Ugrás a fő tartalomra

Kéthetes, blogolásra visszaszoktató kampány: indul

Hiányoztál, Blog!

Az elmúlt negyed évben átéltem, milyen érzés szépen, lassan leszokni valamiről, ami élvezetet jelent, napi rutint, szenvedélyt. Én akartam szünetet tartani, mert rendkívüli dolgok történtek velem, és úgy voltam vele, sem a blogírásnak, sem a facebookos jelenlétnek nincs itt a helye és az ideje.

Nem fogom (még) elárulni, hogy miért tettem így, de annyit igen: hiába koncentráltam teljes erőmmel egészen másra, nagyon sokat gondoltam az én kis naplómra, önkifejezési felületemre, hobbimra, és mára biztos vagyok abban: folytatom. 

Nagyon örülök, hogy újra látom a jól megszokott blogspotos szerkesztőfelületet, és végre nem munkával kapcsolatos gondolatokat pötyögök be, hanem blogolok!

A mai újrakezdő bejegyzésbe kedvenc fotókat válogattam be, egy-két magyarázattal, személyes megjegyzéssel. Tematikus posztokkal is készülök - most két hétig aztán becsszó minden nap jelentkezem :-) -, de tudjátok: újra kell tanulnom ezt az egészet, ezért most vegyes saláta lesz.

***

Menta. Bár nem a saját kedvenc színem, úgy érzem, hasonló árnyalatú bútort fogok festeni hamarosan valakinek, akihez nagyon illik.


Szürke. Még mindig nagyon-nagyon szeretem.


Fehér. És AGA tűzhely. Tökély!


Puritán konyha, sok fehérrel és barnával/bézzsel, natúrral. A "Belfast" mosogató szinte kiragyog.


Egy kis etno. A szőnyeget másfélére cserélném, például szizálból készült változatra (itthon is érik ez a döntés).






Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm, Holdgyöngy! Várom majd a kommentjeid.

      Törlés
  2. Jaj de jó, hogy visszatértél! Már kezdtem más blogokon posztolni, de sajnos az a kedves, barátságos és informative stílus ami a Country Komforton van, azt nem találtam sehol. Sõt, nemrégen egy olyan helyre bukkantam ahonnan gyosan kiszálltam, mert tele van trollokkal. Brrrrr!! Most nekem is van egy kis idõm, így boldogan fogom olvasni posztjaidat minden nap. Bring it on!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves emiGrants,

      most saját fotóanyagom sajnos nem lesz egy darabig, de majd nyáron próbálok időt szakítani rá. Nem tudom, máshol milyen a hangulat, most szeretném, ha itt újra lenne VALAMILYEN, ahhoz pedig jelenlét kell, úgyhogy neked is: welcome back!

      Törlés
  3. Szia Judit! De jó, hogy újra itt vagy! Hiányoztál már! Latolgattam is magamban, vajon mi lehet veled? Ezekre jutottam, kaptál valami frenetikus melót és már nem is nézel a blogok világába, mert a sok-sok kreatívkodás annyira leköt. Aztán az is bevillant, hogy bővül a család és most sokkal inkább befelé koncentrálsz, nem a holmi lakás téma izgat. :) Lehet, hogy nem jó felé kalandoztam... De nem is ez a lényeg, hanem, hogy újra itt vagy! Üdv újra a fedélzeten! Puszi: Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Lili,

      nagyon jólesett, amit írtál... valamilyen formában fogok is válaszolni rá hamarosan. Jó újra itt, bár most útkeresés is van bennem, de majd alakulnak a témák!

      Judit

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…