Ugrás a fő tartalomra

HÉTvége II.

Hét darab fotó, ami innen-onnan származik, megmaradt a gépemen, és nem került a törlendők közé, mert kellemes rájuk nézni, eszembe juttatnak valami jót: ez a HÉTvége rovat.

Hogy vagytok, mi történt a héten? 

Én három napig a beteg gyereket ápoltam itthon, és többnyire nagyon élveztem, ahogy játszik-dalolászik (egyik zsenge: "ha szereted a gyereked / takaróba betekered" :-)), közben pedig a felszabadult oviba utazási időt a lakás bizonyos pontjainak lomtalanítására fordítottam: megtisztítottam a konyhapultot és a konyhai zsúrkocsit a kacatoktól, és az éjjeliszekrényemre is tettem egy kis kosarat a kézkrémeknek és a többi kozmetikumnak.

Időközben én is jól lebetegedtem, de azért próbáltam nem egész nap az ágyban fetrengeni és azon aggódni, hogy most már két másfél hetet fogok csúszni egy határidős munkával.

Azért ma reggel visszahőköltem a havazástól, és bár elindultam a villamos felé, végül áttettünk jövő hétre egy találkozót, mert nagyon hisztis lettem volna, ha véletlenül lassabb a közlekedés vagy még jobban átázik a csizmám. Fájós torokkal hatványozottan igaz, hogy a hóesés bentről szép!

Mi volt  még jó a héten? Almás-fahéjas tea. Diós kifli csokiba mártva. Édesburgonya-csipsz salátával, "atyavilág, ez mennyire jó"-érzéssel. Édesburgonya-csipsz újra, fegyelmezetlenül, még aznap délután, mert annyira jó volt. Kenyérsütés. Gyerekmondások.











Megjegyzések

  1. Próbáltam megsaccolni hova valók a képeid még mielõtt megnéztem volna a source információt. Majdnem mindegyik sikerült: a Yorkshirei kis cuki házikóban biztos voltam, hogy angol, a szobában levõ tüzelõsrõl biztos voltam, hogy Skandinávia valahol és a többi is vagy skandináv, amerikai vagy angol, bár azokról nem találtam információt. Csodaszép mindegyik. Én is nagyon le vagyok maradva és ha a posztjaidon keresztül órákig Pinterest képeket nézegetek, akkor ez csak egyre rosszabb lesz! :-) Az én hetemben is volt (még sajnos van is) betegség, de vendég és geoládázás meg opera is. Így nem mondhatom, hogy rossz volt, de azért egy kis pihenés sem ártana. Itt most éppen zuhog a hó, ami tényleg csodaszép bentrõl, és ha sikerül eljutni az e hétvégi vendégeimnek idáig, akkor valószínüleg kintrõl is lesz benne részem. Boldog hétvégét mindenkinek!!

    VálaszTörlés
  2. Nálunk a betegség körbe-körbe száguldozik...És én sem merek arra gondolni, mennyit hiányoztam már a munkahelyről...És mikor lesz még nyár..Mi most pogit sütünk, mert kell egy kis szénhidrát, ha az ember beteg...Meg akkor is, ha nem!:-)

    VálaszTörlés
  3. Jobbulást ! Ilyen pár napos torokfájásos izé nálunk is végigment a családon, ami furcsa volt benne, hogy fogíny gyulladással és enyhe fülfájással társult, reméljük végképp múltidőben.
    Mára elolvadt a hó, esik az eső és egész nap "mindjárt esteledik" hangulat van. Úgyhogy palacsintasütésnek volt ideje. :) Eszter

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p