Ugrás a fő tartalomra

Vegyes saláta

Van több bejegyzés-vázlatom; hozom is majd őket a napokban, de éppen nagyon dolgozom valamin - tipikusan egy "nem hagy aludni"-jellegű dolog -, ami amúgy a bloghoz is erősen kötődik, de még titkos fázisban van, úgyhogy most csak gyors helyzetjelentés fér bele az időbe. 

  • Tavasz: 
tavasszal születtem, úgyhogy kikérem magamnak ezt az egész, évek óta tartó félreértést, miszerint ilyenkor sapkában járunk - a gyerekek kesztyűben is -, tegnap ronggyá áztunk a kedvenc parkunkban húsz perc alatt, folyton a lakásban kell lenni, és ilyen... várakozó állásponton van mindenki. Meg takaréklángon.


  • Cuccok:
a) azt találtam ki, hogy a meglévő ruháinkból fogok majd olyan szetteket összeállítani, mint amilyeneket a magazinokban szoktak, és akkor talán nem mindig azt fogom hordani, amit évek óta mindig. Mert jelenleg a helyzet nagyjából ez, hehe:

csíkosok a csíkoson ;-)
b) izgalmas lesz a Vitorlás szoba - bárcsak már a berendezésénél tartanék! Ezt az - egy ideje tartogatott - ágyneműt kompenzációnk tekintem a titkos gabonatároló helyiség felfedezéséért cserébe, és az első adandó alkalommal fel fogom avatni. A bútorgombok, azt hiszem, éjjeliszekrényekre kerülnek majd. Feltéve, persze, hogy lehet majd bútort festeni, mert lesz száraz idő is még idén.


  • Húsvét:
nem nagyon vagyok oda érte, és most is kimerül a kreativitás abban, hogy elmentem az érdekes dolgokat a Pinterestről festünk tojást, illetve felteszünk néhány nyuszis füzért. Azért néhány kedvenc gyerekbarát ötletem képét ideteszem, de megcsinálni most nem vagyok képes őket, sorry.






  • Ház: 
szeretném majd, ha a kertnek farmházas elemei is lennének, pl. fehér kaviccsal felszórt részek és alacsony fehér kerítés, akár a telken belül valahol. Ez a vidéki-kertvárosi Amerika-feeling egy kicsit kell.


  • Utazás:
A legjobb lenne elhúzni délre. Elég párszáz kilométerrel délebbre is, egy jó alapos időjáráscsekkolás után én kb. bármelyik horvátországi/olasz városkában való andalgásban benne vagyok. Állatira hiányzik a tenger. És a spontaneitás.

Nagyon jó pihenést mindenkinek!

Ti hogy vagytok?





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…