Sziasztok, Judit vagyok és country-függő... Bár a vidékies stílushoz fűződő viszonyom sokat változott, amióta írom a blogot (vannak naaagy kedvenceim - a skandináv vagy a nem elvetemült ipari vonal - és vannak ágai - pl. azok a fényes rönkházak -, amik már jóval kevésbé tetszenek), még mindig a legjobb kikapcsolódás számomra, ha country jellegű házakat nézegethetek. Néha elég egy-egy hangulat, benyomás, és máris elkap az otthonosság-érzet.
Ezért új rovatot indítok a blogon, amelyben az adott hét során talált fotók közül az igazán emlékezeteseket, konkrétan hét darabot mutatok be. Várom a véleményeket: kinek melyik a kedvence, esetleg melyik nem tetszik?
A hétvége arra is jó alkalom, hogy megkérdezzem: hogy vagytok? Mik a terveitek mostanában az otthonotokban? Fogtok valamilyen vidékies tárgyat venni/készíteni?
Nekem ma kellene csiszolólapot vennem, mert várnak a régi bútorok... ezzel kapcsolatban jut eszembe: továbbra is él a felhívásom! Ha megunt, kidobásra ítélt kisebb bútordarabodtól megválnál, küldd el a képét a countrykomfort@gmail.com címre, és ha fantáziát látok benne, megegyezünk!
Nézzük akkor az első hetes adagot - nyilván látszik rajta a tavaszvárás:
Melyik a kedvenc?
3, 5, 6! :)
VálaszTörlésszínes virág megvan, kutya is, macska is, rend is:)
ezt hívom én idillnek!
TörlésNekem a 1, 5 hívogató, kényelmes otthonossága nagyon bejön. Éppen nem tervezem, de motoszkál bennem, egy-egy felújítás: van egy nagyon-nagyon régi ( dédimamától örökölt) sötétbarna gyönyörű faragott kétajtós ruhásszekrényem és talán még régebbi időkből egy páncéltőkés fekete zongora,( aminek csak a mechanikája lett felújítva, ma is ezen gyakorol a fiam, talán egy hangolás frissítés ráférne) de kívülről nagyon kopottas már. Ez a két meghatározó bútordarab a szobámban mostanában mintha nyomasztana, talán a nagy sötét felületek miatt. Ha mindkettőt fehérre átfesteném...., de félek hogy elveszíti éppen az eredetiségét, ráadásul a szoba fala energikus bordós-pirosas( a plafon is!) amit imádok, s akkor meg túl sok lenne hozzá a fehér ? Mindez egy majd száz éves, felújított vályogházban. Hát így... Eszter
VálaszTörlésEszter, de jó helyen lakhatsz!
TörlésAmikor megijedek a fehértől, hogy túlfehér lesz, én mindig a szürke felé indulok, nagyon szeretem. Tudod, mit látok, amikor balra nézek a számítógéptől: egy barna faragott szekrényt (kisebb ugyan, mint a tiéd). És amikor jobbra nézek? Egy lehangolódott, régi, kopott pianínót. Tényleg: hol lehet szakembert találni, aki rendbehozza a mechanikáját egy száz+ éves darabnak?
A szekrény szinte biztos, hogy frissebb színt kap, csak a faragások miatt most még erőt gyűjtök - illetve, néhány díszlécet vagy mit is pótolni kell rajta!
Szia!
VálaszTörlésAnonim gyűjtögetők klubja :)
Fő területek:
- antik, különleges tányérok, poharak, asztalterítők
- sálak
Már csak ezek, mert kontroll alatt tartom magamat, ha egy újat veszek, kettőt el kell adnom/ajándékoznom.
Elmondhatatlanul szabadabbnak érzem magamat, mióta kevesebb tárgy vesz körül, teljesen egyetértek azzal, hogy ha nem birtokolsz tárgyakat akkor boldogabb az élet.
Az évek alatt begyűjtött, használatlan tárgyak, megülik az ember lelkét a haszontalanságukkal.
Ez a dolog nálam a szülőktől jött, 30 szett ágyneműhuzat a komódban..stb. Mi ketten vagyunk, van két szett, egy használatban, egy a mosásban-polcon. Minek több? Miért az én polcaim raktározzanak, az áruházak polcai helyett, ahol ráadásul ujjul a kínálat? Mert akciós? mindig van akciós... Mert sajnálom kidobni? Nem kell kidobni, a szeretetszolgálatok örülnek a használt holminak is, vagy el lehet adni.
Amúgy én egyetlen embert ismerek aki nem gyűjtöget, Szilvinek hívják, és megijedtem mikor felajánlotta, hogy segít szelektálni :)
Üdv
Zsuzsi
Igazad van, a szekrény esetében lehet, hogy a szürkére festés jó megoldás lenne, annál is inkább, mert az ajtó és ablakkeretek már szürkék.
VálaszTörlésJa, zongora javítása nem tegnap volt. 18 éve kezdett tanulni a zeneiskolában a fiam, akkor vettük Érdről és ha jól emlékszem Budafokról jött egy bácsi, szétszedte, elvitte, húrokat, filceket cserélt, néhány hét után visszahozta, elkérte javítási költségként majdnem újra a vételárat, hangolta, aztán évente jött hangolni, más baja sose volt. Na akkor még panelban éltünk, néhány éve jöttünk vidékre a vályogházba, és szegény zongora költöztetése egy vagyonba került, gondolhatod. Ennyit róla és azt hiszem marad így kopottan.
Az előttem szólónak végtelenül igaza van. Én is mániákus gyűjtő voltam, a költözésem alkalmával aztán rengeteg mindent elajándékoztam, vagy egyszerűen kidobtam. Megkönnyebbültem. Pótcselekvés volt. Eszter