Ugrás a fő tartalomra

HÉTvége V.

Szerző:
A múltkori újrakezdéskor emlegetett "long time, no talk" időszaknak az a következménye, hogy nehezebb újra kiszorítani a blogolásra szánt időt. Úgyhogy bocs, de nem sikerült minden nap írnom, pedig a vázlatok itt sorakoznak. Megjelent viszont a héten egy régóta tervezett bejegyzés, ami egyébként hangnemét tekintve szándékosan egy régebbi, szókimondó posztnak a testvéreként íródott. Ahogy a blog indulásakor jeleztem, a CK mottója: vidéki stílusú otthonok, cukormáz nélkül.

Visszatérve a technikai részletekre, kérdezem a blogot író olvasóktól: nektek megvan a fix idősávotok, amikor ezzel foglalkoztok?

A mára "főállású" bloggerré lett nagyok tapasztalata is érdekel, de a hozzám hasonló hobbi-blogíróké is pont ugyanannyira. És mi a helyzet a rendszerességgel?

Apropó, rend. A mára választott hét pinterest-fotó a színek (mostanában imádom a kopott kéket), a tárolás és egy-egy újrahasznosító ötlet miatt került ide. Az egyik tervem a nyárra, hogy az eddig csak tárolt és nagyritkán használt, sokszor pedig elfelejtett nyári kellékeinket végre rendszeres tesztelésnek tesszük majd ki. Egy rövid lista ezekről:

- medence
- baldachin
- függőágy, függőfotel (mindkettő textil, nem olyan menő fa, mint a második képen)
- régi függönyök
- faládák
- virágfuttató rács
- kaspók, cserepek, kosarak
- mécsestartók

Ha sikerül, hozok majd képeket is. Nektek milyen jobb sorsra váró tárgyaitok várnak az újrafelfedezésre?















Címkék:

Megjegyzések

  1. MULTMENTO2013. május 27. 8:30

    Én soha nem akartam főállású bloggerré válni. Úgy gondolom, hogy a szabidős tevékenységem része a blog, és egy napló, azokról a tevékenységekről, melyekkel lakásomat szépítem, építem. Valamint azokról a kirándulásokról, sétákróél, melyek inspirációt adanak. Igyekszem azért minden héten legalaább kettő megjelenést hozni, de arra ügylek, hogy ez napi fél óránál többet ne igényeljen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2013. május 28. 10:03

      Épp tegnap "idéztelek" egy barátomnak, mert én is próbálok figyelni arra, hogy ami hobbi, az hobbi maradjon, hogy patetikusan fogalmazzak: a szerelem maradjon szerelem (ah!). Amikor nagyon csiszolgatok egy bejegyzést, akkor nincs meg fél óra alatt, de jónak tartom a rövid hangulatjelentéseket is. Valami rendrakás időszerű lenne egyébként itt, de ebben is az idő tart vissza: vár az új fejléc, kéne rovatokat csinálni stb... én pedig elég béna vagyok ilyenekben.

      Törlés
  2. Taszinger Henriett2013. május 28. 22:36

    Első és a legfontosabb: örülök, hogy újra írogatsz. Én a magam szórakoztatására indítottam el a blogomat, amikor még kismamaként itthon voltam. Aztán a barátaim körében kedveltté vált, bár soha nem reklámoztam direktben. Ma úgy vagyok vele, ha van mit mondanom, írnom, megmutatnom, akkor írok, ha nem, nem. Senki nem dörömböl az ajtón, ha két hétig nem írok semmit. Szerintem az a fontos, hogy ne kényszerből üljön le az ember, mert akkor csak nyűg és kínlódás. S akkor mi értelme?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2013. május 29. 12:43

      Henny,

      nagyon egyetértek veled, mert nálam is a kikapcsolódás, a hobbim űzése a cél. Érezni is lehet a profiknál a döbbenetes tempót: már-már magazint írnak egyedül... de természetesen nem ítélem el az ilyesmit, csak én nem vagyok rá képes. Még azon gondolkodtam, hogy vajon mikor fogom visszaolvasni, amiket írtam - mert a gyerekblogok nagy részénél pl. az is a cél, hogy naplók legyenek. Ez a blog is egyfajta napló - majd, ha nyáron esik az eső, néha visszaolvasok benne! :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk