Ugrás a fő tartalomra

Szubjektív februári jelentés

avagy: "Az élet apró örömei" című sorozatunk nem áll meg!*

1. A konyhánkban is működik a wi-fi (ez eddig nem így volt, vagy csak én nem tudtam róla, vagy nem is a mi wi-fink?!), így rendes háttámlás széknél is tudok dolgozni, váltogatva például az íróasztalnál gépeléssel és az ágyban írással. Szuperjó.


2. Sherlock BBC One. Annyira magas színvonalú, hogy még a félést kibírom a kedvéért. És visszaemlékszem a kamaszkoromra, amikor faltam a Sherlock Holmes-könyveket. Bónusz kényeztetés, sorozatfüggők álma: egyhuzamban nézni több részt.


3. Kinyílt a nárcisz a konyhai zsúrkocsin. Jókedvre derít. (Sz. olvasói megjegyzésben írta, hogy nála van, rögtön másnap vettem is.)


4. Voltam úszni. Isteni.

5. Megvan az új F&B-festékem, és hamarosan fel is fogom bontani.

6. Ehhez kapcsolódva: nekiálltam a szép, régi bútoraink régóta halogatott csiszolásának.


7. Tegnap csak mi voltunk a közeli parkban, fantasztikus hóesésben.

8. Sütöttem végre kekszet, ami teához, kávéhoz is naggyon finom. Kösz a receptet, Hédi!




 
*az alapötlet, azt hiszem, az Urban:Eve-ről való.




Megjegyzések

  1. Ez egy jokedvre derito bejegyzes! Amugy irigylem a F&B festeket, milyen szinu?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Aliz! Az egyik világos, majdnem fehér árnyalatot választottuk, hamarosan kiderül, hogy melyiket :) - bejegyzés is lesz róla. Neked melyik a kedvenced?

      Törlés
  2. Nekem is tetszenek a feher arnyalatok,de most a szurkeskek arnyalatokert vagyok oda! Sajnos eloben meg nem lattam, de remelem tavasszal eljutok a boltjukba! A konyhaszekrenyt tervezem lefesteni!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…