Ugrás a fő tartalomra

Utólagos vízszigetelés I.

Relatíve hosszú ideig próbáltam érdekesebb, szexibb címet adni ennek a bejegyzésnek, aztán elengedtem a dolgot. Bár, az utólagos vízszigetelési technikák némely típusánál - acéllemez-besajtolás, injektálás - mintha éreznék valami játékteret..., mégis olyan az egész, mint egy kevésbé kedvelt szerzőről szóló érettségi tétel, amit muszáj megtanulnom. Ezért a házért, mondjuk, még ezt is megteszem - sőt, olyan kifejezéseket tanulok meg, mint kapilláris depresszió. (Zseniális.) Figyelem: durva képek jönnek a falak kiinduló állapotáról, dokumentarista stílusban. Falusi porta - nem habos torta rovatunk jelentkezik.


A falak fel vannak vizesedve, és addig, amíg rendbe nem hozatjuk őket, és ki nem száradnak, nem lehet sem normálisan kifestetni, sem berendezkedni (rettenetesen ki vagyok éhezve, nagyon sok ötletem és rajzom van), sem megnyugodni afelől, hogy statikailag rendben lesz az épület.  

A vályogfalak vizesedésébe nem annyira ástam bele magam, a téglaházakról azonban, mint amilyen a miénk is, elmondhatom, hogy a téglafal porózussága miatt olyan, mint a szivacs: ha nincs szigetelve, a talaj- és csapadékvizet szinte magába szívja és elvezeti mindenfelé, vakolat- (és egészség-) károsodást okozva. Salétromos fal: nem finom dolog.

nyári konyha: innen szép nyerni
Megjegyzem, nagyon dicséretes, ahogyan utánajárok, kalkulálok, spórolunk és megpróbáljuk megoldani ezt a problémát, egyúttal csinálni egy eredeti fényében pompázó, klassz házat - plusz még blogot is írok róla, how sweet -, ugyanakkor ebben az országban százezrek, ha nem milliók élnek brutálisan vizes épületekben, elképesztő körülmények között, fűtetlen szobákban. Minden nap. A nélkül a remény nélkül, hogy ez valaha jobb lesz.

Vitorlás
A párszáz lakosú faluban, ahol a házunk van, legalább negyven-ötven ingatlant érint a probléma - többnyire, ráadásul, helyi védelem alatt álló épületekről van szó, amelyek a történelmi településképhez jelentősen hozzájárul(hatná)nak. Egy éve jártam ebben a faluban először, és tudok mondani több olyan házat, amelyik akkor még az utolsó pillanatban volt, mostanra pedig átcsusszant a "menthetetlen" kategóriába. Ezt kellene nálunk elkerülni.

Gerendás

Említettem már, hogy a Ház méretéből és anyagaiból arra következtetünk, hogy szakmájukhoz jól értő mesteremberek gondosan építették nagyjából kilencven évvel ezelőtt - de, ha volt is bitumenes szigetelőréteg a téglasorok között, az élettartama kb. harminc év volt. Muszáj újra megállítani a víz útját.

Ha már a poszt elején tételekről beszéltem, idézzük meg az érettségi-hangulatot:

A falszigetelési eljárások működésének elve a szilikátfelület-folyadék kölcsönhatásán alapszik. A nedves talajjal érintkező falazatokban a víz és a híg sóoldat a kapilláris rendszer hajszálcsöveiben a felületi feszültség hatására felemelkedik. A víz, felületi feszültségét a vízmolekulák közötti kohéziós vonzerők hozzák létre, amelyek a hidrogénkötés és a van der Waals-féle dipólus kölcsönhatásból tevődnek össze
mukodes1
1. ábra: A vízmolekula szerkezete és a vízmolekulákra ható erők

Többféle utólagos vízszigetelési technológia létezik:

  • acéllemez-besajtolás 
  • magas nyomású injektálás
  • falszárító készülék 
  • szigetelőkrém

Nálunk az első technológiát fogják alkalmazni (nem kicsit para): pneumatikus kalapáccsal fogják beütni az acéllemezeket a téglafugába. 

Oh, yeah.

Folyt. köv.




Megjegyzések

  1. Most nálunk is ez a téma, de ezt alászigetelték az előző tulajok, mégis feljön a víz. Két helyen, máshol csontszáraz. Amikor ők megvették 10 éve állt üresen, s állítólag száraz volt. Ők belenyúltak. Megkérdezhetem mennyi lenne az acéllemez besajtolás? Akivel de. beszéltünk festő, de ismeri a problémát, megoldásokat, szerinte milliós tétel. Erre mondtam, ezt nem! Nekünk nem.

    VálaszTörlés
  2. Ó te szegény! Zaj is meg költség is, de hát ez a házas élet átka. Hála istennek nálunk a házak többsége terméskő és bár több mint 100 éves mindegyik, az összes házfal alja, még a vályogból épülté is, két sor andezit vagy cserkő, (mind a kettő vízálló), így majdnem mindenütt szárazak a falak.Engem mindig lenyűgöz a paraszti kőművesek esze és hozzáértése. A pajta az viszont salétromos, így gondolom ott nem izgatták magukat a vizesedés veszélyével, mondván hogy a lovaknak meg teheneknek az is jó. Mind Roy mind én szívből kívánunk sok kitartást, türelmet és vastag bukszát a szigeteléshez! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Igen, ez tudás: a helyi építőanyagok ismerete + a szaktudás együtt überelhetetlen, hatalmas érték.

      Törlés
  3. Ez a fajta szigetelés durván hangzik, de gyorsan megy és nálunk anno - régi, wekerlei háznál - bevált. Arra érdemes figyelni, hogy víz (de akár villany is) betáp hol, miként fut - ott akkor azt sikerült elberrenteni a szakiknak, de még így is estére körbeszigetelve, vízbekötés-gyógyítva kész lettünk.
    Kitartást, klassz lesz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Manzard9, köszönöm a tippet! Van rajzunk, de elég hevenyészett, figyelni kell majd ezeket a bekötéseket. Néztem youtube-videókat a témában, de direkt nem linkeltem be őket, ehhe....

      Törlés
    2. Na, pont ezért írtam - ha már egyszer nálunk megesett, legalább ti ússzátok meg :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p