Ugrás a fő tartalomra

(Húsvét utáni első!) HÉTvége IV.

Szerző:
Végül is, (minimum) ötven nappal húsvét után csak eljutottam ennek a vázlatnak a befejezéséhez is. Mivel az alábbi képek két hónapja várják a publikálást, egy részük tökre aktualitásukat vesztette, mégis azért adom közre őket, mert van bennük más jó is, mint a nyulas tematika.

Az első képen mindjárt a kopott kékes fafelület és a girland-ötlet általában.


A másodikon is a fáradt kék falszín és a szép befőttesüvegek arzenálja.


Girland újra. Jövő húsvétra elmentve!


Kopott asztal kinti étkezésekhez. Nem műanyag.


Grafika, ami kiemeli a sötétbarna bútorok szépségét.


Sötétbarna bútor felfrissítése szövegek ráfestésével?

 

Palacsinta áfonyával reggelire: felírtam a listára ezt is.


Jó hétvégét!



Címkék:

Megjegyzések

  1. emiGrants2013. május 18. 16:37

    Judit! Az az áfonyás palacsinta, honnan tudtad, hogy ettõl fog csorogni a nyálam? Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a világoskék az az én színem, de a ‘distressed look’ az nagyon jó. Meg az a régi nem müanyag asztal is. Örülök, hogy nem dobtad ki ezeket a képeket! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Country Komfort2013. május 29. 12:34

      Kösz, emiGrants! Ti juharszirupban is biztosan nagyon otthon vagytok. Az egyik hétvégén ez lesz a reggelink, már alig várom. :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Szerző:
Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…
6 megjegyzés
További információk

Idill (pásztori téma)

Szerző:
Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…
Megjegyzés küldése
További információk

A gazdagságról (még egyszer)

Szerző:
Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…
2 megjegyzés
További információk