Ugrás a fő tartalomra

Vidéki stílus #1: Shabby chic (kopott elegancia)

     Ezen a héten új sorozat indul a Country Komfort blogon: egy-egy bejegyzésben összegyűjtöm mindazt, ami a vidékies lakberendezés különböző irányzatait jellemzi. Természetesen nem mindig lehet tudományos igényességgel definiálni azt, ami sokszor "érzésre megy", az atmoszférára-kulturális örökségre épül, ráadásul bőven van átfedés az egyes trendek között... De biztosan kiderül egy-két fontos információ és trükk, amely segít elérni a kívánt hatást, a kötelező képnézegetés pedig biztos nagyon jó lesz. Akkor miért is ne?


      Ugye, világos, hogy mivel kezdünk? A shabby chic stílussal (kiejtése: [sebi sik], jelentése: kopott/elnyűtt sikk/elegancia). Mert nagyon régi eredetű. Mert patinás. Mert a blog írójának ez a személyes kedvence gazdag szakirodalma van. :-)


10 + 1 dolog, amit feltétlenül tudnod kell a shabby chicről:

1.  A szót a World of Interiors magazin újságírója, az azóta irgalmatlanul befutott töretlenül sikeres Rachel Ashwell alkotta meg*, és az Egyesült Államokban már a 90-es években (!) virágzott az a trend, amelyben egyesült a shabby chic-vonulat és mindaz, amit Provence és Toszkána tett hozzá. Érdekes módon kifejezetten városi környezetben terjedt el leginkább, Los Angeles és San Francisco volt a fellegvára. (Nagyon vicces, hogy nekünk a shabby chic újdonságnak tűnik, az angol nyelvű leírások pedig szinte mind így kezdődnek: "a shabby chicet mindenki ismeri....".) Rachel Ashwell jelszava a "Kevesebb: több" volt.


2. A stílusirányzat egyébként Nagy-Britanniából indult. Ott gyakoriak a hatalmas vidéki házak, amelyekben szó szerint még megtalálhatóak voltak a gazdagon díszített, de megfakult kárpitok és függönyök, a több réteg festék alól előtűnő kifinomult bútorok.


3. A shabby chic-követők tulajdonképpen a populáris viktoriánus stílussal (amelyet édeskés, szentimentális felhangok jellemeztek), illetve a felső-középosztály drága dizájnbútor-mániájával szemben léptek fel az 1980-as években.
4. Az eredeti kopottan elegáns enteriőrökre már saját korukban is kvázi műalkotásként tekintettek. El is hiszem!
5. Bár korai fázisában a shabby chic kifejezetten grandiózusnak hatott, az idők során a 18. századi svéd festett bútorok és a francia vidéki kastélyok (chateau-k) stílusából, valamint shaker jegyekből is merített.   

 

6. A bútorok jellemzői: több lekopott (vagy -koptatott) festékréteg, minimum lesmirglizett sarkok, kopott/szakadt/feslett kárpitok, amelyek leharcoltságukban is hordozzák a már letűnt korok szépségét, arisztokratizmusát, kvalitásérzékét. Az enteriőrök ugyanakkor valamelyest minimalisták, femininek - ez különbözteti meg őket az egyszerűen csak régies/vintage stílusú, gyakran túlzsúfolt lakóterektől. (Vintage-definíció is jön hamarosan; megkerülhetetlen! :-) 

 

7. Textil- és színhasználatára jellemző a fakó, virágmintás, pasztellszínű pamut és lenvászon, a csíkos és virágos anyagok egymás melletti használata, egymásra hajtogatása, egymásra pakolása... Különösen értékesnek tartja az eredeti csipkét, hímzést, francia életképekkel díszített anyagot (Toile de Jouy), ezeknek akár apró fecnijeit is felhasználja - például egy párna díszeként. Pici textíliafétis van jelen, kérem szépen (lásd még: hagyományos steppelt takarók, a boutis-k, XV. Lajos-korabeli nyomott pamutszövetek, az indienne-ek stb.).


8. A fehér színt és árnyalatait használja a bútorfestésben, a bútorhuzatokban. Tojáshéj- és szürke színeket a falakon. 
9. Shabby chic stílusú enteriőr nehezen képzelhető el buja vágott virágok nélkül.
10. A shabby chic kifejezéssel személyt is jellemezhetünk, ha azt akarjuk kifejezni, hogy inkább az időtálló divatjegyekre és a minőségre, mint ruhái újszerűségére ad.


+1. Számos forrás említi, hogy amennyiben túl fehér a vásznunk, színezzük. Mármint teával. Komolyan!

*magyar hangja, illetve magyarországi követője nem más, mint Catherine Dickens.


Forrásaim: 
  • http://en.wikipedia.org/wiki/Shabby_chic
  • http://www.1st-option.com/
  • http://www.ehow.com/about_5068616_definition-shabby-chic.html
  • http://www.articlesbase.com/home-and-family-articles/home-decorating-ideas-shabby-chic-or-simple-urban-decorwhich-would-you-choose-985163.html 
  • Caroline Clifton-Mogg: A francia vidéki stílus. Alexandra, 2004




Megjegyzések

  1. Jó ötlet ez az összefoglaló! Nekem ennek a stílusnak inkább csak a "chic" része jön be, a "shabby" nem annyira.
    Catherine Dickens-ről hol lehet többet is megtudni? Valamelyik újságban láttam egy lakást, amit ők rendeztek be, nagyon tetszett.

    VálaszTörlés
  2. Catherine Dickens! Ez az! Azt hiszem az övé a ház talán a Vértes dombjain, ahol a domboldalban a ház előtt gyönyörű levendulamező van! Azt hiszem a Lakáskultúra mutatta be az elmúlt évben. Szerintem ezt idéztem fel, amikor CK kérdezte, hogy hány bemutatott lakásra tudok visszaemlékezni fejből...

    VálaszTörlés
  3. Heni!
    Köszi - ez azt jelenti, hogy ha lenne egy szép, régi bútorod, addig nem is használnád, amíg fel nem újítod? Be kell vallanom, hogy élőben nekem sem mindig jön be a csupa kopott, de jól megkomponált terekben n a gy o n. :)
    Catherine Dickenshez egy kis infó: http://www.catherinedickens.com/pdf/lakaskult.2010.06._levendulaillatu.pdf

    Zöldpötty! Megdicsérlek. Jól emlékszel, jár a pirospötty. :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm ezt a kis összefoglalót!!öröm volt olvasni!!:-)bevallom nemrég tudatosult bennem,mi is az amit szeretek és képviselek,merthogy fogalmam se volt arról,hogy is hívják ezt a stílust.Illetve nem is tudtam,hogy ez létezik!:-)Csak vásároltam,ha tudtam készítettem ezt- azt,megkoptattam,megrongyoltam,s akkor lett tökéletes.Gondoltam utána nézek és beírtam a gugliba.Ti jöttetek ki és tényleg nagyon köszönöm a felvilágosítást!!!Tünde

    VálaszTörlés
  5. Tünde,
    én köszönöm! Laikus vidékistílus-rajongóként én is tanulok egy-egy ilyen összefoglaló megírásával és a megjegyzésekből is! És mi a kedvenc s.k. megrongyolt bútorod?

    VálaszTörlés
  6. Kedves Counry Komfort!

    Bocsi,de nem láttam,hogy válaszoltatok az írásomra,most bukkantam rá ,megint.Azóta "beszéltünk"már egy párszor,de most akkor válaszolok,jó?Kimondottan csak egy szép antik székem van a déditől,amit én csiszoltam itthon le (a fürdőkádban :-)))és koptattam, festettem,repesztettem és díszítettem meg,De számos ruhám fehér ingem áll rongyokban,illetve általában majd mindenre csipkét varrok.Belátom néha túlzásokba is esek,s amikor már minden üvegcsén tároló dobozon és ablakban lóg valami,akkor szól a férjem!:-)))Szóval próbálok mindenből kihozni valamit,ez a fehér, horgolt csipke őrület most kezd rajtam eluralkodni,s folyamatos lakás átalakításban vagyunk.:-)No ennyi.Bocs egy kicsit hosszú lett.:-)))Szia Tünde

    VálaszTörlés
  7. Klassz az összeállítás! A túl fehér vásznakat, bár ezt inkább a kicsit sötétebb lenvásznaknál érteném, szokták kávéval is öregíteni:))Érdekes dolgok ezek:))

    VálaszTörlés
  8. Köszi, Móni. Kávé, tea - vidéki nénik tapasztalata...:)

    VálaszTörlés
  9. Szuper összefoglaló és tetszik a magyar név:) Örömmel láttuk múlt héten Bolognában, az idei Cersaie-on, hogy a burkolatgyártók is igyekeznek a shabby chic-hez passzoló burkolatokkal előrukkolni. Ízelítőül egy shabby chic stílusban berendezett stand, ami egy komplett "lakás" volt: konyhával, fürdővel, hálóval, képek és beszámoló itt: http://furdoszobatitkok.hu/blog/hello-kitty-lovelywood-imadnivalo-fahatasu-lapok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvi, köszönöm - és de jó lehetett Bolognában, közvetlen közelről tájékozódni a trendekről! Csatlakoztam hozzád mint fürdőszobaguruhoz a FB-on is. :)

      Törlés
  10. Érdekes, hogy engem ez a téma most kezdett érdekelni...örülök, hogy írtál egy ilyen jó cikket erről a stílusról. Meg is fogom említeni a blogomban!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má