Ugrás a fő tartalomra

Áprilisi kihívás #2: talált tárgyak

Az egyik reggel, amikor iskolába vittem a lányom, találtam egy üzlet előtt, egy szemétkupac tetején lomként kirakva egy tömör fa hirdetőtáblát, és nem lehetett kérdés, hogy hazahozom. 

Teljesen fel is dobott, hogy lám-lám, ha nyitott szemmel jár az ember, mikre bukkanhat a város közepén, egy laza kiflivásárlás után. A mostanra mindent elborító, MDF anyagú tárgyak után (a kisszobában lévő, fehér gyerekíróasztalunk is kb. 40 dkg, vicc az egész) kész felüdülés, hogy milyen dögnehéz darab.


Hónapok óta kerestem az oroszlános fogantyúk helyét, és bár még kell fatapasz a fölösleges lyukakba, látszik, hogy működni fog.

Ha már "mindent fel kell használni", akkor egy másik dolgozósarkot is elkezdtem kialakítani. Ajándékba kapott asztal, szék és rattan írószertartó a kerületi börzecsoportból + térkép + az egyik kedvenc gyerekrajzom ("Fura lény, fura formában" - ceruza, papír, 2017). Az asztalt le kell festeni, erre már nagyon vágyom is - de, ha kérhetem, megszakítás nélkül, hogy jöhessen a flow. 



Nagyon bírom az uszadékfa-dekorációt - de csak akkor, ha nem fordul át stilizált giccsbe (tépett halászháló... / dekupázsolt tengericsillagos szalvéta... / arany homokszórás...), hanem megmarad a fa a természetes primitívségében. Ezt a franciák tudják irtó sikkesen művelni, fő szakirodalmam a témában a Campagne Decoration magazin. A Házban is lesz valamilyen formában uszadékfa, természetesen a Vitorlás szobában.

Ide kapcsolódik, hogy sokféle faágat gyűjtöttünk már, és BorsaBoxnál láttam esőcsepp-díszt, úgyhogy egy Matisse-naptárt felhasználva mi is elkészítettük a saját változatunkat. 


Nagyon szeretnék visszamenni Nizzába és a környékre: az eddigi négy látogatásom mérföldkő volt az életemben, a város-szerelmekben, a gasztronómiai élményekben, a múzeumlátogatásokban. (Most ugrott be, hogy egyszer még Marcus Millerrel is chateltem egy rövidet - komolyan! -, hogy pontosan mikor fog fellépni az ottani jazzfesztiválon, hátha tudunk úgy repülőjegyet venni, hogy hallhassam, és Mr. Tiszta Tesztoszteron jól meg is mondta a még nem hivatalos koncertdátumot. :P Akkor végül sajnos nem jött össze, úgyhogy mindenképpen vissza kell menni.)

Tele vagyunk régi kulcsokkal - ezekből lett - és még lesz is - szélcsengő a kertünkbe, Pinterest-ötletek nyomán. A színt arany sprayfesték és régi körömlakk adja.



Űr-tematika: találtam itthon egy bontatlan, ikeás textiltárolót. A múltkor említett aliexpress-es, felvasalható rátétek egy része ruhákra, 

foltos póló újjászületés




flitter/glitter




egy része pedig a zsebes tárolóra került, és még mindig van belőlük; teljesen beindítják az ember fantáziáját. 




Egyébként, akik igazán ismernek, tudják, hogy alapjában véve egy türelmetlen, impulzív kis Kos vagyok, aki abszolút nem alkotó-szöszmötölős fajta - és mégis, úgy látszik, ezekben a kreatív tevékenységekben időről időre meg tudok találni valamit, ami még nekem is idegnyugtató felhőjáték. 

Fel is írom: festéket kell venni!

Titeket milyen alkotás kapcsol ki a legjobban / mi mindent hasznosítotok újra?



Megjegyzések

  1. Ó, ezek tényleg szuperek!
    Vasalható matricákat egyszer kaptam gyerekként ajándékba, és bár Anyukám megígérte, sosem vasalta rá a ruhámra :(
    A kulcsos szélcsengő is jópofa, nagyon jó ezeket a képeket nézegetni!
    Engem a faanyagok felületkezelése (festés/ alapozás/ csiszolás) kapcsol ki, szeretem.
    Újrahasznosításban nem vagyok bajnok, sajnos! Viszont a gyerekeknek szuper kisházat csináltam a fűnyíró dobozából ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. vic,

      a rávasalós rátéteknél gondolkodom még más témákban is - de, mielőtt rendelek, mondjuk, tengereset/járműveset, "mindent fel kell használni"... :) Majd adunk egy párat nektek, hátha valami kis projekthez jól jön.
      Akkor újrahasznosítottad azt a fűnyírós dobozt, nagyon jól hangzik!
      Szeretem én is a fát nagyon, sőt, még a béna formájú fém nagykaput is szívesen festem.

      Törlés
  2. Úgy hirtelenjében a kisebbik fiam francia ágyának a fejfája jutott eszembe. Ez még Angliában történt, amikor hazafelé menet észrevettem, hogy a mi utcánkban pár száz méterre otthonról valaki kirakta. Gondolom remélte, hogy valaki elviszi és nem neki kell a szemét telepre menni vele. Így gondoltam magamnak is meg neki is örömet okozhatok ha hazaviszem. Roy meglátta és rögtön nekiesett, leszedte a randa öreg lakkot róla és bekente matt lakkal, mert nálunk mindenki utálja a fényes lakkot. Aztán beszerzett két acél sín szerű izét, (valószínűleg az ócska vas telepről, már nem emlékszem pontosan) az oldalának, amit olyan háromszög alakú sarokkal összeszerelt a fejfával. A lábánál lécekból csinált valamit, hogy meglegyen a váz és azután már csak a matracot kellett megvenni, de azt úgyis terveztük, mert addigra a gyerek majdnem 2 méter lett és a kis régi ágyából nagyon kilógott. Amikor hazajöttünk a fejfa jött a teherautóban Európán keresztül és jelenleg egy maradék faanyagból összetákolt pad hát támasza. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sikkesen hangzik, emiGrants! Orok, multifunkcionalis darab :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 
1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapás…