Ugrás a fő tartalomra

HÉTvége II.

Hét darab fotó, ami innen-onnan származik, megmaradt a gépemen, és nem került a törlendők közé, mert kellemes rájuk nézni, eszembe juttatnak valami jót: ez a HÉTvége rovat.

Hogy vagytok, mi történt a héten? 

Én három napig a beteg gyereket ápoltam itthon, és többnyire nagyon élveztem, ahogy játszik-dalolászik (egyik zsenge: "ha szereted a gyereked / takaróba betekered" :-)), közben pedig a felszabadult oviba utazási időt a lakás bizonyos pontjainak lomtalanítására fordítottam: megtisztítottam a konyhapultot és a konyhai zsúrkocsit a kacatoktól, és az éjjeliszekrényemre is tettem egy kis kosarat a kézkrémeknek és a többi kozmetikumnak.

Időközben én is jól lebetegedtem, de azért próbáltam nem egész nap az ágyban fetrengeni és azon aggódni, hogy most már két másfél hetet fogok csúszni egy határidős munkával.

Azért ma reggel visszahőköltem a havazástól, és bár elindultam a villamos felé, végül áttettünk jövő hétre egy találkozót, mert nagyon hisztis lettem volna, ha véletlenül lassabb a közlekedés vagy még jobban átázik a csizmám. Fájós torokkal hatványozottan igaz, hogy a hóesés bentről szép!

Mi volt  még jó a héten? Almás-fahéjas tea. Diós kifli csokiba mártva. Édesburgonya-csipsz salátával, "atyavilág, ez mennyire jó"-érzéssel. Édesburgonya-csipsz újra, fegyelmezetlenül, még aznap délután, mert annyira jó volt. Kenyérsütés. Gyerekmondások.







Megjegyzések

  1. Próbáltam megsaccolni hova valók a képeid még mielõtt megnéztem volna a source információt. Majdnem mindegyik sikerült: a Yorkshirei kis cuki házikóban biztos voltam, hogy angol, a szobában levõ tüzelõsrõl biztos voltam, hogy Skandinávia valahol és a többi is vagy skandináv, amerikai vagy angol, bár azokról nem találtam információt. Csodaszép mindegyik. Én is nagyon le vagyok maradva és ha a posztjaidon keresztül órákig Pinterest képeket nézegetek, akkor ez csak egyre rosszabb lesz! :-) Az én hetemben is volt (még sajnos van is) betegség, de vendég és geoládázás meg opera is. Így nem mondhatom, hogy rossz volt, de azért egy kis pihenés sem ártana. Itt most éppen zuhog a hó, ami tényleg csodaszép bentrõl, és ha sikerül eljutni az e hétvégi vendégeimnek idáig, akkor valószínüleg kintrõl is lesz benne részem. Boldog hétvégét mindenkinek!!

    VálaszTörlés
  2. Nálunk a betegség körbe-körbe száguldozik...És én sem merek arra gondolni, mennyit hiányoztam már a munkahelyről...És mikor lesz még nyár..Mi most pogit sütünk, mert kell egy kis szénhidrát, ha az ember beteg...Meg akkor is, ha nem!:-)

    VálaszTörlés
  3. Jobbulást ! Ilyen pár napos torokfájásos izé nálunk is végigment a családon, ami furcsa volt benne, hogy fogíny gyulladással és enyhe fülfájással társult, reméljük végképp múltidőben.
    Mára elolvadt a hó, esik az eső és egész nap "mindjárt esteledik" hangulat van. Úgyhogy palacsintasütésnek volt ideje. :) Eszter

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…