Ugrás a fő tartalomra

ÚJ rovat: HÉTvége

Sziasztok, Judit vagyok és country-függő... Bár a vidékies stílushoz fűződő viszonyom sokat változott, amióta írom a blogot (vannak naaagy kedvenceim - a skandináv vagy a nem elvetemült ipari vonal - és vannak ágai - pl. azok a fényes rönkházak -, amik már jóval kevésbé tetszenek), még mindig a legjobb kikapcsolódás számomra, ha country jellegű házakat nézegethetek. Néha elég egy-egy hangulat, benyomás, és máris elkap az otthonosság-érzet.

Ezért új rovatot indítok a blogon, amelyben az adott hét során talált fotók közül az igazán emlékezeteseket, konkrétan hét darabot mutatok be. Várom a véleményeket: kinek melyik a kedvence, esetleg melyik nem tetszik?

A hétvége arra is jó alkalom, hogy megkérdezzem: hogy vagytok? Mik a terveitek mostanában az otthonotokban? Fogtok valamilyen vidékies tárgyat venni/készíteni?

Nekem ma kellene csiszolólapot vennem, mert várnak a régi bútorok... ezzel kapcsolatban jut eszembe: továbbra is él a felhívásom! Ha megunt, kidobásra ítélt kisebb bútordarabodtól megválnál, küldd el a képét a countrykomfort@gmail.com címre, és ha fantáziát látok benne, megegyezünk!

Nézzük akkor az első hetes adagot - nyilván látszik rajta a tavaszvárás:






Melyik a kedvenc?




Megjegyzések

  1. 3, 5, 6! :)
    színes virág megvan, kutya is, macska is, rend is:)

    VálaszTörlés
  2. Nekem a 1, 5 hívogató, kényelmes otthonossága nagyon bejön. Éppen nem tervezem, de motoszkál bennem, egy-egy felújítás: van egy nagyon-nagyon régi ( dédimamától örökölt) sötétbarna gyönyörű faragott kétajtós ruhásszekrényem és talán még régebbi időkből egy páncéltőkés fekete zongora,( aminek csak a mechanikája lett felújítva, ma is ezen gyakorol a fiam, talán egy hangolás frissítés ráférne) de kívülről nagyon kopottas már. Ez a két meghatározó bútordarab a szobámban mostanában mintha nyomasztana, talán a nagy sötét felületek miatt. Ha mindkettőt fehérre átfesteném...., de félek hogy elveszíti éppen az eredetiségét, ráadásul a szoba fala energikus bordós-pirosas( a plafon is!) amit imádok, s akkor meg túl sok lenne hozzá a fehér ? Mindez egy majd száz éves, felújított vályogházban. Hát így... Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eszter, de jó helyen lakhatsz!
      Amikor megijedek a fehértől, hogy túlfehér lesz, én mindig a szürke felé indulok, nagyon szeretem. Tudod, mit látok, amikor balra nézek a számítógéptől: egy barna faragott szekrényt (kisebb ugyan, mint a tiéd). És amikor jobbra nézek? Egy lehangolódott, régi, kopott pianínót. Tényleg: hol lehet szakembert találni, aki rendbehozza a mechanikáját egy száz+ éves darabnak?
      A szekrény szinte biztos, hogy frissebb színt kap, csak a faragások miatt most még erőt gyűjtök - illetve, néhány díszlécet vagy mit is pótolni kell rajta!

      Törlés
  3. Szia!

    Anonim gyűjtögetők klubja :)

    Fő területek:
    - antik, különleges tányérok, poharak, asztalterítők
    - sálak

    Már csak ezek, mert kontroll alatt tartom magamat, ha egy újat veszek, kettőt el kell adnom/ajándékoznom.

    Elmondhatatlanul szabadabbnak érzem magamat, mióta kevesebb tárgy vesz körül, teljesen egyetértek azzal, hogy ha nem birtokolsz tárgyakat akkor boldogabb az élet.
    Az évek alatt begyűjtött, használatlan tárgyak, megülik az ember lelkét a haszontalanságukkal.

    Ez a dolog nálam a szülőktől jött, 30 szett ágyneműhuzat a komódban..stb. Mi ketten vagyunk, van két szett, egy használatban, egy a mosásban-polcon. Minek több? Miért az én polcaim raktározzanak, az áruházak polcai helyett, ahol ráadásul ujjul a kínálat? Mert akciós? mindig van akciós... Mert sajnálom kidobni? Nem kell kidobni, a szeretetszolgálatok örülnek a használt holminak is, vagy el lehet adni.

    Amúgy én egyetlen embert ismerek aki nem gyűjtöget, Szilvinek hívják, és megijedtem mikor felajánlotta, hogy segít szelektálni :)

    Üdv
    Zsuzsi

    VálaszTörlés
  4. Igazad van, a szekrény esetében lehet, hogy a szürkére festés jó megoldás lenne, annál is inkább, mert az ajtó és ablakkeretek már szürkék.
    Ja, zongora javítása nem tegnap volt. 18 éve kezdett tanulni a zeneiskolában a fiam, akkor vettük Érdről és ha jól emlékszem Budafokról jött egy bácsi, szétszedte, elvitte, húrokat, filceket cserélt, néhány hét után visszahozta, elkérte javítási költségként majdnem újra a vételárat, hangolta, aztán évente jött hangolni, más baja sose volt. Na akkor még panelban éltünk, néhány éve jöttünk vidékre a vályogházba, és szegény zongora költöztetése egy vagyonba került, gondolhatod. Ennyit róla és azt hiszem marad így kopottan.

    Az előttem szólónak végtelenül igaza van. Én is mániákus gyűjtő voltam, a költözésem alkalmával aztán rengeteg mindent elajándékoztam, vagy egyszerűen kidobtam. Megkönnyebbültem. Pótcselekvés volt. Eszter

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…