Ugrás a fő tartalomra

Kincsvadászat Chicagóban

      A Velvet and Linen blog szerzője, Brooke Gianetti lakberendező ellátogatott chicagói barátjához, Mary Anne-hez, aki a gazdaságosság jegyében "garázs- és sufnitakarítós" csere-bere vásárt szervezett. Kopottan elegáns csere-bere vásárt. Bár ebben az esetben is igaz a "rozsdás? romantikus! használhatatlan? romantikus!" alapvetés, és  az angyalkák nyakán azért diszkréten ott lifegnek az újrapapír-árcímkék, igazán megnéztem volna a felhozatalt élőben is...









      És ha már arra járt, Brooke ellátogatott egy kertészeti boltba is. A "Szentimentális kertek" vállaltan közelít a giccshez, de jól teszi. Észrevettétek egyébként, hogy egy kertben zseniálisan mutat minden, ami szentimentális? A kerti törpéig nem mernék elmenni, de egy kiköpött kerti béka határozottan ügyes választás. Egy kőbéka gyönyörűen ötvözi a rusztikusságot és a... cukifaktort.








Mit szóltok?

(forrás)



Megjegyzések

  1. Azt szólom,hogy nagggyyyon tetszik!és kár,hogy a mi társadalmunk nem tart még ott,hogy szégyenlés nélkül lehetne garázsvásárt tartani.
    Én csak a barátnőimnek tervezem a ruhabörzét a garázsunkban, de zárt ajtók mögött.Idegeneket nem engedek én sem a kapumon belül....:)

    VálaszTörlés
  2. Ja,és ebédidőben kimegyek a piacra a textileshez,ahol bizsukincsek szoktak lenni.:)Ez is jó.:)De még milyen!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Mammka!
    Micsoda irónia: a mi pincénket ma törték fel...

    Igaz, egy közös téren is lehetne hasonló vásárt tartani (ami felveti a szállítás cseppet kényes/drága kérdését).

    Sok szerencsét a bizsuvásárláshoz, jó is az!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…