Ugrás a fő tartalomra

Alaprajzi (nem)változtatások II.

- Micsoda házat találtam, atyaég! - szoktam néha gondolni. Pedig még nagyon messze van a vége a felújítási folyamatnak, de a legutóbb is, amikor nagyobb szünet után beléptem, jött az a bizonyos "hazaérkeztem"-érzés. A kert és az alján kezdődő susogó kis erdő is mindig nagyon megnyugtató. És kösz a visszajelzéseket, sokan írjátok, hogy igazán tetszik a ház; nagyon örülök neki - írjatok mindig sok kommentet is!
rooibos


Attól az egy problémától eltekintve, hogy az utcára néznek a szobák ablakai, fantasztikus az épület tájolása. Egy nyári délutánon, öt óra körül azok a legszerencsésebb emberek, aki a Gerendás kinyitható kanapéján hesszelnek éppen. És helyesbítek: az utcára tervezett hosszanti front sem hiba, sőt: így esztétikus, arányos, és ezért van ilyen klasszul rejtve a verandánk a kíváncsi szemek elől.

fények (megközelítőleg)
Az utcát kellene a túlzott forgalomtól tehermentesíteni, illetve talán a sebességhatárokat betarta(t)ni - de frankón megy ez ebben a faluban is: egy nyomorult terelőútra vagy fekvőrendőrre nem telik. Eközben rendületlenül fejlődik az ország, dübörög az agrárszektor, satöbbi.


Írtam, hogy az erdőnk* és a szántónk** a telek alján kezdődik. Mint egy ismerőstől (a villanyóraleolvasótól [!], aki a faluból származik, egyébként építész, és gyerekkorában, évszaktól függően sokat korcsolyázott/focizott a kertünkben) megtudtam, anno azért ültetett nyárfákat az építtető bácsi, mert az ott egy meglehetősen vizenyős terület.

Magyarul: ha a házat 1927-ben odaépítették volna, messzebb az úttól, már nem lenne házunk.

A Vitorlás szoba egyelőre, ahogy az alaprajzon is látszik, kisebb, mint a Gerendás, mert ugye, évtizedekkel ezelőtt sikerült odafittyenteni egy illegális tárolóhelyiséget (cca. 8 m2). Nem döntöttem el, hogy pontosan mi legyen vele, de azt hiszem, idén nyáron még nem másznék bele a falbontásba azért, mert akkor a tárolóba vezető fölösleges padláslejárót is le kell zárni, és kicsit parázok attól, hogy ezt mégsem sikerül, izé... hermetikusan megtenni. Ha mégis megbontjuk ezt a zárt, lefalazott részt, akkor a fürdő folyosója felől fogjuk tenni.

Szóval, higgyük el, hogy a Vitorlás szoba 18 m2. Ebben a méretben is teljesen kényelmes; még játszósarkot is be lehet rendezni majd itt. Nagyon finomakat lehet aludni benne, nyáron jó hűvös.

A képen látható részlet közvetlenül az ajtó mellett van. Ez a kályha egy pöpec kis darab, almát lehet sütni a tetején stb. - a hatvanasévek-bútorokkal ellentétben biztosan megtartjuk.


A fürdő és WC valószínűleg marad így, ahogyan van, az egykori kamra helyén. Az én szemem/arányérzékem ugyan bántja, hogy a hetvenes években, amikor kialakították a vizes helyiségeket, egy túl keskeny folyosót sikerült kimérni - és persze, a fürdő vékony, folyosó felőli falában fut a vízvezeték, nehogy könnyen meg lehessen bontani -, de most sokkal fontosabb problémák vannak ennél.
nem világoskék a csempe! yeah


A nyári konyha és a hozzá kapcsolódó spejz




egy nagyon nehéz, de egy igen csinos kérdés, merthogy annyira tágas, hogy tökéletesen be lehet rendezni ott egy teljes apartmant. Mondjuk egy olyan vendégnek - vagy nekem! légyszi! -, aki nagyon nem szereti az utcazajt. Még így sem menekül(ök) meg tőle teljesen, de kicsit jobb a helyzet, mint a három egymás melletti szobában.

Odavisszük majd a Salgó tűzhelyet (van kémény), mert ott még funkciója is lesz, plusz van egy irtó menő, pici indukciós főzőlap (szuper vétel volt, imádom), konyhaszekrény, a szoba másik részén ágy, polcok, asztal - és a spejz helyére már elképzeltem egy cementlapos, tök szép kis fürdőszobát, ad duplakomfort.


* és ** : az erdő és a szántó miért is kellett? - nemsokára írok az egy évvel ezelőtti ingatlan-ártárgyalásunkról, ami elég nagy kabaré volt

"az élet értelme" vol. 1




Megjegyzések

  1. Tudod, nálunk is van utcai szoba forgalommal, és hátsó nyugalommal. Ez a háló. Ha vendég van, vagy régebben az utcaiban aludtunk, megszoktuk nem is a zajt, a kutyaugatást, mert nagyon behangolnak időnként. Képzeld, nálunk a fürdőben van a padlásfeljáró, tehát évek óta nem jártunk fenn.(Nincs lépcső, bonyolult a létráról felhúzni magunkat. Mi lehet ott?) Viszont csak egy padlásajtó van, ehhez nyitott padlástér, s mégsem hideg a fürdő. Néha nem is értem, vagy a fürdő előtt van a kályha, s melegen tartja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, igen, cifra helyeken tudnak lenni ezek a fel- és lejárók... A zajtűrés nálam ilyen igazi pszichés feladat, úgy tűnik. Viszont tényleg hatalmasakat tudok aludni ott, és emlékszem, az egyik éjjel azon röhögtem magamban, hogy órákon keresztül nem jött autó (merthogy az átmenő forgalom annak is köszönhető, hogy egy közeli gyárba járnak dolgozni váltott műszakban az emberek, 0-24h), és állati zavaró volt a csönd.... :D

      Törlés
  2. Mi is sokáig az utcára néző hálószobában aludtunk, de aztán áthelyeztük magunkat hátra a kertre néző teraszos hálószobába. Nem is értem, hogy miért nem oda mentünk egyenesből amikor átköltöztünk a nagyobbik házba. Sokkal csendesebb, és a hátsó hosszú kertre néz. Úgy egyébként is nagy zaj nagyon ritkán van, a forgalom minimális, bár a szomszéd irtó büdös IFA teherautója, amikor indul hajnalban, attól tényleg ki lehet esni az ágyból. Ez volt a fő ok a költözésre, a kutyaugatás azt akárhol vagy, meg kell szokni, mert mindenütt hallatszik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj, igen, az a szobátok az egyik legjobb, az egy igazi építészeti truváj, amit az ember nem is várna egy parasztháztól! IFA: I can relate :)))

      Törlés
  3. Ja, azt elfelejtettem megírni, hogy abba a flancos mintájú cementlapba beleszerettem. Azt feltétlenül tessék megtartani!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Az már az én szerzeményem, és ha nem is nagy felületen, biztosan fel is használjuk (itt kerülgetjük kb. 3 éve :o) Örülök, hogy tetszik!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…