Ugrás a fő tartalomra

Kincsvadászat Chicagóban

Szerző:
      A Velvet and Linen blog szerzője, Brooke Gianetti lakberendező ellátogatott chicagói barátjához, Mary Anne-hez, aki a gazdaságosság jegyében "garázs- és sufnitakarítós" csere-bere vásárt szervezett. Kopottan elegáns csere-bere vásárt. Bár ebben az esetben is igaz a "rozsdás? romantikus! használhatatlan? romantikus!" alapvetés, és  az angyalkák nyakán azért diszkréten ott lifegnek az újrapapír-árcímkék, igazán megnéztem volna a felhozatalt élőben is...









      És ha már arra járt, Brooke ellátogatott egy kertészeti boltba is. A "Szentimentális kertek" vállaltan közelít a giccshez, de jól teszi. Észrevettétek egyébként, hogy egy kertben zseniálisan mutat minden, ami szentimentális? A kerti törpéig nem mernék elmenni, de egy kiköpött kerti béka határozottan ügyes választás. Egy kőbéka gyönyörűen ötvözi a rusztikusságot és a... cukifaktort.








Mit szóltok?

(forrás)



Címkék:

Megjegyzések

  1. Monika2011. április 27. 9:37

    Azt szólom,hogy nagggyyyon tetszik!és kár,hogy a mi társadalmunk nem tart még ott,hogy szégyenlés nélkül lehetne garázsvásárt tartani.
    Én csak a barátnőimnek tervezem a ruhabörzét a garázsunkban, de zárt ajtók mögött.Idegeneket nem engedek én sem a kapumon belül....:)

    VálaszTörlés
  2. Monika2011. április 27. 9:38

    Ja,és ebédidőben kimegyek a piacra a textileshez,ahol bizsukincsek szoktak lenni.:)Ez is jó.:)De még milyen!!!!!

    VálaszTörlés
  3. country komfort2011. április 27. 10:15

    Mammka!
    Micsoda irónia: a mi pincénket ma törték fel...

    Igaz, egy közös téren is lehetne hasonló vásárt tartani (ami felveti a szállítás cseppet kényes/drága kérdését).

    Sok szerencsét a bizsuvásárláshoz, jó is az!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk