Mi volt életed eddigi legviccesebb fizetsége? Az enyém öt darab padlócsempe. Több hétig győzködtem értük Tündét, aki családjával néhány éve költözött az itt bemutatott házba a Szentendrei-szigeten. Először nem akarta elhinni, hogy nekem többet ér egy járólap, mint a munkadíjam. Végül sikerült meggyőznöm, és azóta városi lakásunk konyháját díszítik ezek a számomra különlegesen szép darabok. Remélem, Nektek is tetszenek. A riport címére utalva pedig elárulom, hogy a kavics az első részben, az igen jó fej kecske a másodikban kerül majd elő...
 |
| konyhapadló és vendégpapucs |
Tünde: - Én itt születtem. Éltem már az ország más vidékein, sőt külföldön is két évig, de több szempont megfontolása után ez a falu a számomra megfelelő élőhely. Azonkívül, hogy itt élnek a rokonaim, barátaim, tudatosan választottam családom számára ezt a lakóhelyet. Ez a sziget fontos vízbázisa az országnak, így biztosan nem fognak idetelepíteni ipari objektumokat, és a nagyüzemi mezőgazdálkodást is jelentős szabályok korlátozzák. Budapesthez közel van, de sziget volta pont annyira zárja ki a külvilágot, hogy sajátságos közösségek jöhessenek létre, egyedi, egyéni életformákat lehessen kialakítani. Kamaszkoromban Budapest nagyon vonzó volt számomra: szórakozóhelyek, kulturális intézmények... De amint gyermekem született, nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy melyik közeg alkalmasabb a gyermeknevelésre. Rögtön felértékelődtek a falusi élet jellemzői: tiszta levegő, közösség, akár mindennapos séta az erdőben, az állattartás lehetősége, illetve a konyhakert izgalmai. Én is hasaltam a meleg homokban a paradicsom érését figyelve, most az én gyerekeim is alig várják, hogy a sóska kizöldüljön az ágyások szélén...
A harmonikus élet nem egyenlő a vidéki élettel. Természetesen tudnék városi (nem ipari) környezetben is harmonikusan élni, hiszen a harmóniának a személyiségből, a női princípiumból kell fakadnia. A környezet csak segítheti annak elérését, de nem az adja.
 |
| részlet a konyhából: a régi tálaló |
Tünde: - A házunk pont abban az évben épült, amikor én születtem. Bár nincs semmi jelentősége, mégis olyan érzés, mintha nekem építették volna. Gyerekkoromban ez a ház volt számomra a legviccesebb, legérthetetlenebb ház a faluban. A falu szélén helyezkedik el, ami számomra a „szegények” utcáját jelentette, földút volt előtte és a TSZ-telep közelsége miatt rengeteg kutya kerengett a környéken, hiszen az itt dolgozó munkások mindig befogadták a kidobott kiskutyákat, ételmaradékokkal etették őket. Ettől félelmetes is volt számomra a környék. El sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet itt élni. A ház egy kis emelkedőn áll. Hogy ne a közterületre építsék a lépcsőt, a kiskapu U alakban beszögell a kertbe, ami vicces és értelmetlen képet nyújt az utcafrontról.
A házat az előző tulajdonos építette saját kezűleg, illetve kalákában. Dolgos, pedáns család lakott itt, akiknek az életfilozófiáját a paraszti élet megfontolt kitartása, takarékossága jellemezte. A felújítás során sok sajátságos megoldásra leltünk, amelyek sokszor a szakértelem hiányát tükrözték, de a gondosságot, a mértékletességre törekvést is. Kiforrott életforma határozta meg a ház beosztását, tereit. A gazdasági épületek még ma is szervesen kapcsolódnak a lakóépülethez.
Jól láthatóak voltak a szocialista hiánygazdaságból fakadó kényszermegoldások is. A hatvanas években a parasztemberek elutasították a régi hosszában való építkezést (tisztaszoba, konyha, lakószoba, kamra, istálló egy sorban). Ez időben (60-as-70-es évek) a falusi lakóházak „kocka” alakúak voltak. A ház közepébe benyúló folyosóról nyílt egyik oldalra a konyha, kamra, általában az utcafront felé két szoba és a folyosó végén a fürdőszoba a vécével. Ezt úgy oldották meg, hogy középen is volt egy tartófal, két sor gerendával. A mi házunk esetében nem sikerült megfelelő hosszúságú gerendákat beszerezni, így végül L-alakú lett a ház, hogy a tervezett alapterületet elérjék.
 |
| a felújított fürdőszoba: visszafogott, de gondosan tervezett burkolat, csodás szaniterek |
A fürdőszoba is érdekes képet nyújtott. Régen makacsul tartotta magát az a hit, hogy aki télen fürdik, az könnyen tüdőgyulladást kap. Ezért a kazánt a fürdőszobában helyezték el, ami mai ésszel szörnyű elgondolás. A tüzelőt az egész lakáson keresztül kellett behordani, ami rettentő kényelmetlenné és koszossá tette ezt a helyiséget. A kazán kátrányos, kormos látványról már nem is beszélek, de elérték, hogy szauna-forróság uralkodott itt. Szintén a szűk lehetőségeket tükrözte, hogy bár 180 cm-es kádnak hagytak helyet, csak 130 cm-eset sikerült vásárolni, hosszú évekre megkeseríthette a család életét.
Ebben a házban valóban érzékelhető, hogy építői szívüket, verejtéküket és józan gondolkodásukat is belekeverték a malterba, mélyen beásták a kert földjébe. A falak kisugárzása, a kert hangulata sokszor eszembe juttatja, hogy én a függőágyban ringatózva fanyalgok a boldogság után, míg nagyapáink a kukoricaföldön súlyos kapavágások után botorkálva a sor végén hűvös csobolyóból kortyolva olvadtak fel a sose hallott kalokagathiában. :-)
 |
| részletek a konyhából; a falon a gyönyörű padlócsempe világosabb változata |
Country Komfort: - Milyen emlékeket ébreszt benned a szó: házfelújítás? Mi volt a renoválás/átalakítás leghúzósabb tétele? Megérte-e?
Tünde: - Nagyon rossz emlékeim vannak a házfelújításról. Dönteni kell egy szakembergárda mellett. Miután kiköltöztünk a házból és megkezdődtek a munkálatok, teljesen kiszolgáltatottá vált a család a kivitelezőknek. Két hónapra ígérték a befejezést, de hat hónap múlva sem fejeződtek be a munkálatok. A költségek pedig meghaladták a tervezett 150%-át. Az első hónap végén már kiderült, hogy szerződést kellett volna bontani velük, de ez lehetetlen volt, hiszen akkor teljesen bizonytalanná vált volna a befejezés.
A kivitelezők laikus szemmel is rengeteg hibát követtek el. A derékszögek még véletlenül sem közelítették meg a kilencven fokot. A munka sorrendiségével komoly gondok adódtak: a munkafelügyelő és anyagbeszerző (egy ember) képtelen volt átlátni a munka folyamatát és időben biztosítani a szükséges anyagokat. Az egész munka az össze-vissza kapkodás benyomását keltette. Ha kifogásoltam valamit, akkor megpróbálták elhitetni velem, hogy csak a szakértelmem hiánya okozza az optikai csalódást. Sokszor kellett ahhoz folyamodnom, hogy lehet, hogy ez így vagy úgy „rossz” lesz, de én mint megrendelő így kérem....
Néha lehetetlen szituációkba kerültem a szakemberekkel. Például, amikor felszerelték a kádcsapot, akkor az két centivel kiállt a falból (a csempe és a takarórózsa között volt két cm). Kérdésemre, hogy a takarórózsa miért nem simul fel a csempére, azt a választ kaptam, hogy ezt így kell felszerelni, mindenhol így van, s nem lehet a kérésemnek megfelelően megcsinálni. Én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy ezt én így nem fogadom el, a vízvezeték-szerelő meg értetlenül bámult rám. Amikor felszólítottam, hogy vágja le vasfűrésszel a felesleges két centit a csap csövéből, elömlött arcán az isteni megvilágosodás, s tíz perc múlva már az elvárt módon volt felszerelve a helyére.
 |
| a fürdő padlója: mosott dunai kavics. a lakók imádják, a burkoló arcát kár, hogy nem láthattuk a hír hallatán |
 |
| ma már vicces emlékek kötődnek a kádcsaphoz |
Mindennaposak voltak az olyan történések, hogy egyik nap elkészítették a szoba aljzatbetonját, majd másnap feltörték, mert elfelejtették lefektetni az alternatív kapcsolóhoz az elektromos csövet. Gyakran nekem kellett figyelmeztetnem őket a szabványokra; pl. a kéménytől minimum 15 centiméterre lehet csak gerenda, kivédendő, hogy lángra kapjon a tetőszerkezet a kémény hőjétől. Sajnos ilyen és ehhez hasonló esetek naponta fordultak elő, sokszor javíthatatlan károkat okozva.
Tanulság 1: Mindent nagyon pontosan előre kell eltervezni. Mert menet közben minden változtatási igénnyel csúnyán visszaélnek a kivitelezők.
Tanulság 2: Nem szabad teljes kivitelezésre szerződést kötni, elköteleződni. Minden munkafázis után fenn kell tartani a jogot, hogy elégedetlenség esetén más szakember szolgáltatását fogjuk igénybe venni.
Tanulság 3: Műszaki ellenőr alkalmazása ellenére a családból egy valakinek mindig jelen kell lennie a teljes munkafolyamat alatt. Beláthatatlan károkat okoz pl. az, ha nem tartják be a szigetelési rétegtervet. Az aljzatbeton terítése után már nincs mód az ellenőrzésre (az aljzat feltörése nélkül), de a drága parketta lefektetése után keserves tapasztalatokkal gazdagodhatunk.
 |
| hálószoba-részlet: a szépen ácsolt kis készség éjjeliszekrény-funkciót tölt be |
Mi egy negyvenéves házat újítottunk fel. A tereket újra kellett szervezni, hogy a családunk igényei szerint legyen felosztva az alapterület. Ez falak bontását és újraépítését tette szükségessé. Ez volt az egyik nagy tétel. Az összes nyílászárót cserélni kellett. Én ragaszkodtam a kiváló minőségű fa nyílászárókhoz. Hosszasan keresgéltem a megfelelő kivitelezőt. Úgy érzem, hogy az egyetlen „luxus”, amit megengedtünk magunknak, a nyílászárók minősége, de nem bántam meg. Úgy küllemükben, mint stílusukban és minőségükben minden elképzelésemet felülmúlják. Ezekkel az ablakokkal bátran nekivághatunk a következő 40 évnek.
A teljes fűtésrendszert korszerűbbre cseréltük: csendesebb és kisebb fogyasztású belső égésterű kazánt szereltettünk fel, illetve a régi öntöttvas fűtőtesteket is jobb hőleadásúra cseréltük. A vízvezeték-hálózatot a vízórától kiindulva kellett kicserélni, hiszen még a régi ólomcsövekben érkezett a házba a víz. A ház szennyvízszikkasztóját betemettük, és a csatornahálózathoz csatlakoztunk. Az elektromos hálózat is teljes cserét igényelt. Egyrészt a megváltozott terek miatt át kellett szervezni a kiállásokat, másrészt a régi alumínium vezetékeket le kellett cserélni a nagyobb fogyasztást lehetővé tevő vezetékekre, és korszerű biztonságtechnikai eszközöket is beépítettünk.
Terveim szerint cserépkályhával és épített csikós kemencével fűtenénk a házat, de sajnos anyagi lehetőségeink egyelőre nem engedik, hogy ezek megépüljenek. A konyha végleges kialakítása is várat még magára. Nagy gondot okoz, hogy a külső szigetelést nem sikerült megvalósítani - a téli napok alatt megjelenő penészfoltok egyértelműen jelölik a hőhidak vonalait.
Eredetileg 10 millió forintos költségvetéssel számoltunk. Menet közben hozzá „kapartunk” még ötmillió forintot, de még további ötre lenne szükség, hogy a kiinduló terveket befejezzük. :-(
Mire sikeresen befejezhetnénk a felújítást, szükségszerűvé válik a tetőszerkezet cseréje. Emiatt nem vagyok derűlátó. Örülök neki, hogy saját tulajdonú házunk van, de úgy tűnik, hogy még az állagmegóvás is jelentős áldozatokat kíván családtól.
 |
| még a mellékhelyiség ablaka is fotóért kiált; a bal sarokban a mosókonyha részlete |
A „modern élet” vívmányai, szükségszerűvé avanzsált eszközei rabosítják az átlagos jövedelműeket. Nehéz jól illusztrálni ezt a gondolatomat, de talán egy egyszerűbbnek tűnő példán keresztül érthetőbbé válik: A kézi mosás helyett ma automata mosógépek végzik ezt a valóban embert (asszonyt) próbáló munkát. DE régen – nem is olyan régen – az emberek megkülönböztették a hétköznapi ruhát az ünneplő ruhától, még a munkaruhát is védték például köténnyel. Manapság szinte a teljes öltözetünket kidobjuk a szennyesbe egy nap viselés után, függetlenül annak szennyezettségi fokától, s akár két-háromszor is átöltözünk egy nap. Vagyis a mosás könnyebbé válása miatt átértékelődött a szennyes ruha fogalma, illetve döbbenetes módon megsokszorozódott a mennyisége. A tiszta ruha iránti „igény” viszont számos költségtényezőt von maga után. Nem csak a mosógép árát kell kifizetni – és most még nem is akarok belebonyolódni abba, hogy a technológiai lehetőségek ellenére a gyártók szándékosan rövid élettartalmú gépeket készítenek -, hanem számos járulékos költség származik ebből, amiket hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagy bagatellizálni: speciális mosószerek gyártása, csatornahálózat kialakítása, szennyvízkezelés költségei...., a költségek megtérítéséért viszont hosszú időt töltünk a „pénzkereséssel”. Régen ugyan fáradságos munkával tisztultak meg a ruhák, de merem állítani, hogy manapság több időt töltünk a ruhák szortírozásával, teregetésével, vasalásával, mint elődeink. Ergo, ez a munka átalakult, első pillantásra könnyebbé vált, de mind idő, mind energia/költség tekintetében „fárasztóbbá” vált.
 |
| a nappali slágerdarabja, a függőszék. bohóc: csakúgy. |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése