Ugrás a fő tartalomra

Kéthetes, blogolásra visszaszoktató kampány: indul

Hiányoztál, Blog!

Az elmúlt negyed évben átéltem, milyen érzés szépen, lassan leszokni valamiről, ami élvezetet jelent, napi rutint, szenvedélyt. Én akartam szünetet tartani, mert rendkívüli dolgok történtek velem, és úgy voltam vele, sem a blogírásnak, sem a facebookos jelenlétnek nincs itt a helye és az ideje.

Nem fogom (még) elárulni, hogy miért tettem így, de annyit igen: hiába koncentráltam teljes erőmmel egészen másra, nagyon sokat gondoltam az én kis naplómra, önkifejezési felületemre, hobbimra, és mára biztos vagyok abban: folytatom. 

Nagyon örülök, hogy újra látom a jól megszokott blogspotos szerkesztőfelületet, és végre nem munkával kapcsolatos gondolatokat pötyögök be, hanem blogolok!

A mai újrakezdő bejegyzésbe kedvenc fotókat válogattam be, egy-két magyarázattal, személyes megjegyzéssel. Tematikus posztokkal is készülök - most két hétig aztán becsszó minden nap jelentkezem :-) -, de tudjátok: újra kell tanulnom ezt az egészet, ezért most vegyes saláta lesz.

***

Menta. Bár nem a saját kedvenc színem, úgy érzem, hasonló árnyalatú bútort fogok festeni hamarosan valakinek, akihez nagyon illik.


Szürke. Még mindig nagyon-nagyon szeretem.


Fehér. És AGA tűzhely. Tökély!


Puritán konyha, sok fehérrel és barnával/bézzsel, natúrral. A "Belfast" mosogató szinte kiragyog.


Egy kis etno. A szőnyeget másfélére cserélném, például szizálból készült változatra (itthon is érik ez a döntés).






Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm, Holdgyöngy! Várom majd a kommentjeid.

      Törlés
  2. Jaj de jó, hogy visszatértél! Már kezdtem más blogokon posztolni, de sajnos az a kedves, barátságos és informative stílus ami a Country Komforton van, azt nem találtam sehol. Sõt, nemrégen egy olyan helyre bukkantam ahonnan gyosan kiszálltam, mert tele van trollokkal. Brrrrr!! Most nekem is van egy kis idõm, így boldogan fogom olvasni posztjaidat minden nap. Bring it on!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves emiGrants,

      most saját fotóanyagom sajnos nem lesz egy darabig, de majd nyáron próbálok időt szakítani rá. Nem tudom, máshol milyen a hangulat, most szeretném, ha itt újra lenne VALAMILYEN, ahhoz pedig jelenlét kell, úgyhogy neked is: welcome back!

      Törlés
  3. Szia Judit! De jó, hogy újra itt vagy! Hiányoztál már! Latolgattam is magamban, vajon mi lehet veled? Ezekre jutottam, kaptál valami frenetikus melót és már nem is nézel a blogok világába, mert a sok-sok kreatívkodás annyira leköt. Aztán az is bevillant, hogy bővül a család és most sokkal inkább befelé koncentrálsz, nem a holmi lakás téma izgat. :) Lehet, hogy nem jó felé kalandoztam... De nem is ez a lényeg, hanem, hogy újra itt vagy! Üdv újra a fedélzeten! Puszi: Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Lili,

      nagyon jólesett, amit írtál... valamilyen formában fogok is válaszolni rá hamarosan. Jó újra itt, bár most útkeresés is van bennem, de majd alakulnak a témák!

      Judit

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má