2013. február 6., szerda

Angol vidéki báj és borzongás - Sherlock: Hounds of Baskerville

Bírom a forgatókönyvírók, most különösen Steven Moffat és Mark Gatiss maximalizmusát: a BBC Sherlock című sorozatának második évadában annyi bravúrt hajtottak végre, amennyire más alkotók egy évtized alatt lennének képesek. Nem elég, hogy az évadnyitó részben levetkőztették Benedict Cumberbatchet a főszereplővel olykor hatoldalas monológokat mondattak el villámsebességgel, A The Hounds of Baskerville című epizódban megcsinálták azt, amit azelőtt egyetlen adaptációban sem sikerült: van is kutya meg nincs is. Többet nem írok erről, mert nem szeretem a spoilereket, de érdemes megfigyelni, hogyan csinálták - nagyon menő.


De most nem a horrorkutya miatt vagyunk itt, hanem a csábító vidéki vendégházak miatt.


Sir Arthur Conan Doyle történeteihez állítólag, akkor is, ha a Sherlock-novellákban az író Devont adja meg helyszínül, ez a walesi Clyro falu melletti kúria adhatta az alapot:

ahhhhh
A fenti kastély-kaliberű épület most mégsem jö(hete)tt szóba (nyilván magántulajdon stb.), így a filmeseknek másik megfelelő hely kellett valahol az Egyesült Királyságban. Amúgy a blogbejegyzés címe nem stimmel, mert egészen pontosan nem angliai, hanem egy dél-walesi falusi pubra, a Bush Innre esett a BBC forgatócsoportjának választása. Remélem, a tulajdonosoknak sikerült meglovagolni a sorozat keltette hullámokat! Itt a gyönyörűség:












A letisztult enteriőröket kedvelő nézők is örülhetnek a Sherlock emlegetett epizódjának, mert a traumatizált fiú otthona egy valódi hipermodern luxusház:



Adja magát a kérdés: megszállnál a Bush Inn fogadóban? Akkor is, ha a környéken elképzelhető, hogy voltak vad kutyák...?


(forrás és még egy és még egy másik forrás)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése