Ugrás a fő tartalomra

Hol lakik Sherlock Holmes a 21. században?

Sherlock természetesen mindig Londonban, a Baker Street 221B szám alatt lakik. Pont.

A BBC zseniális újraértelmezésében a detektív lakása hagyományos angol stílusú, ugyanakkor nem fáradt és vaskalapos - a modern Sherlock sem pipázik, ugyebár. Egy kupleráj egyébként...

Néhány gondolatmorzsa, mert most abszolút nem blogolnom kéne, de nem bírom ki, hogy ne írjak az új kedvencemről:

1. Most már értem a Dr. House végének történéseit, és nem is találom őket olyan laposnak, mint anno. Sherlock-i tett volt az is. (Nem akarom elrontani azoknak, akik még nem látták, azért beszélek rébuszokban.)

2. Annyira vicces, ahogyan az arrogáns zsenire vett House figurája visszahatott erre az új Sherlockra. Labdapattintgatás. Asperger-szindróma-gyanússág. Etc.

3. Csak kicsit vagyok rosszul a tapétától, ami szinte minden képen dominál - egy biztos: ezen a ponton élesen válik el az angol és magyar ízlés és lakáskultúra.

4. Jó lenne többet látni a konyhából (metrócsempe!) - hátha a harmadik évaddal eljön ez a pillanat is.

Használati utasítás: semmi esetre sem a pasit szereplőt kell nézni, mi az enteriőrökért vagyunk itt. :o)

















(forrás)



Megjegyzések

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Na ne viccelj Judit! Olyan nincs, hogy Dominic Cumberbatch a képen van és én õt ne nézzem!! Ami az enteiõröket illeti, én szerintem zseniálisan megoldották azt, hogy egyszerre teljesen más és teljesen ugyanaz legyen, mint a szokásos XIX századi enteriõrök. Sötét, tele kacattal (kupleráj!), semmi nõies, és ugyanakkor stílusos. Azt a tapétát én se szeretem, de ugyanakkor stimmel Holmes-hoz. Imádom az egészet, a színészeket, a szöveget, a tempót, a modern technikát és a sztorikat. Zseniális ahogy átültették az egészet. Nekem mind két sorozat megvan DVD-n, így akkor nézem amikor akarom. Sajnos most olvastam, hogy nem kezdõdött el a harmadik sorozat forgatása januárban, mint ahogy igérték. Sajnos manapság úgy Cumberbatch, mint Freeman túl népszerüek, így nehéz összehozni õket idõben. Remélem, hogy õszre azért kész lesz, mert már alig várom õket. Gondolom Te is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. B e n e d i c t ;) - és örülök, hogy neked is bejön ez az adaptáció! Tudtam!

      Törlés
  3. Tudtam, hogy Benedict, de valami rejtélyes okból állandó ‘brainfade’ alatt van nekem az õ keresztneve. Nemcsak, hogy mindig kicserélem, hanem az, hogy nem is veszem észre, míg valaki ki nem javítja. Érthetetlen! Öregszem meg hülyülök is, valószínüleg ez a magyarázat. Na mindegy! Örülök, hogy Neked is tetszik. Gondolom már ismerjük egymást annyira, hogy ezt ki tudtuk jojózni egymásról!! Ja, és azt elfelejtettem megírni, hogy õsrégen, valamikor a 70-es évek elején, amikor ifjú házasok voltunk Roy-jal, nekünk is volt egy arra a szörnyü tapétára hasonló falunk a kandalló fölött. Akkor nagyon divat volt. Aztán nekem elegem lett belõle, mert valahogy a bordélyházak enteriõrjére emlékeztetett engem. Pláne, hogy vörös volt! Brrrrrr!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p