Ugrás a fő tartalomra

Szereposztás + fehér ház

A zebramintás ottománra egy nagy NEMet mondanék... Egyébként viszont a kívülről nem is olyan bájos New York állambeli házból szerintem fantasztikus otthont teremtett a tulajdonos, Kathryn Windley és Gary DiMauro - utóbbi "először felújítani jött, majd be is költözött."
Mai kérdésem éppen a felújításokkal és azzal kapcsolatos, hogy nálatok ki mekkora részt vállal belőlük. Nálunk egyértelműen én vagyok a lakásmániás, ami egyrészt jó, mert nagyon sok ötletemet szabadon megvalósíthatom, és leggyakrabban helyeslő hümmögést kapok, ha jól sikerül a kivitelezés, másrészt rossz, mert a lakásfelújítás (majdnem) összes nyűgét is nekem kellett és kell vállalni. Igen, többnyire a fizikaiakat is. Könyvespolc-lepakolás és -tologatás. Kanapé-áthúzás. Bútorcsiszolás. Stb.

Azt hiszem, ha valaki együtt él egy hobbi-lakberendezővel, egy idő után kénytelen párbeszédbe bocsátkozni még az olyan témákkal kapcsolatban is, amelyek tök hidegen hagyják. Így tett a férjem is, aki legutóbb belement a Színválasztós Játékba, és meg is nyerte. Ez úgy zajlott, hogy felírtuk három-három kedvenc világos, majdnem fehér Farrow and Ball-festékárnyalatunk nevét egy kis papírra, azután színskálával összehasonlítottuk őket a felújítandó nappalibútorunk színével, és tessék: a férjem egyik választottja passzolt a legjobban. (én pedig titkon nagyon örültem, mert alapvetően az volt a célom, hogy festhessek. Bármilyen színre, csak ne kelljen tovább néznem a kopottságot.) New White, I'm coming!












(forrás)



Megjegyzések

  1. Olyan szép lakásbelsők,kertek vannak itt!!!!!!Szuper válogatás!!!!Köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mammka, igazán nincs mit, örülök, hogy tetszik. Remélem, lesz saját anyagom is még idén!

      Törlés
  2. Imádom ezt a házat, ha csak zebrástól lehetne, akkor is elfogadnám.:)

    VálaszTörlés
  3. Én is elfogadnám, élhető, barátságos, meleg. S főleg nem elszállt, mint egynéhány.

    VálaszTörlés
  4. Remélem én is, hogy lesz saját anyagod is, mihamarabb. Kíváncsi lettem, milyen környezetben élsz, s ez persze a stílusra vonatkozik, nem a fényűzés részére :) Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eszter, az otthonunk néhány részletét bemutatom majd a blogon, mindig olyankor, amikor éppen alakul valami. Pár kockányi ezelőtt is volt már. Fényűzés? Hahahaha... :)

      Törlés
  5. Juj, ez nagyon tetszik!! Azok a ládák a müteremben, az a mosogató/szekrény/polc kombinát, a mestergerenda a nagy szögekkel benne, és úgy az egész. Pedig már megint túl sok a fehér, de valahogy jól jött össze. Ugye ahogy jön a tavasz fogsz látogatni valahova megint? Annyira vágyom már egy ház riportra! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a nappali is nagyon tetszik, egy ilyenért akármikor vidékre költöznék! (Meg egyébként is sokszor.) Házriport talán lesz - várom a jelentkezőket!

      Törlés
  6. Hogy lehetséges az, hogy a fehér elvileg rideg szín és ezekben a rusztikus házakban mégis oly sok melegséget sugároznak!? Én is ilyet akarok! Talán a kiegészítőkben van a titok..? VAgy maga a környezet amiben a ház fekszik..?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p