Ugrás a fő tartalomra

Kis takarítás

Szerző:
    Avagy: tavaszi nagytakarítás revisited...
   Be kell látnom, hogy a háztartásban sem vagyok tökéletes. Hiába próbálom, nekem nem megy a  látványos rend fenntartása, de még a létrehozása sem. Ott vannak az egyéb munkáim, miközben beteg a gyerek, sokkal inkább netezéssel blogírással sütéssel-főzéssel töltöm az időt,  stb. Van azonban egy javaslatom: vezessük be Bruno Bettelheim nyomán az "elég jó szülő" mintájára az "elég jó háziasszony" fogalmát, és törekedni fogok arra, hogy megfeleljek ennek az  elvárásnak. Addig is: nézegessünk "elég jó" háztartási helyiségeket.





























Nos, melyik? :-)

(forrás)



Címkék:

Megjegyzések

  1. Tanó Móni2011. április 28. 9:52

    A kis zsákocskák a fogason, engem az fogott meg mindjárt az elején:))

    VálaszTörlés
  2. country komfort2011. április 28. 13:58

    Móni, azok tényleg nagyon helyesek! Nekem még, bevallom, a rózsaszín falú mosókonyha az egyik kedvencem! Dekorellánál is láttam hasonló gyűjteményt élénk színekkel, és szerintem is igaz, hogy ha már ott görnyedünk a vasalódeszka fölött, akkor legyen a környezet inspiráló és vidám!

    VálaszTörlés
  3. Ramimami2011. április 29. 12:58

    Ahh, ha nekem lenne egy mosókonyha helységem ablakkal, becsszó egy hétig katonás rend lenne benne! Random választanék ezek közül, mert mindegyik bejövős!

    VálaszTörlés
  4. country komfort2011. április 29. 19:46

    Ramimami! Hát, igen... még egy kis zenehallgatás -> és semmi nem maradna vasalatlan!

    VálaszTörlés
  5. Réka2011. augusztus 2. 9:06

    Ohhh, ezek tényleg "elég jók":))) Én magamról csak egyet nem tudok elképzelni, hogy elvonulva, egy külön helységben vasalgassak. Amúgy is hosszadalmas, és még hogy ki is zárjam magam a történésekből, azt nem bírnám. Viszont minden másra tökéletes, és már gyűjtögetem is az inspiráció mellé a zsákocskákat, vasalódeszka-huzatokat, míves kéztörlőket....:P

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk