Ugrás a fő tartalomra

Megrögzött gyűjtögetőknek

Nálunk mindig kupleráj van. Amikor rend van, egy kicsit akkor is.

Mondhatnám, hogy "de ez nekünk így jó", csak nem lenne igaz. Persze, olvastam már ezer jó tanácsot arról, hogy a túl sok tárgy nem hasznos, és ha már sok van valamiből - mármint funkciótlanul sok -, akkor rendezzük el őket kollekcióként, mégsem birkózunk meg az összehordott cuccainkkal, ez az igazság.

Mindig nagyon irigylem azokat, akiknél rend, átláthatóság és tisztaság van. Mi valahogy nehezen válunk meg a dolgainktól, és bár tudatosan szelektálunk időnként, amikor valami eltűnik a lakásból, a helyére furakszik valami más.

Csak egy konkrét példa: több szekérderéknyi telepakolt személyautónyi könyvtől és folyóirattól szabadultunk meg az elmúlt öt évben, és még így is nagyon durván sok könyvespolcunk van rogyásig pakolva. És a legrosszabb: ágy alá betuszkolt könyvesdobozokból is maradt jópár.

Leírom, mi az, amit akarva-akaratlanul én hozok be/tartok meg - azaz, amit imádok gyűjteni:

- házas magazin (ehhe)
- gyerekrajz
- ágytakaró (összehajtogatva, egymáson, nem pedig szekrényben, de ezen változtatni fogok)
- díszpárna-huzat
- mellény (nem tudom, miért van minimum öt darab)
- színes nyaklánc
- klassz formájú befőttesüveg a majdani befőzéshez
- fémdoboz magában, teás fémdoboz, kekszes fémdoboz, fűszeres fémdoboz stb.
- képkeret ("majd csak jó lesz valamire!")
- szép szappan

Ti mit halmoztok fel? :-) És hogyan tároljátok őket okosan? Ha van jó tippetek a rendezett otthonhoz, írjátok meg kommentben!

Nézegetni egy Maine államban élő sorstársam, Barbara Kurgan otthonát választottam. Nagyon tetszenek a furcsa tárgyai, szerintem éppen általuk lett sablonosból egyedi és vicces a ház!


















Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. ilyen én-blognak indult, de tudtam, hogy előbb-utóbb jelentkeznek a sorstársaim! :D

      Törlés
  2. befőttesüveg, fémdoboz, magazin nálam is játszik! :)
    ágytakarót veszek, ha van eladó, mert pont aktuális :) egy ideje...
    Fanni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fanni, én most azt csinálom, hogy a négy-öt feltornyozott takaróból hetente egyet használok, azután kimosom és VÉGRE elpakolom. egy szép patchwork van közöttük, azt a 20. szülinapomra kaptam, a többi ikeás, szóval ott jobb minőségben van kb. ugyanez (bár sokat változtattak az elmúlt években)

      Törlés
  3. Lakáskultúra, Otthon, Széplak, A mi otthonunk, éveken át gyűjtöttem, költözésnél papírgyűjtésbe adtam iskolásoknak.
    Szép formájú üvegek: dolguk van: nyaranta lekvár, kompót, lecsó, savanyúság kerül beléjük, vagy paradicsomlét, házi szörpöt, házi pálinkát, házi bort tárolunk bennük.
    Teás fémdobozgyűjteményem a fészerben végezte, apró szögek, csavarok stb tárolása.
    Ágytakaró nálam is akad, megvan, hogy melyik függönycserénél melyiket használjuk, de én azért a többit elpakolom, franciaágy ágyneműtartója mindent elnyel.
    Rengeteg könyv maradt még így is, hogy költözésnél szelektáltam, elajándékoztam. A polcokon egymás hegyén-hátán.
    Gyertyák, színesek illatosak. De azokat el is égetem, nem halmozódnak fel nagyon.
    Na és mindenféle fonott ládák, kosarak - hatalmas szerelmem- de ezekre szükség is van! Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eszter, ezért imádok blogot írni! Miért nem jutott eddig eszembe, hogy az ágytakaró pl. sötétítőnek is jó? Írod, hogy nálatok a függönyhöz igazítod a színét; nálam maga a takaró lesz a függöny!
      Ma bogyós illatú mécsest égettem reggel, én is mindent elhasználok, és a sokórányi téli gyertyagyújtás ellenére még mindig rengeteg van (pedig nem költök rájuk).
      Én is imádom a fonott ládákat - és a fonott karosszékeket is, utóbbi még nincs.

      Törlés
  4. Azért a 2. képen az étkezőben az Utolsó vacsora 8 produkcióban nekem kicsit erős! Na jó, nem kicsit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jéé, tényleg! :) Akkor én is előjövök a farbával: Mao Ce-tung előtt fürdeni tutira jó? :D (és az agancsokat is utálom)

      Törlés
  5. Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Sajnos a gyüjtögetés az nálunk genetikailag örökölt tulajdonság. Így a válasz kb. az lehetne, hogy MINDENT! Mivel a hazaköltözéskor tényleg sok minden el lett adva, el lett ajándékozva és ki lett dobva, hogy beférjen a teherautóba, kezdetben minden jól ment. Bár az is igaz, hogy a szerencsétlen teherautóst megbüntették a kompon, mert túlsúlyos volt, de hát miért nem szólt? Mindez persze majdnem 7 éve volt, így mármegint van kacat. Könyvünk nekünk is túl sok van, faluhelyen a helybeliek hozzák a régi bödönöket, fonószéket, kosarakat, teknõt, jármot stb., stb., így az is gyülik. Nem szólva a régi szõttesekrõl, amibõl szintén van vagy három ládányi. Ami a Maine beli házat illeti hát ebben el tudnék lakni. És nekem még a hatszoros Utolsó vacsora is tetszik. Eszembe juttatta, hogy nemrég láttam Milánóban az eredetit. Ami a rendrakás tudományát illeti, hát ahhoz én sem értek. Azaz, hogy átmenetileg lehet róla szó, de kb. 5 percig tart, aztán jön a kupi újból. Ha mindennek van helye az segít, de persze ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön ahhoz idõ meg energia is kell!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves emiGrants, nem vagyok a téma szakértője, sőt :-) - de azt hiszem, az az egyik kulcsa a rendnek, amit én nem bírok betartani, hogy CSAK az maradhat bent (a ház térfogatától függetlenül), ami nagyon szép vagy AKTUÁLISAN kell. Na, ez az, ami vitatható, flexibilis stb. Hogy mi az pl., ami jövő hónapban kellhet...? :-)

      Törlés
  6. A baj csak az, hogy a sok tárgy (mintha csak élőlények lennének) "szolgát" kíván...
    Állandóan foglalkozni kell velük. Ezt onnan tudom, hogy nálam is ez a helyzet... a szép befőttes üvegek, a fémdobozok, az ágyterítők, a magazinok, a könyvek... és még sorolhatnám.
    Csak akkor szépek, ha folyamatosan foglalkozik velük az ember. Különben a KÁOSZ :)
    Nekem sok jó gondolatot adott Polcz Alaine: Rend és rendetlenség című könyve, bár valószínűleg a múlt század közepe táján írta sok érdekes van benne.
    Ajánlom az amúgy is zsúfolt polcodra, ha esetleg már ott nincs :)
    Kitartás a selejtezéshez:
    Györgyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Györgyi, köszönöm a könyvtippet! És milyen igazad van, például a ruhák is különböző rétegekben gyűlnek nálunk a fiókokban, és csak akkor tűrhető a helyzet, ha rendet vágok közöttük. Egyébként faggattam már a rendszerető ismerőseimet, hogy hogyan csinálják, és azt hiszem, tudatosan-tudattalanul betartják az "egyet be, kettőt ki" elvet, tehát, ha új ruhát vesznek, akkor kettő régit elajándékoznak vagy jótékonysági szervezetnek adnak. Mindig. És azt is megfigyeltem, hogy nekik szinte mindig menő, márkás ruháik vannak, amelyeket vásárlás előtt jól megvizsgáltak, készültek a kiadásra stb. Tehát nem (gyakran) mennek be egy turkálóba/leárazásra impulzusvásárolni. :-) Megyek is komódot rendezgetni (komolyan!).

      Törlés
  7. Szia ! Én is rengeteg mindent gyűjtök, amolyan lakberes-dekoros Gombóc Artúr módra :)). Örömet okoznak a számomra kedves tárgyak, jó kézbe venni ŐKET.
    Ha már számomra is soknak tűnnek , a kevésbé kedvenceket egy időre dobozolom.Én is gyűjtöm a kosarakat, /méretüktől függően mindegyiket használom is. nem csak díszként / üvegeket:befőzéshez, ha kiürült fűszereket tésztát,müzlit inkább ezekbe töltöm, szép üvegekbe öntöm át a habfürdőt stb pl a gyöngyöket, láncokat egy nagy csavart fűz ágon tárolom,/2 fürdőszobai lámpa tartja/
    rendrakási tippem -ami nekem bevált- a rendrakás, nem hagyom hogy nagyon nagy káosz legyen.További jó gyűjtögetést,okozzanak sok örömet. Gyöngyi.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p