Ugrás a fő tartalomra

Szubjektív februári jelentés

Szerző:
avagy: "Az élet apró örömei" című sorozatunk nem áll meg!*

1. A konyhánkban is működik a wi-fi (ez eddig nem így volt, vagy csak én nem tudtam róla, vagy nem is a mi wi-fink?!), így rendes háttámlás széknél is tudok dolgozni, váltogatva például az íróasztalnál gépeléssel és az ágyban írással. Szuperjó.


2. Sherlock BBC One. Annyira magas színvonalú, hogy még a félést kibírom a kedvéért. És visszaemlékszem a kamaszkoromra, amikor faltam a Sherlock Holmes-könyveket. Bónusz kényeztetés, sorozatfüggők álma: egyhuzamban nézni több részt.


3. Kinyílt a nárcisz a konyhai zsúrkocsin. Jókedvre derít. (Sz. olvasói megjegyzésben írta, hogy nála van, rögtön másnap vettem is.)


4. Voltam úszni. Isteni.

5. Megvan az új F&B-festékem, és hamarosan fel is fogom bontani.

6. Ehhez kapcsolódva: nekiálltam a szép, régi bútoraink régóta halogatott csiszolásának.


7. Tegnap csak mi voltunk a közeli parkban, fantasztikus hóesésben.

8. Sütöttem végre kekszet, ami teához, kávéhoz is naggyon finom. Kösz a receptet, Hédi!




 
*az alapötlet, azt hiszem, az Urban:Eve-ről való.




Címkék:

Megjegyzések

  1. aliz742013. február 11. 17:16

    Ez egy jokedvre derito bejegyzes! Amugy irigylem a F&B festeket, milyen szinu?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Country Komfort2013. február 11. 17:58

      Köszi, Aliz! Az egyik világos, majdnem fehér árnyalatot választottuk, hamarosan kiderül, hogy melyiket :) - bejegyzés is lesz róla. Neked melyik a kedvenced?

      Törlés
  2. aliz742013. február 11. 22:57

    Nekem is tetszenek a feher arnyalatok,de most a szurkeskek arnyalatokert vagyok oda! Sajnos eloben meg nem lattam, de remelem tavasszal eljutok a boltjukba! A konyhaszekrenyt tervezem lefesteni!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk