Ugrás a fő tartalomra

Vegyes saláta

Van több bejegyzés-vázlatom; hozom is majd őket a napokban, de éppen nagyon dolgozom valamin - tipikusan egy "nem hagy aludni"-jellegű dolog -, ami amúgy a bloghoz is erősen kötődik, de még titkos fázisban van, úgyhogy most csak gyors helyzetjelentés fér bele az időbe. 

  • Tavasz: 
tavasszal születtem, úgyhogy kikérem magamnak ezt az egész, évek óta tartó félreértést, miszerint ilyenkor sapkában járunk - a gyerekek kesztyűben is -, tegnap ronggyá áztunk a kedvenc parkunkban húsz perc alatt, folyton a lakásban kell lenni, és ilyen... várakozó állásponton van mindenki. Meg takaréklángon.


  • Cuccok:
a) azt találtam ki, hogy a meglévő ruháinkból fogok majd olyan szetteket összeállítani, mint amilyeneket a magazinokban szoktak, és akkor talán nem mindig azt fogom hordani, amit évek óta mindig. Mert jelenleg a helyzet nagyjából ez, hehe:

csíkosok a csíkoson ;-)
b) izgalmas lesz a Vitorlás szoba - bárcsak már a berendezésénél tartanék! Ezt az - egy ideje tartogatott - ágyneműt kompenzációnk tekintem a titkos gabonatároló helyiség felfedezéséért cserébe, és az első adandó alkalommal fel fogom avatni. A bútorgombok, azt hiszem, éjjeliszekrényekre kerülnek majd. Feltéve, persze, hogy lehet majd bútort festeni, mert lesz száraz idő is még idén.


  • Húsvét:
nem nagyon vagyok oda érte, és most is kimerül a kreativitás abban, hogy elmentem az érdekes dolgokat a Pinterestről festünk tojást, illetve felteszünk néhány nyuszis füzért. Azért néhány kedvenc gyerekbarát ötletem képét ideteszem, de megcsinálni most nem vagyok képes őket, sorry.






  • Ház: 
szeretném majd, ha a kertnek farmházas elemei is lennének, pl. fehér kaviccsal felszórt részek és alacsony fehér kerítés, akár a telken belül valahol. Ez a vidéki-kertvárosi Amerika-feeling egy kicsit kell.


  • Utazás:
A legjobb lenne elhúzni délre. Elég párszáz kilométerrel délebbre is, egy jó alapos időjáráscsekkolás után én kb. bármelyik horvátországi/olasz városkában való andalgásban benne vagyok. Állatira hiányzik a tenger. És a spontaneitás.

Nagyon jó pihenést mindenkinek!

Ti hogy vagytok?





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má