vidéki városi

         Az ilyenkor kötelező "Aztán készen van-e az adventi koszorú?" kérdés helyett következzék a profi stylist munkájának elemzése. Aki nélkül Nigella sem lenne annyira tökéletes. innen       Nigella imázsa reggel, délben, este, télen-nyáron ki van találva. Aki látta már egyetlen főzőműsorát is, biztosan emlékszik néhány momentumra: Nigella éjszaka a hűtőhöz lopódzik, és csintalanul valami nagyon kalóriadúsat eszik; gyermekei buksiját simogatja, miközben palacsintát gyárt nekik (és feltehetően a leckében is segít); fejére csavart hófehér törölközőben és köntösben hófehér ételeket készít ( Forever Summer: White ); lazán vendégül lát harminc embert a kertjében úgy, hogy iszonyatosan jól néz ki, és egyáltalán nem izgul.      Ezek után nem meglepő, hogy a karácsonyt is a maga teljességében éli meg, és elkerüli őt a bosszankodás és a hisztéria bármely formája (vegyün...

      A hóesés egyszerre romantikus és teljesen hétköznapi esemény. Kanadában például. ebből a nagyszerű blogból       Jólesik ránézni a quebeci ház nagyzolástól mentes, szép vonalú tömbjére. Megnyugtatóak a kőfalak, a zömök kémény. Csak az ablakkeretek fehér színe virít, a spalettákat bordóra festették: így kontrasztos is, hagyományőrző is. A tetőtér kétszintes, ez a megoldás rásegít a "meseház"-hangulatra. A tető ugyanakkor kifejezetten sprőd anyagú, szegényes kivitelű. Ismét láthatjuk, hogy az igazi rusztikus épületekben mindig van valami, ami önmagában nem szép, foszlott, kopott. Pontosan attól lesz jó. Nagyon vonzó, hogy nincs a) eltakarítva a hó, b) körbekerítve a ház. És az a romos deszkakapu minek van ott? Nem lehet tudni, de kompozíciós szempontból telitalálat. Messziről is könnyű elképzelni, hogy milyen a belső tér hangulata. Hát persze, hogy - lak...

A VidékiStílus-blog mától a Facebookon is követhető ! Ahogy az lenni szokott, ott gyakrabban váltja majd egymást sok-sok rövid kommentár, kérdés, felvetés, ajánló. Már töröm a fejem az első játékon is. Mert annak különlegesnek kell lennie...

    Isn't it ironic? - kérdezhetjük Alanis Morrisette-tel. Az Otthon magazin decemberi számában ugyanis két zseniális választ kapunk arra a kérdésre, hogy milyen az ízléses vidéki stílus ma Magyarországon. Hogy mi ebben az ironikus? Az, hogy az egyik választ egy francia-magyar házaspár, a másikat egy angol-magyar lakberendező adja.      A vegyes házasság kulturális keveredéssel is jár. Érdekes, hogy a ház mégsem francia jellegű, inkább angolos polgári otthon vidéki ízekkel. Antik tükrök, country stílusú IKEA-székek, nagyon merész szín- és mintapárosítások. Puha takarók, vegyes mintázatú párnák. A konyhában kék-fehér erdélyi kerámiák. Pontosan az efféle házak bizonytalanítják el időről időre a nagyvárosi embert, hogy maradjon-e vagy menjen a zöldbe, ahol elférne minden, és egy ugrásra lenne a lovarda. Személyes kedvencem az Ektorp kanapéhuzat zöld színe, amint visszaköszön a konyhabútoron és a háló falának színében. Rettenetesen jó.   ...

Avagy az élet indukciós főzőlap nélkül.  innen      Aki ezt a konyhát választja, egyúttal a vidéki élet tempóját választja. Hajnali kelés, kamásli, kötött kardigán. Kicsoszogás a konyhába. Karkörzések. Annak konstatálása, hogy volt eszünk, és este bekészítettünk néhány fahasábot. Begyújtás. Fújtatás, kezek dörzsölgetése a tűz melegében. Kannában vízmelegítés. Tea.       A fenti fénykép mint kompozíció is lenyűgöző. Konyhai csendélet, amely az egyszerű élvezetek megbecsülésére figyelmeztet. (Valamint - sajnos - rádöbbent arra, hogy kommersz konyhabútorért nem kellene annyi pénzt kifizetni. A burkolónak a 10x10 cm-es csempe precíz felrakásáért pedig még kevésbé.) A krémszínű beépített bútorok ma is tökéletesen megfelelnek a célnak. Falicsempe nincs, csak szép osztású fa burkolat. A legegyszerűbb, mázsányit termő almafajta sokféle színe felel a fal kopott sárga árnyalatára....

       Olyan sok szín van ebben a könyvben, hogy lehetetlen egy rövid bejegyzésben mindegyikre kitérni. A ház asszonyának nemcsak a kert szépítgetése okoz örömöt - az egyik fejezet címe például: Növényszerző portya -, hanem a szöveg írása, a könyvszerzés is. Egyre élvezetesebbek, kidolgozottabbak a leírások a családi kedvenc receptekről (tonhalas tészta! marokkói fűszeres répa!), lassítókról (teázás, origamizás, begyújtás a kandallóba). Kiderül, hogy akkor lehet a legjobbakat enni, amikor nincs otthon semmi: fűszeres olajba mártogatott kenyeret, héjában főtt krumplit, - ezt már én teszem hozzá -: tortillát vagy tortillát másképpen .        Folytatódik az, ami az első könyvben is lebilincselő volt: a saját kezű téralakítás a házban, a kertben. A burjánoztatás. Még azt sem lehet mondani, hogy az ágakból font kerítés filléres holmi, merthogy tényleg semennyibe nem kerül. Kedvenc sörpadom ismét látható, viharlámpással, ...

Avagy mitől nem lesz mediterrán vidéki stílusú a ház. Mediterrán cserepek és spaletták alkalmazása egy alapvetően minimalista-trendi luxuskategóriájú lakóépületen. Tökéletesen felhordott kanárisárga, barackvirág, ordító narancs „vidám, napsütötte” falszínek egy vagyonért. Kovácsoltvas itt, ott, amott. (Kovácsoltvas lábú üvegasztalka az Ikeából: dobd ki!) Ha az egyik szoba görög, a másik olasz, a harmadik francia stílusú, a konyha pedig jobb híján Ikea-svéd. Romantikus, dekupázsolt „Welcome”, „Lavande”, „Toilet”, „Café” feliratok a lakás különböző ajtajain. A „szobaszerű” fürdőben kávébarna laminált padló, trendi virágmintás tapéta és kopott mosdóállvány mosdótállal, kancsóval, spontán levendulacsokorral. Plüssmackógyűjtemény és egyéb cukiságok. Státuszszimbólumok: a szalagfüggönytől a klímaberendezésig, a garázskapu-automatikától az intelligens öntözőrendszerig. A konyhában imitált taverna, a tökéletesen nyírt kertben vadiúj, antikolt falikút. Terméskő-ornamentika...

      Helyszín: second hand shop. Szabad függő beszéd. Nekem kell az a felső. Jó, nem nekem kell, hanem a lányomnak, mert pont 110-es, és gyönyörű lesz benne. Egyébként is gyönyörű, szakadt rongyokban is. De tegye már le az a nő a kezéből az én felsőmet. Az ő gyereke bizonyára nem 110-es méret, hanem nagyobb és kövérebb és nem gyönyörű. Esetleg fiú. Ahh, letette. Kihalászom. Megvan.        Petrik Adrien második könyve ugyanerről az érzésről szól: a szerzés öröméről. A női vadászösztönről, amely nem hagy nyugodni bennünket, és amelynek folyományai: újabb földdarab, Next kislányblúz, befizetetlen csekkek, bankkölcsön és egy második édenkert. Az Asszony és házá ból megismert család újabb nagy vállalkozásba kezd: megveszik a szomszédos kertet, és rengeteg munkával magukhoz alakítják, saját kertet csinálnak belőle. Eközben élik az életüket: esznek, utaznak, barátokat látnak vendégül.       Az e...

       Vagy Te szeretnél a Skanzenben lakni?       Hazafelé megakadt a szemem egy óriásplakáton: túrabakancsot és vízhatlan szélálló kabátot hirdet. Mindkettő nagyon jól néz ki. Őszi divat városiaknak, valami ilyesmi a szlogen. Egy olyan városban, ahol még a gumicsizma is többnyire teljesen fölösleges, bár imádom és szerintem az utóbbi idők egyik legjobb divatötlete. Dönteni kell, hogy egy státuszszimbólum kedvéért csinálunk-e úgy, mintha a trolira felszállni hasonló erőket kívánna, mint hegyet mászni. Jársz-e terepen a terepjáróddal? Stb.        A népies stílusnak vidéki parasztházban a helye. Érdekes módon a városi lakásban is működhet, de akkor azért van egy kis Dockyard-feelingje. Egyébként bármilyen mai  lakótérben jobb, ha csak jelzésértékűen jelennek meg a népi motívumok. Kevésbé skanzenszerű az összhatás, ha nem hímzett falvédő ÉS köcsöggyűjtemény ÉS lóca ÉS ...

     Néhány őrült és nagyon gazdag amerikai, ha vidéki kunyhóhoz jut valahol Kansas Cityben, a konyhát nem szereli föl mosogatógéppel, jégkockakészítős high-tech hűtőszekrénnyel és Kitchen Aid robotgéppel, hanem megtartja vidéki lakókonyhának. Vigyázat! Itt minden egyes csészét kézzel kell elmosni, konyharuhával kell eltörölni.        Ez nem úgy amerikai a konyha, ahogy a mai köztudatban él: a százéves házban, amelyben egykor a város újságkihordója élt (!), a nappali teljesen külön helyiség, csak a konyha és az étkező tartozik össze.            Mosogatás közben lehet stílusos zenét hallgatni - például Rory Gallagher: Out on a Western Plain  (a képre kattintva indul). Az amerikai vidék hősei köszönnek vissza a dalban. A pasas zseni - a nem eléggé (el)ismert fajtából. Jó lenne tudni, hogy a magyar vidéken mi az, ami az Egyesült Államokban a vintage és... Jesse James.

Te mit gyűjtesz?       A beugróban éppen elfér a régi szekrény, rajta egy kisebb fiókos elemmel, azon rusztikus jellegű szappangyűjteménnyel. A fal és a kedves fintorral (= bocs, csak így fértek el...) egymásra pakolt bútorok egynemű szürke festése tökéletes hátteret ad a fő látványelemnek. (Vö. Petrik Adrien javaslatával: vidéki stílusú otthonokban a "döglött" színek, pl. a csomagolópapír-barna működnek igazán! Hiszen a vidéki emberek sem festékszalonokban kevertették ki a házukhoz használt festéket. Ami pedig jó sárgának tűnik az 1cmx1cm-es színmintán, az többnyire túl sárga lesz nagy felületen, kellemetlen pisztáciazöld tónusokkal. A sárga színű fal egyébként is elcsépelt már.) Alföldi parasztházak egyszerű, mázolt bútorai sejlenek föl.       A szappanok kubusai, a belőlük épített tornyok csak kissé meglepőek, pár percig kellemesen fogva tartják a figyelmet. Pontosan ilyen színű pamutharisnyákra lenne szükségem...

Szeretnél ilyen szobát? És meg mernéd csinálni?       Ez az egyik legnehezebben megvalósítható stílus, és nem az anyagi vonzatai miatt, azok ugyanis nincsenek. Vagy megy, vagy nem. A lakberendezési magazinokban jobb híján a chic szóval írják le azt a bájt, ami az efféle enteriőrökből sugárzik, mert még a helyiek sem értik, hogy hogyan csinálják.       A fotón látható szoba nem egyszerűen bájos, hanem végtelenül egyszerű, letisztult, benne van a vidék szegénysége és primitívsége. Három bútordarabbal rendezték be. Tegye fel a kezét, aki a roggyant kis fotelt nem tenné ki a saját lakásából a következő lomtalanításkor. Az a komód pedig, ne is mondd. Leginkább egy shaker stílusú konyha felújításra szoruló elemére emlékeztet. De az egész nagyon szexi. (Ha Jamie Oliver szerint egy fügesaláta lehet az, akkor szerintem egy nappali is.) Az összhatásban döntő szerepe van a kis roggyantnak és a lepukkant sh...

innen           Petrik Adrien saját házának történetét írja le. Szépítés nélkül, de a visszatekintés jóleső derűjével mesél a szakemberekről és a kontárokról, a teljesen abszurd helyzetekről, amelyek a házépítés során előfordultak. Mindannyian sóhajtunk: hát, így lehet Magyarországon építkezni. A faképnél hagyások és nagyotmondások olvasmányemlékeim szerint azért az igen laza olaszoknál, franciáknál sem ritkák (ez is rokonítja a könyvet a Frances Mayes-regényekkel), de érdekes módon megnyugtató olvasni, hogy nálunk is hasonló alakok rohangálnak, és nem tudunk nem találkozni velük.             Női olvasmány ez, női praktikákkal. Receptek is vannak; azok azért jók, mert a menő külföldi édességek (pl. pavlova) váltakoznak az igazi nagymama-receptekkel (hókifli). A nagy család, sok barát etetése ötleteket kíván. Van itt csirkeszárny, de nem akárhogyan (mézes-szój...

Avagy a francia vidék arisztokratikusságának újraértelmezése. Ebben a nappaliban három zseniális ötlet van. A történet kezdete: adott volt egy elegáns kastélyszerű épület hatalmas ablakokkal és grandiózus terekkel. Járt hozzá egy-két régi festmény és kopott bútordarab. Megvolt a funkció: társalgó-nappali szobát kívántak berendezni. És akkor jött a jó ízlés fontossága. A tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a régi kor egy-két hangsúlyos elemét megtartják, de jobb, ha a brokátfüggöny elkötője nem lóg bele minduntalan a teáscsészébe és a látványba. Első ötlet tehát: nincsenek cirkalmas drapériák, aranyszínű tapéta, ennek megfelelően nincs barokkos képkeret sem. Van helyette némi összekacsintás: hiszen tudjuk, hogy a festmény, a négyméteres magasságú ablak, a kanapék sziluettjei egy letűnt életstílus elképesztő gazdagságára utalnak vissza. Második ötlet: az ellenpontozás. Nem odaillő elemek beillesztése finom humorral. A franciák hihetetlen ...

Komoly bók, ha egy otthont a fenti szavakkal jellemez a látogatója. Ismét csak fotók alapján látogathatom meg a blog címadó házát , ahol állítólag még a palacsinta is zseniális, úgyhogy nézzük a konyhát: Az tetszik a legjobban benne, hogy nem érzem a megfelelni vágyást, csak azt, hogy a tulajdonosok létrehoztak egy konyhát a kedvenc anyagaik felhasználásával. Terrakotta padlóburkolat, tégla falburkolat, saját készítésű konyhaajtók - country stíluselemek kipipálva, de azért nincsen western fa lengőajtó, és ez nagyon, nagyon jó. A kosarak, a lámpaernyő és a fal természetessége pedig hab a tortán. Bocsánat, de nekem az is tetszik, hogy ez nem egy gazdag konyha. Nincs benne Angliából rendelt echte country tűzhely és nagy, öblös fehér mosogató (bár imádom, de ide nem hiányzik). A két felfúrt polc is filléres dolog, de pontosan ilyen barkácsmegoldásoktól szokott annyira ellenállhatatlanul otthonos lenni a sok külföldi magazinban látott country cottage. Az ablak egyszerű vonala is hozzájárul ...

Magyarul: A francia vidéki stílus . Alapmű egy angol szakíró tollából, aki a szerencse kegyeltje. A fotós is rendkívüli módon szerencsés, érzékeny és profi. Mi, olvasók, már kisebb mértékben, de szintén a szerencse kegyeltjei vagyunk, amiért - jobb híján - papíron láthatjuk ezeket a fantasztikus otthonokat, és olvashatjuk az aprólékos és élvezetes elemzésüket. Úgy tűnik, még a középszerű romantikus-házfelújítós filmek dömpingszerű forgatása, illetve a "mindegy, hogy mi a regény címe, csak szerepeljen benne a Provence/levendula szó"-kategóriába tartozó lektűrök elszaporodása előtt jártak arrafelé. Ezért a könyv fokozottan értékes és hiteles. Részletek jönnek még. Most csak egyetlen képet emelek ki találomra. Erre mondják - kis túlzással -, hogy fehér edényekből is csak a franciák képesek kiállítást rendezni. De még hogy! Az az imádnivaló az efféle tálalószekrényekben, hogy sugárzik belőlük az esztétikum iránti magasfokú igény, az evés imádata és a rendmánia. És hát legalá...

1) A falak legyenek fakó színárnyalatúak (mustársárga, szürkésfehér, krémszín), és kerüld az egyenletes festést! 2) Szerezz be egy függő edénytartó rácsot és tedd a konyhába, lehetőleg a konyhasziget (=százéves faragott lábú faasztal) fölé. Lógass le róla rézedényeket. innen 3) Bátran használj virágos és csíkos textíliákat vegyesen – természetesen ugyanabból a színárnyalatból. 4) A szintén kopottas festésű edénytartó szekrényben (armoire) könyveket is tarthatsz. Mindegy. De legyen egy armoire-od. innen 5) Válassz terrakotta vagy kőpadlót. Igen, a hálószobába is. (Na jó, oda mehet egy szizálszőnyeg is.) Ez kényes pont, még beszélünk róla. innen 6) A fürdőben felejtsd el a kommersz padlótól plafonig csempézést. A praktikum semmi, az esztétikum minden. Lehetőleg lábaskádat szerezz, réz csapteleppel.  innen  7) Díszítsd a lakást/házat virágcsokrokkal, legjobb esetben a saját kertedből. Mit hagytam ki? Folyt. köv.

Egyre többször foglalkoztat, hogy ez vagy az a ház itt lesz-e legközelebb, amikor erre járok. Szerezni fogok eredeti alaprajzokat, hogy megnézzem, egy mai család hogyan érezné magát a régen kialakított életterekben. Persze, sok példát látunk szépen felújított parasztházakra, ilyenek is lesznek a blogban. Az elmúlt hétvégén szarvasi falevelek is igen nagy számban szerepeltek: Valamint a következő gyönyörűség, ami tökéletesen illett az alföldi környezetbe: Mondhatnám, tiszta country.

      Magyar magazinban ritkán találni olyan házriportot, amelyik közelít a külföldi lapokban megszokott minőséghez. Most egy ilyen következik. A képeken látszik, hogy a tulajdonosok mennyi ötlettel  és szeretettel láttak neki a gyönyörű környezetben álló ház berendezésének. A cikkből kiderül , hogy a minta Toscana és Provence volt.      Valóban, mediterránba hajló klímájával, helyben található és az építészetben széles körben alkalmazott köveivel talán a Balaton-felvidék a legalkalmasabb a provence-i életérzés hazai változatának megvalósítására. A belső terekben sok elem vall arra, hogy a tulajdonosok nem felszínesen ismerik a francia és olasz vidéki stílust: hál' Istennek nem rikítósárgák a falak, rengeteg a fagerenda és fa áthidaló elem, jellemző a terrakotta burkolat, sok a kopottfehér bútor. Ez a ház élőben szenzációs lehet.       A képeket látva viszont feltűnő, hogy n...

     Nem a "mulatós zene+magyar nóta" alternatív nevéről van szó, hanem egy gyűjtőnévről. Kb. a vidéki életmód és lakberendezési stílus magyarországi megvalósulási formáiról. Elvágyódás a város közepéből, ehe. Az inspiráció pedig  ez a Lakáskultúra-cikk és a benne szereplő ház volt: (Böjtös Kingának köszönet a névadó cikkért.)

Ez az egyik olyan kép, amelyik minden alkalommal eszembe juttatja, hogy "vissza kell menni Franciaországba"! Még csak azt sem mondhatom, hogy a fantasztikus mediterrán növényzet teszi ilyen széppé ezt az épületet, mert a fák csenevészek, a falon futó növény pedig nálunk is bárhol megmarad. Ez a kis földszintes épület a kopott deszkaajtójával mégis maga a luxus. Az ablakok tökéletes íve nagyban hozzájárul az összbenyomáshoz. Milyen lehet belülről? Mutatom: Lazán berendezett étkező-pihenő (párnák az ablakfülkékben!). Tökéletesen eltalált lámpák, rusztikus kőfalak, kopottszürke ablaktáblák. Se több, se kevesebb. (forrás: cotemaison.fr )