Ugrás a fő tartalomra

Utólagos vízszigetelés I.

Relatíve hosszú ideig próbáltam érdekesebb, szexibb címet adni ennek a bejegyzésnek, aztán elengedtem a dolgot. Bár, az utólagos vízszigetelési technikák némely típusánál - acéllemez-besajtolás, injektálás - mintha éreznék valami játékteret..., mégis olyan az egész, mint egy kevésbé kedvelt szerzőről szóló érettségi tétel, amit muszáj megtanulnom. Ezért a házért, mondjuk, még ezt is megteszem - sőt, olyan kifejezéseket tanulok meg, mint kapilláris depresszió. (Zseniális.) Figyelem: durva képek jönnek a falak kiinduló állapotáról, dokumentarista stílusban. Falusi porta - nem habos torta rovatunk jelentkezik.


A falak fel vannak vizesedve, és addig, amíg rendbe nem hozatjuk őket, és ki nem száradnak, nem lehet sem normálisan kifestetni, sem berendezkedni (rettenetesen ki vagyok éhezve, nagyon sok ötletem és rajzom van), sem megnyugodni afelől, hogy statikailag rendben lesz az épület.  

A vályogfalak vizesedésébe nem annyira ástam bele magam, a téglaházakról azonban, mint amilyen a miénk is, elmondhatom, hogy a téglafal porózussága miatt olyan, mint a szivacs: ha nincs szigetelve, a talaj- és csapadékvizet szinte magába szívja és elvezeti mindenfelé, vakolat- (és egészség-) károsodást okozva. Salétromos fal: nem finom dolog.

nyári konyha: innen szép nyerni
Megjegyzem, nagyon dicséretes, ahogyan utánajárok, kalkulálok, spórolunk és megpróbáljuk megoldani ezt a problémát, egyúttal csinálni egy eredeti fényében pompázó, klassz házat - plusz még blogot is írok róla, how sweet -, ugyanakkor ebben az országban százezrek, ha nem milliók élnek brutálisan vizes épületekben, elképesztő körülmények között, fűtetlen szobákban. Minden nap. A nélkül a remény nélkül, hogy ez valaha jobb lesz.

Vitorlás
A párszáz lakosú faluban, ahol a házunk van, legalább negyven-ötven ingatlant érint a probléma - többnyire, ráadásul, helyi védelem alatt álló épületekről van szó, amelyek a történelmi településképhez jelentősen hozzájárul(hatná)nak. Egy éve jártam ebben a faluban először, és tudok mondani több olyan házat, amelyik akkor még az utolsó pillanatban volt, mostanra pedig átcsusszant a "menthetetlen" kategóriába. Ezt kellene nálunk elkerülni.

Gerendás

Említettem már, hogy a Ház méretéből és anyagaiból arra következtetünk, hogy szakmájukhoz jól értő mesteremberek gondosan építették nagyjából kilencven évvel ezelőtt - de, ha volt is bitumenes szigetelőréteg a téglasorok között, az élettartama kb. harminc év volt. Muszáj újra megállítani a víz útját.

Ha már a poszt elején tételekről beszéltem, idézzük meg az érettségi-hangulatot:

A falszigetelési eljárások működésének elve a szilikátfelület-folyadék kölcsönhatásán alapszik. A nedves talajjal érintkező falazatokban a víz és a híg sóoldat a kapilláris rendszer hajszálcsöveiben a felületi feszültség hatására felemelkedik. A víz, felületi feszültségét a vízmolekulák közötti kohéziós vonzerők hozzák létre, amelyek a hidrogénkötés és a van der Waals-féle dipólus kölcsönhatásból tevődnek össze
mukodes1
1. ábra: A vízmolekula szerkezete és a vízmolekulákra ható erők

Többféle utólagos vízszigetelési technológia létezik:

  • acéllemez-besajtolás 
  • magas nyomású injektálás
  • falszárító készülék 
  • szigetelőkrém

Nálunk az első technológiát fogják alkalmazni (nem kicsit para): pneumatikus kalapáccsal fogják beütni az acéllemezeket a téglafugába. 

Oh, yeah.

Folyt. köv.




Megjegyzések

  1. Most nálunk is ez a téma, de ezt alászigetelték az előző tulajok, mégis feljön a víz. Két helyen, máshol csontszáraz. Amikor ők megvették 10 éve állt üresen, s állítólag száraz volt. Ők belenyúltak. Megkérdezhetem mennyi lenne az acéllemez besajtolás? Akivel de. beszéltünk festő, de ismeri a problémát, megoldásokat, szerinte milliós tétel. Erre mondtam, ezt nem! Nekünk nem.

    VálaszTörlés
  2. Ó te szegény! Zaj is meg költség is, de hát ez a házas élet átka. Hála istennek nálunk a házak többsége terméskő és bár több mint 100 éves mindegyik, az összes házfal alja, még a vályogból épülté is, két sor andezit vagy cserkő, (mind a kettő vízálló), így majdnem mindenütt szárazak a falak.Engem mindig lenyűgöz a paraszti kőművesek esze és hozzáértése. A pajta az viszont salétromos, így gondolom ott nem izgatták magukat a vizesedés veszélyével, mondván hogy a lovaknak meg teheneknek az is jó. Mind Roy mind én szívből kívánunk sok kitartást, türelmet és vastag bukszát a szigeteléshez! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Igen, ez tudás: a helyi építőanyagok ismerete + a szaktudás együtt überelhetetlen, hatalmas érték.

      Törlés
  3. Ez a fajta szigetelés durván hangzik, de gyorsan megy és nálunk anno - régi, wekerlei háznál - bevált. Arra érdemes figyelni, hogy víz (de akár villany is) betáp hol, miként fut - ott akkor azt sikerült elberrenteni a szakiknak, de még így is estére körbeszigetelve, vízbekötés-gyógyítva kész lettünk.
    Kitartást, klassz lesz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Manzard9, köszönöm a tippet! Van rajzunk, de elég hevenyészett, figyelni kell majd ezeket a bekötéseket. Néztem youtube-videókat a témában, de direkt nem linkeltem be őket, ehhe....

      Törlés
    2. Na, pont ezért írtam - ha már egyszer nálunk megesett, legalább ti ússzátok meg :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…