Utólagos vízszigetelés I.

Relatíve hosszú ideig próbáltam érdekesebb, szexibb címet adni ennek a bejegyzésnek, aztán elengedtem a dolgot. Bár, az utólagos vízszigetelési technikák némely típusánál - acéllemez-besajtolás, injektálás - mintha éreznék valami játékteret..., mégis olyan az egész, mint egy kevésbé kedvelt szerzőről szóló érettségi tétel, amit muszáj megtanulnom. Ezért a házért, mondjuk, még ezt is megteszem - sőt, olyan kifejezéseket tanulok meg, mint kapilláris depresszió. (Zseniális.) Figyelem: durva képek jönnek a falak kiinduló állapotáról, dokumentarista stílusban. Falusi porta - nem habos torta rovatunk jelentkezik.

A falak fel vannak vizesedve, és addig, amíg rendbe nem hozatjuk őket, és ki nem száradnak, nem lehet sem normálisan kifestetni, sem berendezkedni (rettenetesen ki vagyok éhezve, nagyon sok ötletem és rajzom van), sem megnyugodni afelől, hogy statikailag rendben lesz az épület.  

A vályogfalak vizesedésébe nem annyira ástam bele magam, a téglaházakról azonban, mint amilyen a miénk is, elmondhatom, hogy a téglafal porózussága miatt olyan, mint a szivacs: ha nincs szigetelve, a talaj- és csapadékvizet szinte magába szívja és elvezeti mindenfelé, vakolat- (és egészség-) károsodást okozva. Salétromos fal: nem finom dolog.

nyári konyha: innen szép nyerni

Megjegyzem, nagyon dicséretes, ahogyan utánajárok, kalkulálok, spórolunk és megpróbáljuk megoldani ezt a problémát, egyúttal csinálni egy eredeti fényében pompázó, klassz házat - plusz még blogot is írok róla, how sweet -, ugyanakkor ebben az országban százezrek, ha nem milliók élnek brutálisan vizes épületekben, elképesztő körülmények között, fűtetlen szobákban. Minden nap. A nélkül a remény nélkül, hogy ez valaha jobb lesz.

Vitorlás

A párszáz lakosú faluban, ahol a házunk van, legalább negyven-ötven ingatlant érint a probléma - többnyire, ráadásul, helyi védelem alatt álló épületekről van szó, amelyek a történelmi településképhez jelentősen hozzájárul(hatná)nak. Egy éve jártam ebben a faluban először, és tudok mondani több olyan házat, amelyik akkor még az utolsó pillanatban volt, mostanra pedig átcsusszant a "menthetetlen" kategóriába. Ezt kellene nálunk elkerülni.

Gerendás

Említettem már, hogy a Ház méretéből és anyagaiból arra következtetünk, hogy szakmájukhoz jól értő mesteremberek gondosan építették nagyjából kilencven évvel ezelőtt - de, ha volt is bitumenes szigetelőréteg a téglasorok között, az élettartama kb. harminc év volt. Muszáj újra megállítani a víz útját.

Ha már a poszt elején tételekről beszéltem, idézzük meg az érettségi-hangulatot:

A falszigetelési eljárások működésének elve a szilikátfelület-folyadék kölcsönhatásán alapszik. A nedves talajjal érintkező falazatokban a víz és a híg sóoldat a kapilláris rendszer hajszálcsöveiben a felületi feszültség hatására felemelkedik. A víz, felületi feszültségét a vízmolekulák közötti kohéziós vonzerők hozzák létre, amelyek a hidrogénkötés és a van der Waals-féle dipólus kölcsönhatásból tevődnek össze

1. ábra: A vízmolekula szerkezete és a vízmolekulákra ható erők

(forrás)

Többféle utólagos vízszigetelési technológia létezik:

• acéllemez-besajtolás 
• magas nyomású injektálás
• falszárító készülék 
• szigetelőkrém

Nálunk az első technológiát fogják alkalmazni (nem kicsit para): pneumatikus kalapáccsal fogják beütni az acéllemezeket a téglafugába. 

Oh, yeah.

Folyt. köv.