Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - konyhafotó

Vicces, hogy az évszakok hogyan hatnak ránk: gondolom, egyből kitaláljátok, hogy ezt a két fotót tutira télen találtam. A filléres és ipari jellegű megoldások miatt tartottam meg, és ha megírjátok kommentben, hogy szerintetek a maximális tízből hány pontot érdemel, én is elmondom, hogy szerintem milyen. 

Addig is, néhány kérdés:

- Mennyire vagy kapható a formabontó megoldásokra (szekrényajtó deszkából, vázában csupasz ágak)?

- A nyitott polcos tárolás csak fotón tetszik, vagy a valóságban is alkalmazod/kacérkodsz vele?

- Mit szólsz a szürke-fekete-barna-króm színösszeállításhoz?

Kérem a pontokat!







Megjegyzések

  1. 10/5
    Az a bajom vele, hogy csak nagyon újan, nagyon tisztán, nagyon fényes konyhában mutat jól. Egy átlagos (rendes)család nem tudná úgy használni szerintem, hogy ne szötymósodjon el, illetve megmaradjon a harmónaia.

    1.Elvileg nem vetem meg a formabontó megoldásokat, de csak akkor alkalmaznám, ha könnyen, normálisan tisztítható, illetve, ha képes esztétikusan kopni.

    2. A nyitott polcot szeretem, és használom is, de csak keverten jó. Zárt tároló is kell!

    Gáztűzhely fölé nem tennék natúr anyagot (sem fal, sem polc), mert a gáz undorító ragacsos lerakódást csinál a környező tárgyakon. (Nem beszélve egy-egy elkerülhetetlen ételfröccsenésről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeld, nekem van olyan ismerősöm, akinél a hófehér csempe még mindig hófehér a tűzhely körül! És állítólag főznek is! Én sem értem.

      Ha újratervezném a konyhámat, lenne benne nyitott polc is, és lehet, hogy alul pedig az egyik zárt elem helyett virágos függönyös megoldás, de lehetőleg nem öreges.

      Nagyon-nagyon szeretem a nemcsempe falburkolatot, a seszínű lambériát igazán eltanulhatnánk az északi népektől. De azért az a simított betonszerű fal nekem kevés, hideg évszakban pedig vizuális merénylet. A kettő közül bármelyik tisztítása: rejtély!

      6/10, a szürkék mellett az ablak és a felsejlő mosogató miatt.

      Törlés
  2. 10/3
    Önmagában nincs bajom az egyes elemekkel, de összhatást tekinte az éppen megfelelő osztályzat nálam. Nem tudnám elképzelni, hogy ezt a konyhát használjam, és ebben főzzek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sok nem kifejezetten praktikus megoldás van benne. A tűzhely például nagyon közel van a nappali térhez (ez a dekorációkon is látszik). Lehet, hogy egy konyhasziget jobb lenne...?

      Törlés
  3. Én nem lennék jó stylist az biztos, mert nem tudok megelégedni pusztán a látszattal. Így a praktikusság (tisztíthatóság) miatt nem ok. az ajtó, és a polc helye, de pont emiatt én is nagyon szeretem a nyitott polcot a poharaknak, tányéroknak.
    Divat mostanában a REraklap is minden mennyiségben, de néha úgy érzem, hogy nem látott valódi raklapot még az , aki ezeket a megoldásokat komolyan gondolja. (építőiparban dolgozóként én láttam) Ha hozzáveszem ,hogy a jó raklap visszaváltható -tehát ára van-, güzülök vele egy csomót, hogy ne szakítsa ki a ruhát, meg engem, ha hozzáérek, akkor már nem is tetszik annyira. Szörnyen földhözragadtnak tűnhetek, pedig csak szeretem a szükséges, és elégséges megoldásokat munkában, dizájnban. Az egyszerű, és értelmes szépség tetszik. Ezek alapján a pontom tízből 4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez nagyon tanulságos volt! Ráadásul, a dekoráció stílusából, kifinomultságából, a high-tech gépekből is az látszik, hogy itt nem feltétlenül a tulaj "güzült vele egy csomót", hanem ráfeküdt egy trendi irányzatra - és megcsináltatta. Úgy már nekem sem tetszik. Hozzátenném, az viszont tetszik, hogy színhasználatában mert natúr maradni; a raklapREdizájn akkor igazán szörnyű, amikor még almazöldre is van festve az a gurulós asztalka.

      Törlés
  4. Tetszik a rusztikusság-nekem.A férjemnek már nem.
    A tűzhely fölé én se tennék polcot,bár azt a két lécet bármikor le tudják cserélni.
    Ami viszi a pálmát nálam: a tűzhely fölötti lámpa,világítás!!!!!Megőrülök tőle,hogy lassan már 1 éve és még mindig nem ég a szagelszívó lámpája,amúgy is gyengus,szóval viszem a lámpaötletet.:)
    Pontozásban gyenge vagyok.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mammka,

      egy húron pendülünk: az én spotlámpám a múltkor ment ki, de nem ám csak az égő, hanem a falban "pukkant" valami, úgyhogy komolyabb baj lehet. Összehasonlíthatatlanul rosszabb azóta főzni... amúgy ez az íróasztallámpa elég merész, de ebbe a konyhába passzol végül is.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…