2013. május 25., szombat

HÉTvége V.

A múltkori újrakezdéskor emlegetett "long time, no talk" időszaknak az a következménye, hogy nehezebb újra kiszorítani a blogolásra szánt időt. Úgyhogy bocs, de nem sikerült minden nap írnom, pedig a vázlatok itt sorakoznak. Megjelent viszont a héten egy régóta tervezett bejegyzés, ami egyébként hangnemét tekintve szándékosan egy régebbi, szókimondó posztnak a testvéreként íródott. Ahogy a blog indulásakor jeleztem, a CK mottója: vidéki stílusú otthonok, cukormáz nélkül.

Visszatérve a technikai részletekre, kérdezem a blogot író olvasóktól: nektek megvan a fix idősávotok, amikor ezzel foglalkoztok?

A mára "főállású" bloggerré lett nagyok tapasztalata is érdekel, de a hozzám hasonló hobbi-blogíróké is pont ugyanannyira. És mi a helyzet a rendszerességgel?

Apropó, rend. A mára választott hét pinterest-fotó a színek (mostanában imádom a kopott kéket), a tárolás és egy-egy újrahasznosító ötlet miatt került ide. Az egyik tervem a nyárra, hogy az eddig csak tárolt és nagyritkán használt, sokszor pedig elfelejtett nyári kellékeinket végre rendszeres tesztelésnek tesszük majd ki. Egy rövid lista ezekről:

- medence
- baldachin
- függőágy, függőfotel (mindkettő textil, nem olyan menő fa, mint a második képen)
- régi függönyök
- faládák
- virágfuttató rács
- kaspók, cserepek, kosarak
- mécsestartók

Ha sikerül, hozok majd képeket is. Nektek milyen jobb sorsra váró tárgyaitok várnak az újrafelfedezésre?











4 megjegyzés:

  1. Én soha nem akartam főállású bloggerré válni. Úgy gondolom, hogy a szabidős tevékenységem része a blog, és egy napló, azokról a tevékenységekről, melyekkel lakásomat szépítem, építem. Valamint azokról a kirándulásokról, sétákróél, melyek inspirációt adanak. Igyekszem azért minden héten legalaább kettő megjelenést hozni, de arra ügylek, hogy ez napi fél óránál többet ne igényeljen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Épp tegnap "idéztelek" egy barátomnak, mert én is próbálok figyelni arra, hogy ami hobbi, az hobbi maradjon, hogy patetikusan fogalmazzak: a szerelem maradjon szerelem (ah!). Amikor nagyon csiszolgatok egy bejegyzést, akkor nincs meg fél óra alatt, de jónak tartom a rövid hangulatjelentéseket is. Valami rendrakás időszerű lenne egyébként itt, de ebben is az idő tart vissza: vár az új fejléc, kéne rovatokat csinálni stb... én pedig elég béna vagyok ilyenekben.

      Törlés
  2. Első és a legfontosabb: örülök, hogy újra írogatsz. Én a magam szórakoztatására indítottam el a blogomat, amikor még kismamaként itthon voltam. Aztán a barátaim körében kedveltté vált, bár soha nem reklámoztam direktben. Ma úgy vagyok vele, ha van mit mondanom, írnom, megmutatnom, akkor írok, ha nem, nem. Senki nem dörömböl az ajtón, ha két hétig nem írok semmit. Szerintem az a fontos, hogy ne kényszerből üljön le az ember, mert akkor csak nyűg és kínlódás. S akkor mi értelme?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Henny,

      nagyon egyetértek veled, mert nálam is a kikapcsolódás, a hobbim űzése a cél. Érezni is lehet a profiknál a döbbenetes tempót: már-már magazint írnak egyedül... de természetesen nem ítélem el az ilyesmit, csak én nem vagyok rá képes. Még azon gondolkodtam, hogy vajon mikor fogom visszaolvasni, amiket írtam - mert a gyerekblogok nagy részénél pl. az is a cél, hogy naplók legyenek. Ez a blog is egyfajta napló - majd, ha nyáron esik az eső, néha visszaolvasok benne! :-)

      Törlés