Ugrás a fő tartalomra

Mindent fel kell használni #1: gyerekruhák + gyerekszobai dekoráció

Bocs, hogy magamtól idézek, de ezt a mondásomat már a gyerekek is kívülről fújják (mindig szemforgatással körítve): nálunk az az elv, hogy "mindent fel kell használni." Minden ennivalót, minden ruhát, ami már megvan, minden termékmintát, mindent - az a rögeszmém/meggyőződésem, hogy így kevesebb lesz - egyszer - a tárgymennyiség, a pazarlás és a  himi-humi. A #márciusbanmegspórolni küldetés után következik az áprilisi kihívás.  

1. Az egyik szombaton egy szuper, Indonéziáról szóló gyerekmúzeumi programra mentünk, és bár majdnem mindig tök ziláltan-kapkodva indulunk mindenhová (amit utálok), most előre készültem. Fantasztikus érzés kikészített ruhákat felvenni, tiszta zen az egész.

A képen a kikészített kisfiú-szett látható: egy majdnem teljesen kinőtt, de "felhajtva jó még" farmer és hozzá összeválogatott, meglévő ruhák. Enyhe fokú (hehe) obsessive-compulsive szindrómában jártas lelki társaimnak üzenem, hogy jól látjátok: az alsónemű is "űrös". (Kösz, É.!)

  
2. Van lány-változat is:


3. A gyerekszoba-dekorációból most azt a pár részletet mutatom meg, amit szeretek. 

a) Képtartó polcon bekeretezett maradék csomagolópapír-darabok (cirkuszos és farmos), kitépődött lap a gyerekkori Frakk-könyvemből, egy százforintos traktoros könyv, filléres rókás kép, egy mágneses játék dobozának teteje, sokáig csak kallódó, ajándékba kapott papír kezdőbetű arany sprayfesték-maradékkal lefújva.



b) A házikó-polc még az egyik legjobb vétel, amit valaha túlvásárlásaim alatt elkövettem - bár hozzá kell tennem, a jobban kihasználandó dekopírfűrészemmel fogok készíteni pont ilyet famaradékokból a Házba, és akkor nulla forintba fog kerülni. Alatta könyvtári könyvek és jobbra Pepco-ból származó csillagos kép.



Folyt. köv. 

Ti mi mindent használtok fel - kidobás helyett?




Megjegyzések

  1. Hol vetted azt a majmot???? :) (Mióta írtál a blogomra, olvasgatom a Tiédet ;) tetszik.) Lesz még hozzászólásom, de ezt muszáj MOST megkérdeznem, ahogy megláttam! :D - mert nekünk is van ilyen, most már a kislányomnak is, meg nővéremnek is... de mi egy turiban akadtunk rájuk. Hosszú történet, (most nem érek rá leírni), a miénknek neve is van: Sztavrosz :D csak nagyon meglepődtem az "egyezésen" ;) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mona, őrület, hogy hiába van beállítva, nem, illetve nem mindig kapok értesítéseket a megjegyzésekről, kb. vissza kell keresnem, hogy _kommentelt-e valaki_, ha tudni akarom... Szóval, egy turiban vettem őket gy évtizede!!!! Sztavrosznak pacsi a mi két majmunktól!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Bérelni vagy venni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (1. rész)

Bő egy évvel ezelőtt már biztosak voltunk abban, hogy nekünk kell egy saját ház. Persze, mondták a haverok a játszótéren, hogy a gereblyézésnél és a fűnyírásnál másképp fogom majd ezt látni, de én egyre hajtogattam: ide nekem azt a... birtokot. Majd én tudom, hogy mit hogyan fogok ott csinálni. Azóta azért a birtok néha visszanyal visszakérdez: bírtok?

Néha eléggé nehezen bírjuk, szó se róla. És a gereblyézés meg a fűnyírás... egen.
Tudom, hogy ez tipikus hitvita: annak jobb, akinek nincs a saját házzal gondja, vagy annak jobb, aki többszörös ingatlantulajdonos?
A mi szemszögünkből így fest a dolog (most csak az első adagot osztom meg, sok további tapasztalattal jövök még):

A bérelt nyaraló
Családos életem legszebb emlékei közé tartozik az a néhány Vas és Zala megyei pihenő, amelyet fantasztikus vendéglátók nagyszerű szálláshelyein töltöttünk. Két vendégházban is úgy érezhettük, hogy megtaláltuk a tutit. Annyira, hogy vissza is fogunk még menni.
Vannak azért hátulütői is, csak ezeket m…