Ugrás a fő tartalomra

Függő festéseim

...egyben függő játszmáim önmagammal, a családdal, a Farrow and Ball-színkártyával, mert olyan nehéz dönteni, hogy melyik árnyalat legyen - de továbbra is meggyőződésem, hogy megéri jó festékkel festeni, még ha drága is (lehet barátokkal felezni stb.).

Mostanra szép számú bútor gyűlt össze, amelyek arra várnak, hogy végre jó idő legyen, és valahogyan kikerüljenek a lakásból, azután valaki lecsiszolja és lefesse őket. Mert nem tudtam ellenállni egy "vidd el gyorsan" ajánlatnak, és mert lomtalanításkor sosem voltunk még képesek régi bútortól megválni. Idén sem.

Ez a tegnapi bejegyzés is arról győzött meg (mint ahogy sok másik), hogy nem kell azért csupa sötétbarna bútor között élni... döbbenetes a felfrissülés, amit a világos szín adott a posztbeli tálalószekrénynek!

Nézzük a to do-listámat:

1. Még hónapokkal ezelőtt kaptam a szuperrendes naturillo.hu-tól ezeket a termékeket kipróbálásra: festékmaró paszta, olaj és rongyviasz. Megmutatom azt a szekrényt is, amit nálunk régóta üldöz mostoha sorsa: a gyerekünk születéséig a cselédszobában roskadozott az iratoktól, azóta pedig könyvtároló lett, de épp nem fér el igazán jól sehol a lakásban... imádnám, ha a fa természetes színét láthatnám viaszolva, nem ezt az egyenpácot. És aztán eldöntenénk, hogy megtartjuk-e.


2. Ingyen kapott, tökéletesen működő, szerintem szépséges lámpatest. De barna. Őszinte leszek: ezt kifejezetten azért hoztam el, mert annyira megtetszett az Évi műhelyében készült lámpa, hogy szöget ütött a fejembe: a fehér, olykor rózsaszín huzatú kanapénkhoz fehér lámpánk lesz, és kész! A csipkeernyő nekem nem fog menni sajnos, helyette egy kész, überromantikus régi darab fog a lámpatestre kerülni. És jó lesz, meg lehet, hogy megosztó, de már nagyon várom. Most, hogy írom ezeket a sorokat: nagyon is elképzelhető, hogy ezzel kellene kezdeni...?!


3. TV-szekrény. Tömör, üvegpolcos, zárható, ugyanakkor szép vonalú, praktikus darab, amit nem fogunk tudni megtartani. Színötleteket várok, és ha valaki beleszeret, le is stoppolhatja!


4. Laminált íróasztal. Szeptemberre el kéne készülnöm vele, bár a lányomnak "így tetszik, tök jó így, Mama", szerintem értékelni fogja, ha felturbózom egy kicsit. Egyébként kisiskolásoknak ideális és könnyen mozgatható.


5. Zsúrkocsi és könyvespolc azonos dizájnnal. (Utóbbiról jön majd még egy teljes alakos fotó is, ha kiszabadítottam.) Szerintem szintén szépségesek lesznek világos festékkel felfrissítve. Gazdára várnak! És ha az a gazda gyors, még színüket is kiválaszthatja.



Mit szóltok? Hasonló cipőben jártok? Melyik darabban láttok fantáziát?



Megjegyzések

  1. Szia! Mindegyik szerzeményedben látok fantáziát. Én is hasonló helyzetben vagyok most. A napokban álltam neki a télen begyűjtött bútorokat lefesteni. Imádom minden fázisát ennek a munkának. A tervezgetés, a szín kiválasztása hmmm... Alig várom, hogy lássam mit alkottál.
    A múltkori posztodhoz annyit szólnék hozzá, hogy egyetértek veled teljesen. Én sem szeretem a "cukormázas" utánzatokat, de a Shabby csodákat sem. Viszont, ha eredeti holmikra vágysz, akkor szívesen ajánlom a www.galeriasavaria.hu kincsesbányát. Ismered esetleg?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nathase,
      de izgalmas: mindjárt meg is nézem a linket, amit küldtél! Egyébként te hasonló színűre fested majd az összes bútorodat?
      Igen, a cukormáz nehéz kérdés, mert sok lakberendező ismerősöm szerint a country MAGA túl cuki... Én a hangnemet tekintve szeretném kerülni a giccset, de a festésben is: nem igazán tetszenek nekem sem az agyonantikolt dolgok, persze, mindig az adott összhatás dönti el, hogy egy-egy bútor igényli-e, hogy kicsit "visszanyúzzák" rajta a festéket.
      De én még sosem tettem ilyet. :-)

      Törlés
    2. Most három bútort, két éjjeliszekrényt és egy fiókos asztalkát festek, mindhárom okkersárga lesz. A többinek még nem tudtam eldönteni a színét, így még várakoznak kicsit.

      Persze a mostanság divatos country valóban cuki, de úgy gondolom, ha nem esünk túlzásokba és óvakodunk attól, hogy elárasszuk a tereinket haszontalan díszletekkel, akkor igazán kellemes légkört lehet teremteni ebben a stílusban is.

      Törlés
  2. Hát ööö.. a laminált nem a kedvencem, úgyhogy kíváncsian várom mit hozol ki belőle. A többi egyértelműen csúcs! Jó munkát! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Enikő,

      hát az úúgy volt, hogy a szomszédunk kitette, mi pedig megkérdeztünk, hogy lom-e, és az igent hallva, azzal a lendülettel áthoztuk. :-) Úgyhogy még az emeletről sem került le. Nem egy szépség, az biztos. A fiókgomb és a szín is változni fog, ha a hétéves tulajdonos rábólint.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…