2011. április 5., kedd

Kecske és kavics - hagyomány és modernizáció egy vidéki házban. I. rész

      Mi volt életed eddigi legviccesebb fizetsége? Az enyém öt darab padlócsempe. Több hétig győzködtem értük Tündét, aki családjával néhány éve költözött az itt bemutatott házba a Szentendrei-szigeten. Először nem akarta elhinni, hogy nekem többet ér egy járólap, mint a munkadíjam. Végül sikerült meggyőznöm, és azóta városi lakásunk konyháját díszítik ezek a számomra különlegesen szép darabok. Remélem, Nektek is tetszenek. A riport címére utalva pedig elárulom, hogy a kavics az első részben, az igen jó fej kecske a másodikban kerül majd elő...

konyhapadló és vendégpapucs
Country Komfort: - Miért éltek vidéken? Másképpen: tudnál-e városban is harmonikusan élni?

Tünde: - Én itt születtem. Éltem már az ország más vidékein, sőt külföldön is két évig, de több szempont megfontolása után ez a falu a számomra megfelelő élőhely. Azonkívül, hogy itt élnek a rokonaim, barátaim, tudatosan választottam családom számára ezt a lakóhelyet. Ez a sziget fontos vízbázisa az országnak, így biztosan nem fognak idetelepíteni ipari objektumokat, és a nagyüzemi mezőgazdálkodást is jelentős szabályok korlátozzák. Budapesthez közel van, de sziget volta pont annyira zárja ki a külvilágot, hogy sajátságos közösségek jöhessenek létre, egyedi, egyéni életformákat lehessen kialakítani. Kamaszkoromban Budapest nagyon vonzó volt számomra: szórakozóhelyek, kulturális intézmények... De amint gyermekem született, nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy melyik közeg alkalmasabb a gyermeknevelésre. Rögtön felértékelődtek a falusi élet jellemzői: tiszta levegő, közösség, akár mindennapos séta az erdőben, az állattartás lehetősége, illetve a konyhakert izgalmai. Én is hasaltam a meleg homokban a paradicsom érését figyelve, most az én gyerekeim is alig várják, hogy a sóska kizöldüljön az ágyások szélén... 
      A harmonikus élet nem egyenlő a vidéki élettel. Természetesen tudnék városi (nem ipari) környezetben is harmonikusan élni, hiszen a harmóniának a személyiségből, a női princípiumból kell fakadnia. A környezet csak segítheti annak elérését, de nem az adja.

részlet a konyhából: a régi tálaló
Country Komfort: - Mi a házatok előtörténete? Fontos nektek a házatok múltja?

Tünde: - A házunk pont abban az évben épült, amikor én születtem. Bár nincs semmi jelentősége, mégis olyan érzés, mintha nekem építették volna. Gyerekkoromban ez a ház volt számomra a legviccesebb, legérthetetlenebb ház a faluban. A falu szélén helyezkedik el, ami számomra a „szegények” utcáját jelentette, földút volt előtte és a TSZ-telep közelsége miatt rengeteg kutya kerengett a környéken, hiszen az itt dolgozó munkások mindig befogadták a kidobott kiskutyákat, ételmaradékokkal etették őket. Ettől félelmetes is volt számomra a környék. El sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet itt élni. A ház egy kis emelkedőn áll. Hogy ne a közterületre építsék a lépcsőt, a kiskapu U alakban beszögell a kertbe, ami vicces és értelmetlen képet nyújt az utcafrontról.
       A házat az előző tulajdonos építette saját kezűleg, illetve kalákában. Dolgos, pedáns család lakott itt, akiknek az életfilozófiáját a paraszti élet megfontolt kitartása, takarékossága jellemezte. A felújítás során sok sajátságos megoldásra leltünk, amelyek sokszor a szakértelem hiányát tükrözték, de a gondosságot, a mértékletességre törekvést is. Kiforrott életforma határozta meg a ház beosztását, tereit. A gazdasági épületek még ma is szervesen kapcsolódnak a lakóépülethez.
       Jól láthatóak voltak a szocialista hiánygazdaságból fakadó kényszermegoldások is. A hatvanas években a parasztemberek elutasították a régi hosszában való építkezést (tisztaszoba, konyha, lakószoba, kamra, istálló egy sorban). Ez időben (60-as-70-es évek) a falusi lakóházak „kocka” alakúak voltak. A ház közepébe benyúló folyosóról nyílt egyik oldalra a konyha, kamra, általában az utcafront felé két szoba és a folyosó végén a fürdőszoba a vécével. Ezt úgy oldották meg, hogy középen is volt egy tartófal, két sor gerendával. A mi házunk esetében nem sikerült megfelelő hosszúságú gerendákat beszerezni, így végül L-alakú lett a ház, hogy a tervezett alapterületet elérjék.


a felújított fürdőszoba: visszafogott, de gondosan tervezett burkolat, csodás szaniterek
    A fürdőszoba is érdekes képet nyújtott. Régen makacsul tartotta magát az a hit, hogy aki télen fürdik, az könnyen tüdőgyulladást kap. Ezért a kazánt a fürdőszobában helyezték el, ami mai ésszel szörnyű elgondolás. A tüzelőt az egész lakáson keresztül kellett behordani, ami rettentő kényelmetlenné és koszossá tette ezt a helyiséget. A kazán kátrányos, kormos látványról már nem is beszélek, de elérték, hogy szauna-forróság uralkodott itt. Szintén a szűk lehetőségeket tükrözte, hogy bár 180 cm-es kádnak hagytak helyet, csak 130 cm-eset sikerült vásárolni, hosszú évekre megkeseríthette a család életét.
       Ebben a házban valóban érzékelhető, hogy építői szívüket, verejtéküket és józan gondolkodásukat is belekeverték a malterba, mélyen beásták a kert földjébe. A falak kisugárzása, a kert hangulata sokszor eszembe juttatja, hogy én a függőágyban ringatózva fanyalgok a boldogság után, míg nagyapáink a kukoricaföldön súlyos kapavágások után botorkálva a sor végén hűvös csobolyóból kortyolva olvadtak fel a sose hallott kalokagathiában. :-)  

részletek a konyhából; a falon a gyönyörű padlócsempe világosabb változata
Country Komfort: - Milyen emlékeket ébreszt benned a szó: házfelújítás? Mi volt a renoválás/átalakítás leghúzósabb tétele? Megérte-e?

Tünde: - Nagyon rossz emlékeim vannak a házfelújításról. Dönteni kell egy szakembergárda mellett. Miután kiköltöztünk a házból és megkezdődtek a munkálatok, teljesen kiszolgáltatottá vált a család a kivitelezőknek. Két hónapra ígérték a befejezést, de hat hónap múlva sem fejeződtek be a munkálatok. A költségek pedig meghaladták a tervezett 150%-át. Az első hónap végén már kiderült, hogy szerződést kellett volna bontani velük, de ez lehetetlen volt, hiszen akkor teljesen bizonytalanná vált volna a befejezés.
      A kivitelezők laikus szemmel is rengeteg hibát követtek el. A derékszögek még véletlenül sem közelítették meg a kilencven fokot. A munka sorrendiségével komoly gondok adódtak: a munkafelügyelő és anyagbeszerző (egy ember) képtelen volt átlátni a munka folyamatát és időben biztosítani a szükséges anyagokat. Az egész munka az össze-vissza kapkodás benyomását keltette. Ha kifogásoltam valamit, akkor megpróbálták elhitetni velem, hogy csak a szakértelmem hiánya okozza az optikai csalódást. Sokszor kellett ahhoz folyamodnom, hogy lehet, hogy ez így vagy úgy „rossz” lesz, de én mint megrendelő így kérem....

a fürdő padlója: mosott dunai kavics. a lakók imádják, a burkoló arcát kár, hogy nem láthattuk a hír hallatán
       Néha lehetetlen szituációkba kerültem a szakemberekkel. Például, amikor felszerelték a kádcsapot, akkor az két centivel kiállt a falból (a csempe és a takarórózsa között volt két cm). Kérdésemre, hogy a takarórózsa miért nem simul fel a csempére, azt a választ kaptam, hogy ezt így kell felszerelni, mindenhol így van, s nem lehet a kérésemnek megfelelően megcsinálni. Én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy ezt én így nem fogadom el, a vízvezeték-szerelő meg értetlenül bámult rám. Amikor felszólítottam, hogy vágja le vasfűrésszel a felesleges két centit a csap csövéből, elömlött arcán az isteni megvilágosodás, s tíz perc múlva már az elvárt módon volt felszerelve a helyére.

ma már vicces emlékek kötődnek a kádcsaphoz
        Mindennaposak voltak az olyan történések, hogy egyik nap elkészítették a szoba aljzatbetonját, majd másnap feltörték, mert elfelejtették lefektetni az alternatív kapcsolóhoz az elektromos csövet. Gyakran nekem kellett figyelmeztetnem őket a szabványokra; pl. a kéménytől minimum 15 centiméterre lehet csak gerenda, kivédendő, hogy lángra kapjon a tetőszerkezet a kémény hőjétől. Sajnos ilyen és ehhez hasonló esetek naponta fordultak elő, sokszor javíthatatlan károkat okozva.
        Tanulság 1: Mindent nagyon pontosan előre kell eltervezni. Mert menet közben minden változtatási igénnyel csúnyán visszaélnek a kivitelezők.
        Tanulság 2: Nem szabad teljes kivitelezésre szerződést kötni, elköteleződni. Minden munkafázis után fenn kell tartani a jogot, hogy elégedetlenség esetén más szakember szolgáltatását fogjuk igénybe venni.
        Tanulság 3: Műszaki ellenőr alkalmazása ellenére a családból egy valakinek mindig jelen kell lennie a teljes munkafolyamat alatt. Beláthatatlan károkat okoz pl. az, ha nem tartják be a szigetelési rétegtervet. Az aljzatbeton terítése után már nincs mód az ellenőrzésre (az aljzat feltörése nélkül), de a drága parketta lefektetése után keserves tapasztalatokkal gazdagodhatunk.

hálószoba-részlet: a szépen ácsolt kis készség éjjeliszekrény-funkciót tölt be
      Mi egy negyvenéves házat újítottunk fel. A tereket újra kellett szervezni, hogy a családunk igényei szerint legyen felosztva az alapterület. Ez falak bontását és újraépítését tette szükségessé. Ez volt az egyik nagy tétel. Az összes nyílászárót cserélni kellett. Én ragaszkodtam a kiváló minőségű fa nyílászárókhoz. Hosszasan keresgéltem a megfelelő kivitelezőt. Úgy érzem, hogy az egyetlen „luxus”, amit megengedtünk magunknak, a nyílászárók minősége, de nem bántam meg. Úgy küllemükben, mint stílusukban és minőségükben minden elképzelésemet felülmúlják. Ezekkel az ablakokkal bátran nekivághatunk a következő 40 évnek.
       A teljes fűtésrendszert korszerűbbre cseréltük: csendesebb és kisebb fogyasztású belső égésterű kazánt szereltettünk fel, illetve a régi öntöttvas fűtőtesteket is jobb hőleadásúra cseréltük. A vízvezeték-hálózatot a vízórától kiindulva kellett kicserélni, hiszen még a régi ólomcsövekben érkezett a házba a víz. A ház szennyvízszikkasztóját betemettük, és a csatornahálózathoz csatlakoztunk. Az elektromos hálózat is teljes cserét igényelt. Egyrészt a megváltozott terek miatt át kellett szervezni a kiállásokat, másrészt a régi alumínium vezetékeket le kellett cserélni a nagyobb fogyasztást lehetővé tevő vezetékekre, és korszerű biztonságtechnikai eszközöket is beépítettünk.
       Terveim szerint cserépkályhával és épített csikós kemencével fűtenénk a házat, de sajnos anyagi lehetőségeink egyelőre nem engedik, hogy ezek megépüljenek. A konyha végleges kialakítása is várat még magára. Nagy gondot okoz, hogy a külső szigetelést nem sikerült megvalósítani - a téli napok alatt megjelenő penészfoltok egyértelműen jelölik a hőhidak vonalait.
       Eredetileg 10 millió forintos költségvetéssel számoltunk. Menet közben hozzá „kapartunk” még ötmillió forintot, de még további ötre lenne szükség, hogy a kiinduló terveket befejezzük. :-(
       Mire sikeresen befejezhetnénk a felújítást, szükségszerűvé válik a tetőszerkezet cseréje. Emiatt nem vagyok derűlátó. Örülök neki, hogy saját tulajdonú házunk van, de úgy tűnik, hogy még az állagmegóvás is jelentős áldozatokat kíván családtól.

még a mellékhelyiség ablaka is fotóért kiált; a bal sarokban a mosókonyha részlete
       A „modern élet” vívmányai, szükségszerűvé avanzsált eszközei rabosítják az átlagos jövedelműeket. Nehéz jól illusztrálni ezt a gondolatomat, de talán egy egyszerűbbnek tűnő példán keresztül érthetőbbé válik: A kézi mosás helyett ma automata mosógépek végzik ezt a valóban embert (asszonyt) próbáló munkát. DE régen – nem is olyan régen – az emberek megkülönböztették a hétköznapi ruhát az ünneplő ruhától, még a munkaruhát is védték például köténnyel. Manapság szinte a teljes öltözetünket kidobjuk a szennyesbe egy nap viselés után, függetlenül annak szennyezettségi fokától, s akár két-háromszor is átöltözünk egy nap. Vagyis a mosás könnyebbé válása miatt átértékelődött a szennyes ruha fogalma, illetve döbbenetes módon megsokszorozódott a mennyisége. A tiszta ruha iránti „igény” viszont számos költségtényezőt von maga után. Nem csak a mosógép árát kell kifizetni – és most még nem is akarok belebonyolódni abba, hogy a technológiai lehetőségek ellenére a gyártók szándékosan rövid élettartalmú gépeket készítenek -, hanem számos járulékos költség származik ebből, amiket hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagy bagatellizálni: speciális mosószerek gyártása, csatornahálózat kialakítása, szennyvízkezelés költségei...., a költségek megtérítéséért viszont hosszú időt töltünk a „pénzkereséssel”. Régen ugyan fáradságos munkával tisztultak meg a ruhák, de merem állítani, hogy manapság több időt töltünk a ruhák szortírozásával, teregetésével, vasalásával, mint elődeink. Ergo, ez a munka átalakult, első pillantásra könnyebbé vált, de mind idő, mind energia/költség tekintetében „fárasztóbbá” vált.

a nappali slágerdarabja, a függőszék. bohóc: csakúgy.
(Folyt. köv.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése