Ugrás a fő tartalomra

Kéthetes, blogolásra visszaszoktató kampány: indul

Hiányoztál, Blog!

Az elmúlt negyed évben átéltem, milyen érzés szépen, lassan leszokni valamiről, ami élvezetet jelent, napi rutint, szenvedélyt. Én akartam szünetet tartani, mert rendkívüli dolgok történtek velem, és úgy voltam vele, sem a blogírásnak, sem a facebookos jelenlétnek nincs itt a helye és az ideje.

Nem fogom (még) elárulni, hogy miért tettem így, de annyit igen: hiába koncentráltam teljes erőmmel egészen másra, nagyon sokat gondoltam az én kis naplómra, önkifejezési felületemre, hobbimra, és mára biztos vagyok abban: folytatom. 

Nagyon örülök, hogy újra látom a jól megszokott blogspotos szerkesztőfelületet, és végre nem munkával kapcsolatos gondolatokat pötyögök be, hanem blogolok!

A mai újrakezdő bejegyzésbe kedvenc fotókat válogattam be, egy-két magyarázattal, személyes megjegyzéssel. Tematikus posztokkal is készülök - most két hétig aztán becsszó minden nap jelentkezem :-) -, de tudjátok: újra kell tanulnom ezt az egészet, ezért most vegyes saláta lesz.

***

Menta. Bár nem a saját kedvenc színem, úgy érzem, hasonló árnyalatú bútort fogok festeni hamarosan valakinek, akihez nagyon illik.


Szürke. Még mindig nagyon-nagyon szeretem.


Fehér. És AGA tűzhely. Tökély!


Puritán konyha, sok fehérrel és barnával/bézzsel, natúrral. A "Belfast" mosogató szinte kiragyog.


Egy kis etno. A szőnyeget másfélére cserélném, például szizálból készült változatra (itthon is érik ez a döntés).


Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm, Holdgyöngy! Várom majd a kommentjeid.

      Törlés
  2. Jaj de jó, hogy visszatértél! Már kezdtem más blogokon posztolni, de sajnos az a kedves, barátságos és informative stílus ami a Country Komforton van, azt nem találtam sehol. Sõt, nemrégen egy olyan helyre bukkantam ahonnan gyosan kiszálltam, mert tele van trollokkal. Brrrrr!! Most nekem is van egy kis idõm, így boldogan fogom olvasni posztjaidat minden nap. Bring it on!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves emiGrants,

      most saját fotóanyagom sajnos nem lesz egy darabig, de majd nyáron próbálok időt szakítani rá. Nem tudom, máshol milyen a hangulat, most szeretném, ha itt újra lenne VALAMILYEN, ahhoz pedig jelenlét kell, úgyhogy neked is: welcome back!

      Törlés
  3. Szia Judit! De jó, hogy újra itt vagy! Hiányoztál már! Latolgattam is magamban, vajon mi lehet veled? Ezekre jutottam, kaptál valami frenetikus melót és már nem is nézel a blogok világába, mert a sok-sok kreatívkodás annyira leköt. Aztán az is bevillant, hogy bővül a család és most sokkal inkább befelé koncentrálsz, nem a holmi lakás téma izgat. :) Lehet, hogy nem jó felé kalandoztam... De nem is ez a lényeg, hanem, hogy újra itt vagy! Üdv újra a fedélzeten! Puszi: Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Lili,

      nagyon jólesett, amit írtál... valamilyen formában fogok is válaszolni rá hamarosan. Jó újra itt, bár most útkeresés is van bennem, de majd alakulnak a témák!

      Judit

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…