Ugrás a fő tartalomra

Dala lovacska régen és most - I. rész

Szerző:
      Ugorjunk csak vissza pár napot az időben! Amikor a Leonardo Dome üzletében jártam, a tulajdonosokkal megbeszéltük, hogy Dala lovat mindenképpen szeretném odaajándékozni egy szerencsés Country Komfort-olvasónak. Arról nem meséltem, hogy magamnak is vettem egyet... már nagyon régen vágytam rá! Helyes kis jószág, és komoly hagyománya van.


Kis folklór-zanza következik.


         A Dala ló (svédül: Dalahäst, angolul: Dalecarlian horse) mára az egyik legkelendőbb svéd exportcikk, mintegy Svédország szimbóluma a nagyvilágban. Nevét Dalarna - egyébként nagyrészt bányászatáról híres - tartományáról kapta. Jellegzetességei közé tartozik a (kurbit-technikával díszített) nyereg, amely dísztök-indát imitál, ezáltal a bibliai Jónás történetét idézi fel.


        A hagyomány szerint a Dala lovakat a hosszú téli estéken faragták az öregek, hogy a gyerekek tudjanak mivel játszani.


         Az 1800-as évektől kezdve négy kedvesen karakterisztikus nevű falu járt élen a lovak készítésében: Bergkarlås, Risa, Vattnäs és Nusnäs - utóbbi ma is a Dala-gyártás központja. A Grannas A. Olssons Hemslöjd AB-t 1922-ben alapították, és máig Dala-lovak gyártásával foglalkozik.


        Az egyes falvak Dala lovainak különböző díszítő motívumai, sajátos ismertetőjegyei vannak. Ezeket az alábbi ábrákon szemléltetjük vázlatosan. :o

 
      
       Néhány régi Dala lovat a szerencsés tulajdonosok megőriztek az utókornak. Kopott gyönyörűségek, több szavam nincs.



 




(Folyt. köv.: modern változatok)

Források:
http://cae2k.com/photos-de-high-scool-musical-0/dala-horse.html
http://www.designbutorok.hu/dala-a-lo/
http://www.dalahorse.info/index.php/Huvudsida
http://www.dalahorse.com/



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk