Ugrás a fő tartalomra

Alaprajzi (nem)változtatások II.

- Micsoda házat találtam, atyaég! - szoktam néha gondolni. Pedig még nagyon messze van a vége a felújítási folyamatnak, de a legutóbb is, amikor nagyobb szünet után beléptem, jött az a bizonyos "hazaérkeztem"-érzés. A kert és az alján kezdődő susogó kis erdő is mindig nagyon megnyugtató. És kösz a visszajelzéseket, sokan írjátok, hogy igazán tetszik a ház; nagyon örülök neki - írjatok mindig sok kommentet is!
rooibos


Attól az egy problémától eltekintve, hogy az utcára néznek a szobák ablakai, fantasztikus az épület tájolása. Egy nyári délutánon, öt óra körül azok a legszerencsésebb emberek, aki a Gerendás kinyitható kanapéján hesszelnek éppen. És helyesbítek: az utcára tervezett hosszanti front sem hiba, sőt: így esztétikus, arányos, és ezért van ilyen klasszul rejtve a verandánk a kíváncsi szemek elől.

fények (megközelítőleg)
Az utcát kellene a túlzott forgalomtól tehermentesíteni, illetve talán a sebességhatárokat betarta(t)ni - de frankón megy ez ebben a faluban is: egy nyomorult terelőútra vagy fekvőrendőrre nem telik. Eközben rendületlenül fejlődik az ország, dübörög az agrárszektor, satöbbi.


Írtam, hogy az erdőnk* és a szántónk** a telek alján kezdődik. Mint egy ismerőstől (a villanyóraleolvasótól [!], aki a faluból származik, egyébként építész, és gyerekkorában, évszaktól függően sokat korcsolyázott/focizott a kertünkben) megtudtam, anno azért ültetett nyárfákat az építtető bácsi, mert az ott egy meglehetősen vizenyős terület.

Magyarul: ha a házat 1927-ben odaépítették volna, messzebb az úttól, már nem lenne házunk.

A Vitorlás szoba egyelőre, ahogy az alaprajzon is látszik, kisebb, mint a Gerendás, mert ugye, évtizedekkel ezelőtt sikerült odafittyenteni egy illegális tárolóhelyiséget (cca. 8 m2). Nem döntöttem el, hogy pontosan mi legyen vele, de azt hiszem, idén nyáron még nem másznék bele a falbontásba azért, mert akkor a tárolóba vezető fölösleges padláslejárót is le kell zárni, és kicsit parázok attól, hogy ezt mégsem sikerül, izé... hermetikusan megtenni. Ha mégis megbontjuk ezt a zárt, lefalazott részt, akkor a fürdő folyosója felől fogjuk tenni.

Szóval, higgyük el, hogy a Vitorlás szoba 18 m2. Ebben a méretben is teljesen kényelmes; még játszósarkot is be lehet rendezni majd itt. Nagyon finomakat lehet aludni benne, nyáron jó hűvös.

A képen látható részlet közvetlenül az ajtó mellett van. Ez a kályha egy pöpec kis darab, almát lehet sütni a tetején stb. - a hatvanasévek-bútorokkal ellentétben biztosan megtartjuk.


A fürdő és WC valószínűleg marad így, ahogyan van, az egykori kamra helyén. Az én szemem/arányérzékem ugyan bántja, hogy a hetvenes években, amikor kialakították a vizes helyiségeket, egy túl keskeny folyosót sikerült kimérni - és persze, a fürdő vékony, folyosó felőli falában fut a vízvezeték, nehogy könnyen meg lehessen bontani -, de most sokkal fontosabb problémák vannak ennél.
nem világoskék a csempe! yeah


A nyári konyha és a hozzá kapcsolódó spejz




egy nagyon nehéz, de egy igen csinos kérdés, merthogy annyira tágas, hogy tökéletesen be lehet rendezni ott egy teljes apartmant. Mondjuk egy olyan vendégnek - vagy nekem! légyszi! -, aki nagyon nem szereti az utcazajt. Még így sem menekül(ök) meg tőle teljesen, de kicsit jobb a helyzet, mint a három egymás melletti szobában.

Odavisszük majd a Salgó tűzhelyet (van kémény), mert ott még funkciója is lesz, plusz van egy irtó menő, pici indukciós főzőlap (szuper vétel volt, imádom), konyhaszekrény, a szoba másik részén ágy, polcok, asztal - és a spejz helyére már elképzeltem egy cementlapos, tök szép kis fürdőszobát, ad duplakomfort.


* és ** : az erdő és a szántó miért is kellett? - nemsokára írok az egy évvel ezelőtti ingatlan-ártárgyalásunkról, ami elég nagy kabaré volt

"az élet értelme" vol. 1




Megjegyzések

  1. Tudod, nálunk is van utcai szoba forgalommal, és hátsó nyugalommal. Ez a háló. Ha vendég van, vagy régebben az utcaiban aludtunk, megszoktuk nem is a zajt, a kutyaugatást, mert nagyon behangolnak időnként. Képzeld, nálunk a fürdőben van a padlásfeljáró, tehát évek óta nem jártunk fenn.(Nincs lépcső, bonyolult a létráról felhúzni magunkat. Mi lehet ott?) Viszont csak egy padlásajtó van, ehhez nyitott padlástér, s mégsem hideg a fürdő. Néha nem is értem, vagy a fürdő előtt van a kályha, s melegen tartja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, igen, cifra helyeken tudnak lenni ezek a fel- és lejárók... A zajtűrés nálam ilyen igazi pszichés feladat, úgy tűnik. Viszont tényleg hatalmasakat tudok aludni ott, és emlékszem, az egyik éjjel azon röhögtem magamban, hogy órákon keresztül nem jött autó (merthogy az átmenő forgalom annak is köszönhető, hogy egy közeli gyárba járnak dolgozni váltott műszakban az emberek, 0-24h), és állati zavaró volt a csönd.... :D

      Törlés
  2. Mi is sokáig az utcára néző hálószobában aludtunk, de aztán áthelyeztük magunkat hátra a kertre néző teraszos hálószobába. Nem is értem, hogy miért nem oda mentünk egyenesből amikor átköltöztünk a nagyobbik házba. Sokkal csendesebb, és a hátsó hosszú kertre néz. Úgy egyébként is nagy zaj nagyon ritkán van, a forgalom minimális, bár a szomszéd irtó büdös IFA teherautója, amikor indul hajnalban, attól tényleg ki lehet esni az ágyból. Ez volt a fő ok a költözésre, a kutyaugatás azt akárhol vagy, meg kell szokni, mert mindenütt hallatszik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj, igen, az a szobátok az egyik legjobb, az egy igazi építészeti truváj, amit az ember nem is várna egy parasztháztól! IFA: I can relate :)))

      Törlés
  3. Ja, azt elfelejtettem megírni, hogy abba a flancos mintájú cementlapba beleszerettem. Azt feltétlenül tessék megtartani!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Az már az én szerzeményem, és ha nem is nagy felületen, biztosan fel is használjuk (itt kerülgetjük kb. 3 éve :o) Örülök, hogy tetszik!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 
1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapás…