hogy a mozaikos-dizájnos fürdő így jó, ahogy van. Túl sok lett volna, ha dézsával és mosdótállal rendezik be.

A franciás báj is megjelenik (bár azt hiszem, ezt a fénykép nem 100%-osan adja vissza; furcsák a fények-tükröződések).


     A "száz évre tervezett" konyha kedves kontrasztjaival (épített, filléres pult vs. hiperdrága rusztikus tűzhely) is mutatja, hogy a háziasszony nagyon érti a country stílus lényegét. Annyira jó, hogy legalább még egy fényképért kiált.


Apropó: a fotók mintha nem minden esetben a legjobb szögből készültek volna (kivéve a dühöngőről - az telitalálat).

Persze, én nagyon okos vagyok, és mindent jobban tudok... de mi a ti véleményetek?

(Az Otthonról korábban: negatív és pozitív hangvételben. A fotók forrása a magazin honlapja.)



Megjegyzések

  1. Kedves Country Comfort én téged nem is ismertelek, de ezennel belájkollak! Gratulálok az igényes bloghoz, van egy jó adag közös halmazunk.Ja és ez a konyha az utolsó képen szerintem pazar.A háló is szép, de az ebédlő nekem is avittas lett egy kicsit.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kinga, köszönöm a dicséretet - szinte a blog írja önmagát... Ha már a pazar konyháknál tartunk - a nemrég írt, angol konyhákról szóló cikked szövege és képanyaga nagyon ott van!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p