Ugrás a fő tartalomra

Rendrakás a konyhában: motiváció

Ma reggel, munka előtt sebtiben kitakarítottam a hűtőszekrényt - valamiért egy levendulás tisztítószerrel. 

Azóta - sejthetitek - ha csak kinyitom a hűtőajtót, végigpörög a tudatalattimon a "molyirtó? de miért? miért pont itt?" gondolatsor, és mindennek enyhe provence-i bukéja lett, szóval, nem volt annyira jó ötlet.

A nagyon-nagyon esedékes konyhatakarítás kapcsán ismét felmerült bennem, hogy milyen is lenne számomra az álomkonyha. (Azon kívül, hogy más takarítaná, aki ugyanakkor nem nyúlna a személyes dolgaimhoz és olvasna a gondolataimban, értitek.)

Az itt látható három képből három kardinális tulajdonságot emelnék ki:

1. Legyen benne valamilyen régi használati tárgy. Akár több is, akár esetlenül halmozva is.
(Ha rend lesz, megmutatom a mieinket.)


2. Legyen benne sok szép (fehér) tányér. Milyen triviális kívánság! És mégis: máig sincs sokféle, magában mintás törtfehér tányérom. Most már biztos, hogy valamelyik online kincsesbányából venném őket.


3. Legyen benne míves és márkás és lehetőleg elnyűhetetlen a csap, a sütő, a tűzhely és társai. A nagyon archaizáló modern sütőket nem annyira szeretem, de a nem giccses vízcsapoktól ellágyulok, mint ioncserélőtől a pesti víz, oh.


A listát holnapig tudnám írni, de most inkább a ti véleményetekre vagyok kíváncsi: minek kell lennie a jó konyhában?

U.i.: A képhivatkozásokkal most bajban vagyok. Mostanában minden kép a pinterestről van, és mindegyik régi mentés a gépemen. Az pedig nem igazi hivatkozás, hogy forrás: pinterest.com, bármennyire is dívik a Facebookon, pfff...




Megjegyzések

  1. A konyhában kell lennie egy kredencnek. Ha lehet régi fenyõ legyen vagy ha sok pénzed van, akkor tölgy. Olyan Welsh dresser a legjobb, lent szekrény, fönt nyitott polcok. Tüzhely legyen AGA vagy ha annyira nem telik valami massziv, sok égõs modern, de zománcozott legyen. Beépített nekem nem tetszik, hála az égnek már nem nagyon divat. Legyenek polcok amin vannak a különbözõ dobozokban, üvegekben (egér biztos!) a liszt, cukor, só, bab, mogyoró stb., stb. Füszeres polcok is legyenek, sõt ha van rá hely föl is lehetne akasztani a lábosokat meg a serpenyõket. Legyen valahol egy pár régi akármi: kávéfõzõ, daráló, mozsár stb. Dísznek jó és igazán hangulatot ad. Egyetértek, az ilyesmit órákig lehet írni, így most abbahagyom. xx

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…