Ugrás a fő tartalomra

Vegyes saláta

Van több bejegyzés-vázlatom; hozom is majd őket a napokban, de éppen nagyon dolgozom valamin - tipikusan egy "nem hagy aludni"-jellegű dolog -, ami amúgy a bloghoz is erősen kötődik, de még titkos fázisban van, úgyhogy most csak gyors helyzetjelentés fér bele az időbe. 

  • Tavasz: 
tavasszal születtem, úgyhogy kikérem magamnak ezt az egész, évek óta tartó félreértést, miszerint ilyenkor sapkában járunk - a gyerekek kesztyűben is -, tegnap ronggyá áztunk a kedvenc parkunkban húsz perc alatt, folyton a lakásban kell lenni, és ilyen... várakozó állásponton van mindenki. Meg takaréklángon.


  • Cuccok:
a) azt találtam ki, hogy a meglévő ruháinkból fogok majd olyan szetteket összeállítani, mint amilyeneket a magazinokban szoktak, és akkor talán nem mindig azt fogom hordani, amit évek óta mindig. Mert jelenleg a helyzet nagyjából ez, hehe:

csíkosok a csíkoson ;-)
b) izgalmas lesz a Vitorlás szoba - bárcsak már a berendezésénél tartanék! Ezt az - egy ideje tartogatott - ágyneműt kompenzációnk tekintem a titkos gabonatároló helyiség felfedezéséért cserébe, és az első adandó alkalommal fel fogom avatni. A bútorgombok, azt hiszem, éjjeliszekrényekre kerülnek majd. Feltéve, persze, hogy lehet majd bútort festeni, mert lesz száraz idő is még idén.


  • Húsvét:
nem nagyon vagyok oda érte, és most is kimerül a kreativitás abban, hogy elmentem az érdekes dolgokat a Pinterestről festünk tojást, illetve felteszünk néhány nyuszis füzért. Azért néhány kedvenc gyerekbarát ötletem képét ideteszem, de megcsinálni most nem vagyok képes őket, sorry.






  • Ház: 
szeretném majd, ha a kertnek farmházas elemei is lennének, pl. fehér kaviccsal felszórt részek és alacsony fehér kerítés, akár a telken belül valahol. Ez a vidéki-kertvárosi Amerika-feeling egy kicsit kell.


  • Utazás:
A legjobb lenne elhúzni délre. Elég párszáz kilométerrel délebbre is, egy jó alapos időjáráscsekkolás után én kb. bármelyik horvátországi/olasz városkában való andalgásban benne vagyok. Állatira hiányzik a tenger. És a spontaneitás.

Nagyon jó pihenést mindenkinek!

Ti hogy vagytok?





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…