Ugrás a fő tartalomra

Utólagos vízszigetelés I.

Relatíve hosszú ideig próbáltam érdekesebb, szexibb címet adni ennek a bejegyzésnek, aztán elengedtem a dolgot. Bár, az utólagos vízszigetelési technikák némely típusánál - acéllemez-besajtolás, injektálás - mintha éreznék valami játékteret..., mégis olyan az egész, mint egy kevésbé kedvelt szerzőről szóló érettségi tétel, amit muszáj megtanulnom. Ezért a házért, mondjuk, még ezt is megteszem - sőt, olyan kifejezéseket tanulok meg, mint kapilláris depresszió. (Zseniális.) Figyelem: durva képek jönnek a falak kiinduló állapotáról, dokumentarista stílusban. Falusi porta - nem habos torta rovatunk jelentkezik.


A falak fel vannak vizesedve, és addig, amíg rendbe nem hozatjuk őket, és ki nem száradnak, nem lehet sem normálisan kifestetni, sem berendezkedni (rettenetesen ki vagyok éhezve, nagyon sok ötletem és rajzom van), sem megnyugodni afelől, hogy statikailag rendben lesz az épület.  

A vályogfalak vizesedésébe nem annyira ástam bele magam, a téglaházakról azonban, mint amilyen a miénk is, elmondhatom, hogy a téglafal porózussága miatt olyan, mint a szivacs: ha nincs szigetelve, a talaj- és csapadékvizet szinte magába szívja és elvezeti mindenfelé, vakolat- (és egészség-) károsodást okozva. Salétromos fal: nem finom dolog.

nyári konyha: innen szép nyerni
Megjegyzem, nagyon dicséretes, ahogyan utánajárok, kalkulálok, spórolunk és megpróbáljuk megoldani ezt a problémát, egyúttal csinálni egy eredeti fényében pompázó, klassz házat - plusz még blogot is írok róla, how sweet -, ugyanakkor ebben az országban százezrek, ha nem milliók élnek brutálisan vizes épületekben, elképesztő körülmények között, fűtetlen szobákban. Minden nap. A nélkül a remény nélkül, hogy ez valaha jobb lesz.

Vitorlás
A párszáz lakosú faluban, ahol a házunk van, legalább negyven-ötven ingatlant érint a probléma - többnyire, ráadásul, helyi védelem alatt álló épületekről van szó, amelyek a történelmi településképhez jelentősen hozzájárul(hatná)nak. Egy éve jártam ebben a faluban először, és tudok mondani több olyan házat, amelyik akkor még az utolsó pillanatban volt, mostanra pedig átcsusszant a "menthetetlen" kategóriába. Ezt kellene nálunk elkerülni.

Gerendás

Említettem már, hogy a Ház méretéből és anyagaiból arra következtetünk, hogy szakmájukhoz jól értő mesteremberek gondosan építették nagyjából kilencven évvel ezelőtt - de, ha volt is bitumenes szigetelőréteg a téglasorok között, az élettartama kb. harminc év volt. Muszáj újra megállítani a víz útját.

Ha már a poszt elején tételekről beszéltem, idézzük meg az érettségi-hangulatot:

A falszigetelési eljárások működésének elve a szilikátfelület-folyadék kölcsönhatásán alapszik. A nedves talajjal érintkező falazatokban a víz és a híg sóoldat a kapilláris rendszer hajszálcsöveiben a felületi feszültség hatására felemelkedik. A víz, felületi feszültségét a vízmolekulák közötti kohéziós vonzerők hozzák létre, amelyek a hidrogénkötés és a van der Waals-féle dipólus kölcsönhatásból tevődnek össze
mukodes1
1. ábra: A vízmolekula szerkezete és a vízmolekulákra ható erők

Többféle utólagos vízszigetelési technológia létezik:

  • acéllemez-besajtolás 
  • magas nyomású injektálás
  • falszárító készülék 
  • szigetelőkrém

Nálunk az első technológiát fogják alkalmazni (nem kicsit para): pneumatikus kalapáccsal fogják beütni az acéllemezeket a téglafugába. 

Oh, yeah.

Folyt. köv.




Megjegyzések

  1. Most nálunk is ez a téma, de ezt alászigetelték az előző tulajok, mégis feljön a víz. Két helyen, máshol csontszáraz. Amikor ők megvették 10 éve állt üresen, s állítólag száraz volt. Ők belenyúltak. Megkérdezhetem mennyi lenne az acéllemez besajtolás? Akivel de. beszéltünk festő, de ismeri a problémát, megoldásokat, szerinte milliós tétel. Erre mondtam, ezt nem! Nekünk nem.

    VálaszTörlés
  2. Ó te szegény! Zaj is meg költség is, de hát ez a házas élet átka. Hála istennek nálunk a házak többsége terméskő és bár több mint 100 éves mindegyik, az összes házfal alja, még a vályogból épülté is, két sor andezit vagy cserkő, (mind a kettő vízálló), így majdnem mindenütt szárazak a falak.Engem mindig lenyűgöz a paraszti kőművesek esze és hozzáértése. A pajta az viszont salétromos, így gondolom ott nem izgatták magukat a vizesedés veszélyével, mondván hogy a lovaknak meg teheneknek az is jó. Mind Roy mind én szívből kívánunk sok kitartást, türelmet és vastag bukszát a szigeteléshez! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Igen, ez tudás: a helyi építőanyagok ismerete + a szaktudás együtt überelhetetlen, hatalmas érték.

      Törlés
  3. Ez a fajta szigetelés durván hangzik, de gyorsan megy és nálunk anno - régi, wekerlei háznál - bevált. Arra érdemes figyelni, hogy víz (de akár villany is) betáp hol, miként fut - ott akkor azt sikerült elberrenteni a szakiknak, de még így is estére körbeszigetelve, vízbekötés-gyógyítva kész lettünk.
    Kitartást, klassz lesz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Manzard9, köszönöm a tippet! Van rajzunk, de elég hevenyészett, figyelni kell majd ezeket a bekötéseket. Néztem youtube-videókat a témában, de direkt nem linkeltem be őket, ehhe....

      Törlés
    2. Na, pont ezért írtam - ha már egyszer nálunk megesett, legalább ti ússzátok meg :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 
1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapás…