Booker.hu és CK: JÁTÉK!

Jó könyvet olvasni: az egyik legjobb dolog a világon. Jó könyvet kapni: még ennél is szuperebb. A Booker.hu és a Country Komfort közös játékában most nagyszerű könyvet nyerhetsz!

Kettőt.
Egyszerre... :-)

Az első kötetet a megkérdőjelezhetetlen minőség jegyében választottuk. Mert szépirodalomra és fontos regények újraolvasására mindig szükség van.

A legendás humanista
Ki ne hallotta volna Anatole France nevét? Azonban az, hogy hallottunk róla, nem jelenti azt, hogy ismerjük is. A sokoldalú művész nemcsak író és költő, de kritikus és akadémikus is. Franciaországban úgy tekintenek rá, mint a „harmadik köztársaság” egyik nagy irodalmi kritikusára, kora élő lelkiismeretére. 1921-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el munkásságát. Kevésbé ismert, de Anatole France életének magyar vonatkozása is van: az I. világháború előtti titkárnője az író és festőművész Márkus Ottilia volt, aki később több visszaemlékezést tett közzé a nagy íróról. A Dreyfus-per parafrázisaként írta egyik legfontosabb művét, A pingvinek szigete című regényét, amelyben rengeteg közvetlen utalással és maró gúnnyal állította pellengérre a francia államgépezet (kiváltképpen a hadsereg és a igazságszolgáltatás) működését.

(részlet a Booker.hu ismertetőjéből)

(A Booker.hu internetes könyváruház elképesztően gazdag kínálatából egyébként csodás ajándékokat/saját kedvenceket találhatunk, komoly kedvezményekkel. Lazuláshoz például pillanatnyilag ezeket választanám (teljesen szubjektív lista, öt perc alatt!):

1) Andalúzia;
2) Loftok;
3) Provence;
4) Szép Toszkána;
5) Szerelmem, Horvátország;
6) Kelet-Afrika;
7) Portugália;
8) Kerti faházak, szerszámkamrák;
9) Mediterrán kert a teraszon;
10) Üzlet Jamie Oliver módra.)

De vissza az aktuális ajándékokhoz! Második nyereménykönyvünk ideális lazításhoz, szieszta idejére, ábrándozáshoz... ugyanakkor konkrét földdarab befüvesítéséhez is! Gyönyörűen egyesíti a praktikumot és az esztétikumot. Kifejezetten a blog olvasóinak szerettünk volna kedvezni vele, hiszen városi kertekről szól ugyan, de olyanokról, amelyekből nem hiányozhat a függőágy, a kis kerti pad, a vesszőből font térelválasztó, a terrakotta cserép...

Ann-Marie Powell Városi kertek című könyvével kapcsolatban egyébként kicsit úgy érzem magam, mint Gombóc Artúr, ha csokoládéról van szó. Ez a könyv nagyon sokat tud, én pedig úgy vagyok vele: ha kert, akkor jöhet! - bármilyen formában: Oázis a városban, Modern városi kert, Vidékies kert, Kiskert a városban, Deszkajárdás kert, Kavicsos kert, Családi kert, Napóra a kertben, Városi dzsungel, Mediterrán édenkert...

Ha meg szeretnéd nyerni a két könyvet, a következőket tedd:

1) Csatlakozz a Booker és a Country Komfort rajongói táborához a Facebookon;

valamint

2) "Tetszik"-eld és oszd meg ezt a bejegyzést.

A játék 2011. április 26-án 20 óráig tart!

A Booker és a Country Komfort blog ezzel a játékkal kíván kellemes húsvéti ünnepeket!

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban